A Sampdoria nem a magyaroktól várja a felemelkedést

A Sampdoria az előző szezonban remekelt, idén azonban visszasüllyedt a középszerűségbe. Az olasz válogatott Cassano után Pazzini is távozott, a genovai csapat szerdán elbukta a városi derbit, a szurkolók elégedetlenek, a magyar légiósok - Laczkó Zsolt és Koman Vladimir - pedig nem játszanak. Mi lesz az előző szezon negyedik helyezettjével?

Könnyen lehet, mindössze egyetlen percen múlott, hogy a genovai csapat jelenleg nem a dobogóért küzd, hanem a középmezőnyben szégyenkezik. A Sampdoria az előző szezonban negyedik lett a bajnokságban, és a BL selejtezőjének utolsó körében a rendes játékidő letelte után egy perccel is továbbjutásra állt a Werder ellen.

Ekkor azonban a brémaiak Markus Rosenberg góljával kiharcolták a hosszabbítást, a ráadásban pedig a németek éltek a lélektani előnnyel. A Samp így csak az Európa Ligában folytathatta, és bár a szezon elején úgy tűnt, hogy ez a csalódás nem okozott törést, utólag visszanézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a pszichés hatásokat.

Távozott a csatárduó

A csapat a második számú európai kupát a többi olasz egyesülethez hasonlóan már korántsem vette olyan komolyan, a Bajnokok Ligájában kereshető bevételhez képest az Európa Liga jutalmai aprópénznek számítanak. Ezzel együtt az eredmények az idény első felében egyáltalán nem voltak rosszak, tizenöt forduló után a Samp két vereséggel a hatodik helyen állt, ugyanannyi pontja volt, mint az Internek.

Pedig ekkor Antonio Cassano már egy ideje nem tartozott az első kerethez: utoljára a hetedik fordulóban az Inter ellen lépett pályára, majd, miután összebalhézott az elnökkel, Riccardo Garronéval, kitették a csapatból. Pedig a forrófejű csatártól az ilyen fajta megnyilvánulás egyáltalán nem szokatlan, ráadásul tőle meglepő módon még elnézést is kért mindenkitől, de Garrone megmakacsolta magát, és Cassanónak nem volt visszaút. Ráadásul a Samp csak kevesebb mint kétmillió eurót kapott érte a Milantól.

Távozása látszólag tehát nem okozott komoly visszaesést, ám olasz szakértők szerint az a tény, hogy Garrone inkább megvált legjobb játékosától és a szurkolók első számú kedvencétől, ahelyett hogy megpróbálta volna megtartani, jelzésértékű volt: azt mutatta, hogy az elnöknek nincsenek komoly ambíciói a Samppal. Miközben a 2011-es esztendőben a genovaiak eredményei rosszabbak lettek, a sajtóban egyre többet cikkeztek arról, hogy januárban az együttes másik legpiacképesebb tagja, Giampaolo Pazzini is távozhat. Ez végül az átigazolási időszak utolsó napjaiban meg is történt, az Inter 12 millió euró mellett Jonathan Biabianyt is átengedte. A két gólvágó helyére a Manchester United fiatal játékosa, Federico Macheda, illetve a veterán Massimo Maccarone érkezett, ami nem nagyon nyűgözte le a fanatikusokat.

Zieglert mégsem adták el

Amikor Cassanót kitették a keretből, egy felmérés szerint a szurkolók közel 60 százaléka egyetértett a döntéssel. A Pazzini-üzlet viszont már kivágta a biztosítékot: a szurkolók azt még úgy-ahogy elfogadták volna, hogy a csatár távozni akart, és most lehetett pénzzé tenni, azonban az érte kapott összeget nem tartották soknak, főleg, hogy a Samp két éve kilencmilliót fizetett érte a Fiorentinának. Ráadásul a két távozó klasszis pótlását sem tartják megfelelőnek, arról nem is beszélve, hogy az ultrák szerint a nagy tehetségnek tartott ifjú csatárt, Guido Marilungót is elkótyavetyélte a klub: érte az Atalanta ötmillió eurót fizetett januárban.

Marilungo tagja volt annak a korosztályos csapatnak, amelyik 2008-ban megnyerte a primavera-bajnokságot. Az együttesben ott volt még Koman, valamint a középpályás Andrea Poli is, akik jelenleg szintén az első keret tagjai: sokak szerint a vezetőedzőnek, Domenico di Carlónak rájuk kellene építeni a csapatot. Poli a szezon első felében alig kapott lehetőséget, az utóbbi időben viszont rendszeresen játszik - Koman éppen fordított utat járt be, a legutóbbi öt meccsből egyszer sem volt kezdő. De még mindig több lehetőséget kapott, mint az együttes másik magyarja, a télen a Debrecentől megvett Laczkó Zsolt, aki továbbra is vár a bemutatkozására. Őt a svájci Reto Zieglert pótolandó szerződtették, mivel úgy tűnt, hogy Garrone őt is eladja a télen - Ziegler azonban maradt, és az idény végén ingyen távozhat.

Laczkó: Majdnem Gera is a Sampdoriáé lett

Laczkó Zsolt még nem játszott ugyan egy percet sem, de azt mondja, hogy eljön majd az ő ideje is: "Ha beraknak, élni fogok a lehetőséggel, de úgy gondolom, hogy védőként nehezebb bekerülni a csapatba" - nyilatkozta az [origo]-nak. A Debrecenből igazolt játékos hozzátette: nem bánkódik azon, hogy Reto Ziegler maradt a csapatnál: "Nincs időm a szomorkodásra, nem foglalkozom azzal, hogy mit csinál, az első fél év úgyis a beilleszkedés időszaka lesz. Igyekszem addig minél többet tanulni."

A hátvéd bevallotta: valóban probléma van a Sampdoria támadójátékával: "Vannak helyzeteink, de nem tudunk élni velük. A védelmek is erősek a Serie A-ban, a mi támadóink pedig újak, és nekik is be kellene illeszkedniük. Pazzini és Cassano távozása sokat számít, de ők nem csak nálunk, olasz szinten is erős játékosoknak számítanak."

Laczkó szerint a Sampdoria nincs veszélyben, ő pedig jól érzi magát, és nem vett észre semmi különöset a szurkolók viselkedésén. Végezetül hozzátette: úgy tudja, a Sampdoria komolyan érdeklődött Gera Zoltán iránt: "Szerintem meg akarták venni, nem is tudom, hogy végül miért nem jött össze az üzlet."

A klubelnök nem romantikus

Az ultrák többször is hangot adtak elégedetlenségüknek: volt, hogy meglátogatták a csapat edzését, sőt szerették volna, ha Garrone személyesen magyarázza el nekik a döntéseit. Képviselőik meghívták az elnököt, aki azonban nem vállalta a konfrontációt, hanem az egyesület hivatalos honlapján egy nyílt levélben írta le a véleményét. "Én kevésbé romantikusan látom a sportot, mint a drukkerek. Köszönöm a meghívást, biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz lehetőség a megbeszélésre" - állt a közleményben.

Bombagól okozta a Samp vesztét a városi derbin

Mindeközben folyamatosan tartja magát az a pletyka, hogy Garrone szeretné eladni a klubot, és befektetőt keres, ami persze nem egyszerű. Addig is viszont szeretné minimálisra csökkenteni a költségeket, és ezért szabadult meg a két legnagyobb fizetésű futballistától. A pletykák szerint még azt sem lehet kizárni, hogy szándékosan provokálta Cassanót annak érdekében, hogy felbonthassa a szerződését. A szurkolók úgy vélik, hogy ha a klub a nyáron rendesen erősített volna, akkor bejuthatott volna a BL-be, és stabilizálhatta volna magát az élcsapatok között, így azonban maradt a középszerűség.

Négy magyar Cottbusban, öt magyarral is kiesett a Geel

Az utóbbi időben már nem számít ritkaságnak, hogy egy topligás klubban egynél több magyar szerepel. A Sampon kívül ebben a szezonban a Brescia is ilyen volt Feczesin Róberttel és Vass Ádámmal, az előző szezonban a Bariban Koman és Gosztonyi András is játszott, a Herthában éveken keresztül Király Gábor és Dárdai Pál szerepelt együtt, a Crystal Palace-ban Torghelle Sándor és Király voltak csapattársak a Premier League-ben.

Az viszont már jóval ritkábban fordul elő, hogy egy klub kettőnél több magyar játékost alkalmazzon. A topligákban egyedül az Energie Cottbus volt ilyen: a 2000-2001-es szezonban Sebők Vilmos, Mátyus János és Miriuta Vasile futballozott együtt, a következő idényben pedig Vincze Ottó is csatlakozott hozzájuk.

A belga Verbroedering Geel azonban ezt is felülmúlta az 1999-2000-es bajnokságban: soraiban öt magyar szerepelt. Közülük a bajnokságot csak Lendvai Miklós kezdte az egyesületnél, ám amikor a szezon közben Popovics Sándor lett az edző, további négy honfitársunkra számított: Fehér Csaba, Pető Zoltán, Preisinger Sándor és Szekér István egyaránt az MTK-tól érkezett kölcsönbe. Ez sem mentette meg azonban az egyesületet a kieséstől.

www.global-soccer.eu