Elhunyt Bicskei Bertalan

Súlyos betegség következtében, rövid szenvedés után, 66 éves korában szombat este elhunyt Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgás meghatározó személyisége.

• "Miért nem hívjuk ide Ottmar Hitzfeldet?" - 2010. szeptemberében Bicskei Bertalan interjút adott az [origo]-nak

Bicskei Bertalan 1944. szeptember 17-én született Budapesten, labdarúgó-pályafutását a Ferencvárosban kezdte. Első élvonalbeli klubja a Budapesti Honvéd volt, amelyben 198 mérkőzésen védett az NB I-ben. A kispesti együttesből került a válogatott keretébe, amelynek egyetlen mérkőzésen állt a kapujában; 1973. június 13-án, a Svédország elleni vb-selejtezőn. Profi karrierjét az MTK-ban fejezte be, majd edzőként folytatta pályafutását. Azon kevés magyar edzők közé tartozott, akik elvégezték a világhírű kölni főiskolát.

Hat évig dolgozott az MTK pályaedzőjeként, majd az ifjúsági válogatott irányítását bízták rá, amellyel 1984-ben megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot. Ez után bajnoki címet nyert a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként (1988), később dolgozott Dél-Koreában is, ahol a Dawoo Royals együttesét bajnoki címhez segítette. Vezetőedző volt a svájci FC Luzern (1992-1993), az egyiptomi el-Maszri (1994), az MTK (1994-1995), a Kispest-HFC (1996-1997), a Győri ETO FC (1997, szakmai igazgató), a kínai Senjang (2002), a Videoton (2003) és az Újpest FC (2006) felnőtt együtteseinél is. 2007-ben a magyarországi edzőképzés vezetőjének nevezték ki.

Szövetségi kapitányként kétszer irányította a magyar válogatottat, először 1989-ben, majd 1998-tól 2001-ig. Összesen 45 mérkőzésen ült a magyar válogatott kispadján. 2004-ben a malajziai válogatott szövetségi kapitánya lett, majd 2010-ben Libéria irányítását vette át, az afrikai országból az idén tért haza.

2007. augusztus 1-jén az [origo] kamerája előtt nosztalgiázott az edző:

Az idén márciusban a Libériai Labdarúgó Szövetség honlapja, a Liberansoccer.com arról írt, hogy az ország válogatottjának szövetségi kapitánya, Bicskei Bertalan az afrikai országban mérgezett kekszet evett, utána Magyarországon ápolták, az állapota nem súlyos.

A weboldal szerint Bicskeinek a keksz elfogyasztása után felpuffadt a hasa, később begyulladt a füle, majd az eset után hazautazott Magyarországra, ahol egy kórházban ápolták. Másnap ugyancsak a libériai szövetség honlapja írta, hogy "Bicskei a teljes gyógyulásáig, kilencven napig nem tér vissza Libériába".

Musa Bility szövetségi elnök ugyanebben a cikkben cáfolta, hogy Bicskei mérgezés miatt utazott Magyarországra. Bility szerint az edző már akkor beteg volt, mielőtt 2010-ben kinevezték libériai kapitánynak.

A család tájékoztatása szerint temetéséről később intézkednek.

Tavaly könyvet írt a kapusokról
Bicskei Bertalan 2010-ben Kapusok könyve címmel labdarúgó szakkönyvet jelentetett meg. A mesteredző a könyv bemutatóján azt mondta, négy és fél évesen döntötte el, hogy kapus lesz.

"Szüleim színészek voltak, szerették volna, ha én is ezt a pályát választom, de nekem a színházban csak a taps tetszett. Amikor egy futballmérkőzésen azt láttam, hogy a legnagyobb tapsot mindig a kapus kapja, eldöntöttem, én is az leszek."

"Amikor szüleim a szerényebb tanulmányi eredményeim hatására később azt kérdezték tőlem, mégis, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, kapus. Szegény édesanyám sírva fakadt, mert azt hitte, a portás posztra gondolok. Szerencsére édesapám értette a dolgot, ő mindig is támogatott. 14 éves voltam ekkor, a Ferencvárosban védtem, Varga Zolival szerepeltem egy csapatban. Olyan jók voltunk, hogy pontveszteség nélkül nyertük a korosztályos bajnokságot, volt olyan évad, amikor Zoli egymaga 66 gólt szerzett."

"18-19 évesen éreztem azt először, lehet belőlem még élvonalbeli kapus. Az NB II-es Veszprém Vegyészben védtem, volt egy borzalmas mérkőzésem az Autóbusz ellen. 3-2-re kaptunk ki, nagyon gyengén teljesítettem, de a meccs végén óriási bravúrral védtem egy szabadrúgást. Akkor gondoltam arra először: na, egy ilyen védéssel már beférnék az NB I-be is."

"Egyetlen válogatott mérkőzésem örökre emlékezetes, mindenki arról beszél, ha szóba kerül. 1973-ban a Népstadionban Svédországgal játszottunk 3-3-at, s így nem jutottunk ki a '74-es vébére. Azt mondom, nem követtem el olyan óriási kapusbakikat, mint amilyeneket azóta is látni, de mégis mindenki Edström egyenlítő gólját emlegeti. Sőt jártam kint rokonoknál Svédországban, ahol egy boltban mondták az eladónak: 'Tudja, ki ez az ember? Neki fejelte Edström a gólt.' Szerencsémre az eladóról kiderült, ő is kapus volt valamikor, kaptam is 30 százalék kedvezményt."