Adminisztrációs hiba miatt veszítette el kapusát a Bologna

Olaszországban egyre gyakoribb, hogy egy futballista játékjoga két klub közös tulajdonában van, és az egyesületek megegyeznek arról, hogy éppen melyikben szerepeljen. Amikor azonban a megállapodás lejár, el kell dönteni, hogy a labdarúgó melyik klubhoz kerül véglegesen, és ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, akkor a vaklicit következik. A bolognai sportigazgatója, Stefano Pedrelli azonban hatalmasat hibázott, így Emiliano Viviano az Interhez került.

Az olasz válogatottban jelenleg Gianlugi Buffon az első számú kapus, mögötte pedig az az Emiliano Viviano a második a sorban, aki az előző idénybe a Bologna együttesében kiválóan védett.

A 25 esztendős kapus játékjoga azonban csak félig volt a Bolognánál, 50 százalékával az Internazionale rendelkezett, amelynek azonban nem volt szüksége rá, elvégre a brazil Júlio Césart posztján a világ legjobbjai közé sorolják. Viviano maga is elmondta, hogy nem akar cserekapusnak Milánóba igazolni, azonban úgy tűnik, hogy a felkészülési időszakot mégis az Internél kezdi majd, köszönhetően a bolognai sportigazgató hatalmas hibájának.

Jöjjenek a borítékok!

Olaszországban ugyanis az a bevett szokás, hogy ha a két klub nem tud megegyezni egy előre kitűzött határideig (ez idén június 24. volt) a közös tulajdonban lévő futballisták sorsáról, akkor olasz kifejezéssel élve borítékokhoz fordulnak. Mindez azt jelenti, hogy egy-egy lezárt borítékot kell leadniuk a szövetségnél, benne egy árajánlattal, hogy mennyit fizetnének a játékjog másik feléért. A vaklicitet értelemszerűen az nyeri, aki többet ígér.

Mindez nem akármilyen taktikázásra ad lehetőséget. Hivatalosan egyik fél sem tudja, hogy a másik mennyit is írt a borítékban, de azért valami elképzelése mindenkinek van arról, hogy a rivális mit is ajánlhat, érdekli-e őt valóban a játékos, vagy szeretne megszabadulni tőle, de azért egy kicsit kaszálna is rajta.

A pókerjátszmához is hasonlítható csatában megvan a lehetőség a blöffölésre, ami azonban könnyen vissza is üthet, aminek általában a játékos ihatja meg a levét, hiszen rossz esetben egy olyan csapatnál ragad, ahol nem szeretne focizni. A legjobb példa erre a chilei Luis Jiménez esete.

A középpályást anno a Ternana vette meg, majd miután a klub kiesett a harmadosztályba, évről évre másnak adta kölcsön, rendkívül magas kivásárlási opciót szabva meg. 2006-ban a Fiorentina, 2008-ban pedig az Inter vette meg a játékjog felét, ám amikor a vaklicitre került a sor, akkor a Ternana mindkét alkalommal nagyobb összeget írt a borítékba. 2010-ben a milánóiak kevesebb, mint kétmillió eurót fizettek volna érte, a Ternana 3,1-et licitált, és nyert.

A jó blöff sokat érhet

A kettős tulajdonjog alaphelyzetben mind a két félnek jó lehet. Egy kiscsapat ennek köszönhetően olcsóbban megszerezhet egy olyan futballistát, akire nem lenne pénze, a sztárklubok pedig játéklehetőséget biztosíthatnak azoknak, akik nem férnek be ugyan a csapatba, de elég értékesek ahhoz, hogy ne váljanak meg tőlük véglegesen. Más kérdés, hogy a megegyezés lejártakor gyakran sokkal többet kell fizetni, mint amennyiért egykoron eladták a játékjog felét.

Az Internazionale például 2002-ben négymillió euróért adta el a brazil Adriano regisztrációjának felét a Parmának, miután azonban a támadó elkezdte ontani a gólokat, egy évvel később kénytelen volt 13,5 millióért visszavásárolni.

Igaz, itt legalább nem volt szükség a borítékolásra, ami azért mindig izgalmas manőver - és időnként nagyon jó üzletet is lehet kötni vele. Idén például megtörtént az, hogy a Napoli ingyen szerzett meg egy remek középpályást: Daniele Mannini játékjogának felét 2009-ben 3,5 millió euróért adták el a Sampdoriának, most pedig ingyen vásárolták vissza, mivel a Samp semmit nem írt a borítékba, a Napoli így nullával is nyerni tudott. A genovaiak Stefano Gubertire sem licitáltak, így az AS Roma 500 euróért visszaszerezte a középpályás teljes játékjogát, amelynek felét tavaly nyáron 1,5 millióért adta el.

A Bologna viszont szerette volna megtartani Vivianót (még ha a jól értesültek szerint csak azért, hogy utána eladja az AS Romának), de a klub sportigazgatója, Stefano Pedrelli rosszul töltötte ki a borítékot.

A bolognaiak 4,75 millió eurót akartak kínálni a kapusért, és ezzel el is vitték volna, mert az Inter ajánlata 4,1 millió volt, de Pedrelli, aki pedig valószínűleg már rengeteg ilyen űrlapot kitöltött, az összeget a teljes értékhez írta, így a liga értelemszerűen megfelezte. Így pedig már az Inter által benyújtott összeg volt a nagyobb.

www.global-soccer.eu