Király Gábor: Nem lettem bűnbak

Király Gábor bevallotta, hogy nagyot bakizott a német másodosztályú bajnokság legutóbbi fordulójában, ám cáfolta, hogy emiatt kikerülne az 1860 München kezdőjéből. A 34 éves kapusnak jólesett, amikor ötven leverkuseni drukker a védjegyévé vált szürke mackóalsóban utazott el egy meccsre, és örül annak, hogy a nadrágja a müncheni szurkolói bolt legkeresettebb cikke volt tavaly. A hetvennyolcszoros válogatott játékos támogatja Halmosi Péter hazatérését, Gera Zoltánt klubváltásra biztatja, bántja, hogy Dárdai Pál nem focizik többé, de a legjobban azt sajnálja, hogy lassan az ő karriere is a végéhez közeledik, bár még tíz évig védeni szeretne.

- Tényleg akkorát bakizott, hogy kikerül miatta a csapatból?
- Eléggé hiányos csapattal álltunk ki a Bochum ellen, sok lövés jött a kapumra, jól is ment a védés, ám 1-1-es állásnál valóban volt egy szerencsétlen mozdulatom, és ez idézte elő az ellenfél második gólját. Az edző a meccs után azt mondta, elgondolkodik azon, hogy hogyan álljunk fel a következő bajnokin, mire az újságírók azt tudakolták tőle, hogy változtat-e a kapuban. Azt mondta, ezen is elgondolkodik, de mára kiderült, hogy nem lesz változás a kapuban. Az újságok persze lecsaptak a témára, kicsit kiszínezték az esetet, amely azóta teljesen letisztázódott. Nem lettem bűnbak, az edzőnek pedig szíve-joga, hogy elgondolkozzon a csapat összeállításán.

- Mennyi hibát engedhet meg magának egy kapus?
- Szezononként két-három nagyobb hiba minden kapusban benne van. Oliver Kahn a 2002-es vb-n végig remekelt, ám épp a végén hibázott, ami a németek aranyérmébe került, de Van der Sar és Seaman is hiába óriási kapusegyéniség, ők sem hibátlanok, olyan nincs, hogy valaki soha nem téved. Az edző nem ismer még annyira, hogy tudja, miképp dolgozom fel a nehéz pillanatokat, de az edzéseken egyből látta, hogy semmi problémát nem okozott nekem a Bochum elleni vereség. Tisztában vagyok a hibáimmal és az erényeimmel is, nem befolyásolnak a külső tényezők.

- Nem igazságtalan, hogy egy csatár, ha tíz helyzetből lő egy győztes gólt, ünneplik, míg a kapusnak általában csak a hibájára emlékeznek?
- Ha tizenkilenc bravúr után a 89. percben véletlenül elszámítod magad, a labda szitál, elnézel egy beadást, ráadásul a csapat ezzel pontokat veszít, akkor a szemétbe dobhatod a teljesítményedet. A mi szakmánk már csak ilyen, a hangsúly a pszichikai terhelésen van, meg kell tanulni erősnek lenni. Ha egy mezőnyjátékos hibázik, utána azzal is javíthat, ha küzd, harcol a pályán, de egy kapus nem tud annál többet tenni, mint hogy a labdát megfogja.

- Sokan 2006-ban Buffonnak, 2010-ben pedig Casillasnak adták volna az Aranylabdát, Lev Jasin után lehet még valaha esélye erre egy kapusnak?
- Más világ a kapusoké. Akik a díjról döntenek, teljesen másképp néznek egy meccset, mint például én. Egy kapus egész héten arra készül, hogy ne hibázzon a mérkőzésen, mindennek tökéletesnek kell lennie. Az emberek általában felületesen ítélik meg a kapusokat, másképp látják, hogy mennyit tesz a kapus a csapatért. Amikor egy néző annyit lát, hogy a kapus egyszerűen lehúzza a labdát, meglehet, épp góltól menti meg a csapatát, hiszen ha nem jön ki, kalamajka alakul ki a kapu előtt. Ezeket mindenki természetesnek veszi, és csak akkor kapja fel a fejét, ha a kapus kezéből kicsúszik a labda, vagy mellényúl. Sokan kérdezik, amikor az ötösről kap gólt a kapus, hogy miért nem jött ki a kapujából? A kapusnak a beadás legmagasabb ívét kell figyelnie, és ha a labda az ötösön már leszállóágban van, a kapus pedig egy ilyen helyzetben kifutna, meglehet, a csatár még előtte megelőzné. Vagy az is lehet, hogy a kapus már az ívelés közben megtett egy hét-nyolc méteres sprintet, mielőtt visszaért volna a kapujába.

"Tisztában vagyok a hibáimmal és az erényeimmel"

- A szerződésével mi a helyzet, tényleg megfelezték a fizetését?
- Nem kell megfelezni. Volt egy olyan kitétele a szerződésemnek, hogy huszonöt meccs után automatikusan meghosszabbodik, de a klub jelezte, hogy nem tudja ugyanazt a kondíciót vállalni. Mondtam, hogy hajlandó vagyok kompromisszumra, a klub is meg akar tartani, jól érzem magam, a két fél egyet akar, csak az a kérdés, hogy miképp tudunk megegyezni. Szóban már megállapodtunk.

- Nehéz anyagi helyzetben van a csapat?
- Nem a legjobb a helyzet, éppen ezért a játékosok - ha jól tudom, talán mindannyian - hozzájárultak ahhoz, hogy tíz százalékkal csökkentsék a fizetésüket. A feljutás persze jót tenne a klub költségvetésének, de erre sajnos most nincsen nagy esélyünk. Mivel az utolsó hat-hét évben viszonylag nagy mínuszt halmozott fel a csapat, a mostani ügyvezető úgy döntött, hogy ennek vége, jönnek a megszorítások, nem is tudom, hány alkalmazottat elküldtek, a költségeket, ahol lehetett, lefaragták, a játékoskeretet is megkurtították. Egy-két bank és a Bayern München is besegített, így most konszolidálódott a helyzet.

- Az idény előtt gondoltak a feljutásra?
- A vezetés a most második Herthát, a listavezető Augsburgot és a jelenleg hetedik Bochumot nevezte meg a dobogó legnagyobb esélyesének, nekünk pedig a 4-6. hely körül kellene végeznünk. Most kilencedikek vagyunk, de a cél eléréshez szükséges hatpontos különbség még ledolgozható.

0:55-nél, 2:33-nál óriási Király-védések, 3:52-nél peches mozdulat (1860 München - Bochum 1-3)

- Úgy hallottam, nem csökken a szürke mackóalsójának a népszerűsége.
- A tavalyi szezonban valóban az vitte a prímet a szurkolói boltban, több ezret eladtak belőle, többen aláírást is kértek rá. Nem rossz, hogy egy szürke nadrágból is bevételhez juthatott az egyesület.

- A nadrágfanatikusok a meccsre is ebben jártak?
- Még a Leverkusennél történt - ahol tétmeccsen soha, csak edzőmeccsen védtem -, hogy a leverkuseni vikingek nevű szurkolói csoport elutazott a berlini kupadöntőre, és a buszról leszálló ötven drukker mindegyikén szürke mackóalsó volt. A stadionban is így szurkoltak, nagyon jó volt érezni a szeretetüket.

- A Király-hajviseletet is szeretné divatba hozni?
- Ez is csak egy médiaspekuláció, mint az, hogy kitett az edző a csapatból. Kérdezték, hogy miért hosszabb a hajam az átlagosnál, netán valami fogadás miatt? Nem foglalkoznék én ezzel, mondtam, de nem hagytak békén, győzelemhez, feljutáshoz próbálták az újságírók kötni, ezért azt mondtam, minél hosszabb lesz, annál jobb lesz a csapatnak is. Ebből szűrték le azt, hogy addig nem megyek el fodrászhoz, amíg fel nem jutunk a Bundesligába.

- Ha nem is a haja miatt, de hogy érzi, fog még a Bundesligában játszani?
- Fogalmam sincs. Ha minden jól megy, még lehet rá az esély, de bármi előfordulhat, sérülés, formahanyatlás, és az is, hogy egyszer a Bundesligában játszom.

- Kiből van több Münchenben, aki a Bayernért vagy aki az 1860-ért szorít?
- Többen szorítanak értünk, mint a Bayernért, ami a klubunk tradícióival magyarázható. De ugyanez a helyzet Manchesterben is, ahol többen szeretik a kisebb Cityt, mint a világsztár Unitedet. A két müncheni csapat között néha rossz, néha jó a kapcsolat, de abban mindenki egyetért, hogy az 1860-nak végre olyan helyre kellene kerülnie, ahová tartozik, ez pedig az élvonal.

- Mit szólt Halmosi Péter nyilatkozatához, amelyben - önt is megemlítve - azt mondta, hogy a magyarokkal szórakoznak Angliában?
- Hála istennek sikerült Angliában is futballoznom, nekem jó élmény volt ott játszani. Én azt gondolom, hogy nem csak a magyar játékosoknak, hanem minden külföldinek nehezebb Angliában. Most így elsőre Sevcsenko jut szembe, aki nem magyar, mégis, nem tudott megbirkózni a Chelsea-ben felállított követelményekkel. Az viszont biztos, hogy külföldön nehéz magyarként boldogulni, és tény, hogy először a külföldiekhez nyúlnak, ha valami probléma van. Négy és fél évig voltam Angliában, százötven meccset játszottam, és nagy volt a terhelés, de szuper volt, megismertem sok embert és nagyon sokat tanultam. A Crystal Palace volt az első angol klubom, most is itt lóg mellettem a klub legfrissebb kiadású meze. Büszke vagyok arra, hogy ennyi helyen megfordultam, és ugyan már hatszázhúsz mérkőzés van légiósként a hátam mögött, de még tovább akarom folytatni a sort. Figyelemmel kísérem az egykori csapataimat, aki megnézi a honlapomat, az láthatja, hogy nincs is kedvenc klubom a régiek közül, mert mindegyiket ugyanúgy szeretem.

Az évtized legjobb magyar focistája szavazáson harmadik lett (balra Gera Zoltán, középen Juhász Roland)

- A Burnley sem lóg ki, ahol hosszú ideig mellőzték?
- Az sem. Az első évben ott is védtem, majd a másodikban mondták, hogy a klub anyagi helyzete miatt hoznak a helyemre egy olcsóbb játékost, mert azt hitték, ha ezt meghallom, akkor elmegyek. Én maradtam, és tényleg nem játszottam, de úgy kezeltek, mint egy első számú kapust, nem volt az az érzésem, hogy egy félretett játékos vagyok.

- Nem nyomasztotta, hogy még a kispadra sem ülhet le?
- Egyáltalán nem, sőt. Mivel addig tizenöt éven keresztül folyamatosan védtem - egyedül a Herthában volt, hogy sérülés miatt fél évet kihagytam -, ezért úgy döntöttem, ha már ez a helyzet, akkor megpróbálom kipihenni magam. Edzeni edzhettem, de nem voltam nyomás alatt, és a nulláról gyönyörűen feltöltődtem. Szükségem volt erre az időszakra is, ami után a Leverkusenben kezdtem aktivizálni magam.

- Halmosihoz hasonlóan nem akar visszatérni a Haladáshoz?
- A Haladás számomra nem csak egy klub, ötéves koromtól huszonegyig itt fociztam, ha valaki egy helyen nő fel, akkor annak értéke van. Ha meghozom ezt a döntést, akkor nem számít majd, hogy NB II-ben, NB III-ban vagy mondjuk megyei első osztályban játszik a Hali, biztosan oda fogok visszatérni, mert szeretnék még Haladás-címert a pólómon viselni.

- Nem lepte meg, hogy Halmosi a Premier League-ben szereplő Blackpoolnak nemet mondott egy magyar NB I-es csapat kedvéért?
- Petivel nem mindennapi a kapcsolatunk, az apukáink együtt fociztak, előttem van, amikor Peti megszületett, és az ikertestvérével együtt hozták ki a kórházból. Saját magának kell tudnia, hogy melyik a jó választás, nehéz időszakon van túl, és mérlegelnie kell, hogy miképp reagál az adódó lehetőségekre. Én nem tartom rossz ötletnek, hogy hazatér. Amikor Hullból úton volt hazafelé, félúton nálam aludt Münchenben, és sokat beszélgettünk erről.

- Halmosin kívül, légiósként több olyan játékos is gödörbe került, akiket ön jól ismer. Hogy látja például a német listavezetőnél mellőzött Hajnal Tamás helyzetét?
- Tomi nem felejtett el focizni, ugyanolyan jó, mint régen, más kérdés, hogy a mostani ütős, fiatal csapatban megváltozott a szerepköre. Nem egészségesen kezdte a szezont, és így bekerülni egy remeklő csapatba nem egyszerű. De ennek ellenére tudják Németországban, hogy ki az a Hajnal Tamás, nem véletlen, hogy több klub is érdeklődik iránta.

"Segítjük egymást mindenben, mindegy is, hogy melyikünk véd"

- Gera Zoltán tavaly már-már Európa-klasszis játékot nyújtott - idén kispados, és távozni akar.
- Ez Anglia. A Premier League egy olyan futballország, amelyben nem törekednek feltétlenül az állandóságra. A West Ham Unitedben és az Aston Villában is megfordultam, és fél vagy talán egy évre rá mindössze három játékos maradt a kezdőből, nagyon pörögnek a keretek. Volt olyan játékostársam a Crystal Palace-nál, aki elment tőlünk, három év múlva visszaigazolta a klub, most pedig ismét máshol játszik. Zoli se lesz már fiatalabb, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lett. Rutinosabb játékos már, aki a szaltót ugyanúgy meg tudja csinálni, mint húszévesen, de Angliában sajnos nem ezek számítanak. Eljöhet az az idő, amikor az edzőnek döntenie kell: ki kerüljön a csapatba, a húsz-huszonkét éves, vagy a harminckét éves játékos? A külföldi vagy az angol? Hiába teljesít jól, az említett dolgok miatt is kikerülhet a csapatból. Ha kap egy új lehetőséget máshol, akkor azt meg kell ragadnia.

- Torghelle Sándor is jó barátja, a Palace-ban csapattársak voltak, ő pedig ma már nemhogy a válogatottban, de a klubcsapatában sem játszik.
- Sanyinak Augsburgban volt egy időszaka, amikor ötször csereként beállva négy gólt szerzett, mégis, a hatodik meccsen ismét csere volt. Ő egy törtető, harcoló típusú játékos, és lehet, az edzőnek nem fér bele a taktikájába, mert más futballt akar játszatni, és ennek épp Sanyi issza meg a levét. Ugyanúgy kell készülnie, mint eddig, és élnie kell a legapróbb eséllyel is.

- Dárdai Pál sem focizik már Berlinben.
- Ő már az edzői irányt választotta, ami kicsit fájó számomra, mert egyidősek vagyunk, ám én még reménykedem, hogy visszatér. Szintén furcsán érzem magam, ha Sáfár Szabolcsra, Babos Gáborra vagy Szűcs Lajosra gondolok, akik egy-két évvel idősebbek nálam, és még mindig játszunk, remélem, még öt-tíz évig védeni fogunk. Emlékszem, amikor fiatal tehetségként Babos a Sopron, én pedig a Haladás játékosa voltam, és egymás ellen védtünk, milyen régen is volt már ez. Mára meglett családapák lettünk, lassan következik számunkra egy másik élet. Jó volt ez a futball, én élvezni szeretném még az ízét minél több ideig.

- A válogatottban mennyire stabil a helye, Egervári Sándor beszélt arról önnel, hogy meddig lehet Király Gábor a csapat kapusa?
- Azt tőle kéne megkérdezni, hogy mit gondol rólam, én annyit tudok, hogy a kapusedzővel és a kapustársaimmal nagyon szeretünk együtt dolgozni, segítjük egymást mindenben, mindegy is, hogy melyikünk véd. Lelkileg, szakmailag is próbáljuk felkészíteni egymást, ennél többet mi nem is tehetünk.

- Számolgatja, hogy hány pont kellene az Eb-részvételhez?
- Az eddigi négy meccsen kilenc pontot szereztünk, ami nem rossz kezdés, ezt egy-egy bravúrral meg kellene spékelni, és akkor összejöhet a nagy álom.