"Egy edzőnek nagyon kell figyelnie a háta mögé" - Mészöly Géza az újpesti menesztéséről

Az Újpesttől négy vereség után menesztett Mészöly Géza úgy érzi, a csapat nemrég kinevezett holland sportigazgatója, Leo Beenhakker árgus szemmel követte minden lépését, és a klub a legolcsóbb megoldást kereste a kirúgására. Mészölyt váratlanul érte az "azonnali lecsapás", de úgy gondolja, akár harmadszorra is leülne az Újpest kispadjára. Az angliai tanulmányútra készülő edző beszélt az újpesti pénztelenségről, a zavaros vezetői viszonyokról, és arról, miért "tette másodszor is a kést a nyakára" Rajczi Péter.

- Az Újpest szombaton közleményt adott ki, amelyben azt írta, mindenben megegyeztek a szerződésbontás feltételeiről, és korrekten válnak el öntől, az ügynek mégis lesz folytatása. Miért?
- Az Újpest azonnali hatállyal menesztett, amit azzal indokoltak, hogy nem teljesült a sportigazgatóval egyeztetett célkitűzés, amely a bajnokság előtt úgy szólt, a csapatnak az 1-5. helyen kell végeznie. Ez a célkitűzés nem lett írásba foglalva, és úgy érzem, nem bizonyítható, hogy nem teljesült, mivel a harmincból csak négy forduló ment le. Korábban Zalaegerszegen is előfordult, hogy Csank János egymás után négy vereséget szenvedett el a csapatával, de a bajnokság végén mégis odaért az ötödik helyre. Éppen ezért nem bonthatták volna fel azonnali hatállyal a szerződésemet, ami azt jelenti, hogy a szerződésemből hátralévő tíz hónapból legalább hat hónapnyi fizetés még járna nekem, ezért az MLSZ-hez fordulok, és jogi úton próbálom érvényesíteni az igazamat. Azért azt el kell mondanom, hogy az egyik lapban megjelent 14 milliós fájdalomdíj nem igaz, egyetlen forintot sem kaptam. Miután kiderült, hogy nincs maradásom, a legolcsóbb megoldást keresték a kirúgásomra.

- Az Újpest a tavaszi idényben a legtöbb pontot gyűjtötte, ezt a bajnokságot azonban négy vereséggel kezdte. Elég éles a kontraszt a két teljesítmény között, melyik tükrözi jobban a csapat erejét?
- A nyári szünetben az volt a cél, hogy együtt tartsuk a keretet, ehhez képest Nikola Mitrovicot a tulajdonos döntése alapján eladtuk a Fehérvárnak, Jarmo Ahjuperát sem sikerült megtartani, a legjobb formában lévő védőnk, Vermes Krisztián megsérült, Fehér Csaba négymeccses eltiltást hozott magával Hollandiából, Kabát Péter sokat kihagyott Debrecenben, és nem tudta felvenni a fonalat, ezek mind-mind érzékenyen érintették a törékeny, fiatal csapatot. A legerősebb csapatok képesek megtartani az értékes játékosokat, és az Újpestnek is áldoznia kellett volna erősítésre, mert bár a szurkolók tavaly megértették, hogy a kényszerű fiatalítás miatt nem leszünk harcban az aranyért, de szerettek volna újra bajnokesélyes csapatot látni.

- A sorozatos vereségek miatt többször is felmerült, hogy veszélyben van az állása. Mennyire lepte meg, hogy nem kapott lehetőséget a folytatásra?
- Nem vagyok az a fajta edző, aki foggal-körömmel ragaszkodik a kispadhoz, de úgy éreztem, a csapat kézben van, ha ugyanaz a bizalom meglett volna, mint amely most irányul a szakmai stáb felé, biztos vagyok benne, hogy magára talált volna a társaság. Bíztam abban, hogy van kiút, sokat jelentett a két ügyvezető, Bartha Csaba és Csehi István biztatása, ezek után a meglepetés erejével hatott az azonnali lecsapás. Jobb döntésnek éreztem volna, ha kapok egy ultimátumot az elkövetkező pár meccsre. Azért az kívülről látszik, hogy ez a keret nem elég erős ahhoz, hogy odaérjen az 1-5. helyre, ahhoz, hogy ismét az élmezőny tagja lehessen a csapat, először a stabilitást kellene megteremteni.

- Olvasni lehetett arról, hogy nem volt felhőtlen a viszony Kovács Zoltán sportigazgató és a tulajdonosként emlegetett Tolnai Sándor között. Mi állt ennek a hátterében?
- Az első lépés az volt, amikor a téli átigazolási időszakban a német első osztályban szereplő Hoffenheim konkrét ajánlatot tett Simon Krisztiánra, a tulajdonos azonban úgy döntött, a játékosnak kölcsönbe a Feyenoordhoz kell kerülnie, ahol akkoriban egyébként Leo Beenhakker volt a technikai igazgató. Pedig a Hoffenheim által ajánlott összegből be lehetett volna tömködni a lyukakat, mert az nem titok, hogy a klub tartozott a játékosoknak és a szakmai stábnak, utoljára tavaly ősszel, a Fradi elleni 6-0-s siker és a Szolnok elleni 1-0-s győzelem után kaptuk meg időben a pénzünket. Arra azért mindig vigyáztak, hogy ne haljanak éhen a játékosok, de amikor elkezdtek elmaradozni a fizetések, a játékosok megijedtek. Hasonló volt a helyzet, mint amilyen a Fradinál lehetett, talán nem véletlen, hogy mindkét csapat ilyen gyengén kezdte a szezont. Mitrovic eladása is a tulajdonos döntése volt, pedig ő maradni szeretett volna. Annak ellenére, hogy azt beszéltük meg, együtt marad a keret, később azt hallottam vissza, hogy a középpályás menedzsere azt az instrukciót kapta, hozzon érte minél több pénzt. Meg kellett volna őt fizetni, azt mondani, 'pajtás, te vagy a legfontosabb'. Kovács Zolival ekkor más véleményen volt a tulajdonos, ez a megromlott viszony vezetett aztán a távozásához. Kováccsal nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, annak ellenére is, hogy korábban még én küldtem őt a tartalékok közé edzeni, amikor a játékosom volt. Az ő távozása után a szakmai egység is megbomlott.

- Hogy reagált arra, mikor kiderült, hogy Tolnai átnyúlt Kovács feje fölött, és ő hozta meg a döntéseket a játékosokról? Nem tudott közvetíteni közöttük?
- A tulajdonos azt mondta, értsem meg a helyzetét, ha ilyen ajánlat jön, akkor ebből tudjuk majd rendezni a tartozásokat. Nem volt szponzor, ő egyedül nem tudott saját zsebből többet beletenni. Nem tudtam mit csinálni, el kellett fogadnom, de mondtam, hogy ez az eredményesség rovására megy majd, ne várjuk azt, hogy ez a csapat a dobogóra felfér. Ha Mitrovic és Ahjupera marad, akkor vállaltam volna, hogy érmet szerez a csapat.

- Hogyan lehet rendet tartani a játékosok fejében, amikor sorra jönnek a hírek a vezetők közti konfliktusról, illetve a pénztelenségről?
- Ez kőkemény feladat volt, és a viszonyok ellenére nem volt szedett-vedett a társaság, hihetetlen fegyelem volt, jól dolgoztak az edzéseken, viszont volt bennük egy görcsösség, amely abban a pillanatban, hogy téttel párosult, megbénította őket. A pénztelenség a Fradi-meccs után számított újkeletű problémának, azt hittük, hogy elindulunk felfelé, rendezik majd a dolgokat, aztán jött egy megállás. És bár csak egy hónapos csúszásról beszélünk, ez elég volt ahhoz, hogy megijessze például Balajcza Szabolcsot, aki évek óta hallja, hogy majd a jövő héten lesz fizetés, ez a félelem pedig átragadt a többiekre is.

- Rajczi Péter története is elég kusza, az egyszer már elküldött csatár hogyan tért vissza mégis Újpestre?
- Hiba volt a részemről Rajczi visszafogadása, ez is hozzájárult a csapat gyengítéséhez. Az előző szezon után kijelentettem, hogy nem szeretnék vele együtt dolgozni, ki is néztem két csatárt, de azt a választ kaptam, hogy erősítésként csak Rajczi érkezhet. A Kovács Zoltán helyére érkező Bartha Csaba próbált békíteni, és bár nem volt nyílt konfliktus köztem és Rajczi között, de azért érezhető volt a feszültség a háttérben. Egy ízben megsértődött, amikor a Nemzeti Sportnak azt nyilatkoztam, Lázár Bence jobb játékos nála, és Peti olyan dolgokat adott ki a tulajdonosnak, amelyek rombolták a stáb tekintélyét. Érdekes jelenet volt az utolsó meccsemen, a Paks ellen, hogy Rajczi kivette a labdát Lázár kezéből, amikor 0-0-s állásnál tizenegyeshez jutottunk, pedig Lázár kinézett rám, és bólintottam neki, hogy rúgja ő. Egyébként mindketten ki voltak jelölve, de Rajczi akart lenni az Újpest megmentője, Csernányszki viszont kivédte a lövést, és a meccs után azt mondta, tudta, hova jön majd a labda. Rajczi másodszor tette a nyakamra a kést, a 2005/2006-os idény utolsó fordulójában emberhátrányba kerültünk, amikor egy könyöklés miatt kiállították a Fehérvár ellen, és bár tíz emberrel megszereztük a vezetést, a 3-1-es vereség a bajnoki címünkbe került.

- A kívülálló számára elég kaotikusnak tűnnek az újpesti viszonyok, a furcsaságok Kovács Zoltán menesztésével kezdődtek, aztán miközben a tulajdonos előzetes letartóztatásban volt, a nemrég szerződtetett sportigazgató menesztette önt, majd lemondott az ügyvezető, aki mégis maradt. Ön hogy élte meg ezeket a történéseket?
- Kovács Zoli menesztése a Simon-ügy óta lógott a levegőben, utána érkezett Bartha, akivel nem volt szuper a viszony. Korábban a Vasasnál már dolgoztam együtt vele, de akkor más volt a felállás, erőnléti edző volt a stábomban, szerintem ő sem felejtette el, hogy Vancsa Miklósnak és nekem köszönheti, hogy bekerült a magyar futball vérkeringésébe. Beenhakker esetleges érkezéséről én már nyáron hallottam, de akkor valószínűleg még a tavaszi szezont záró hatos győzelmi sorozat miatt nem lett belőle semmi. Aztán mikor kinevezték, úgy éreztem, árgus szemmel figyeli minden lépésemet, és szerintem ő már a Paks elleni meccs előtt eldöntötte, hogy ha nem nyerünk, kezdeményezi a menesztésemet. Úgyhogy két edzés és két meccs után döntött a sorsomról, de a két ügyvezető nem értett egyet vele, egyikük sem fogadta el a döntés.

- Nem volt olyan érzése, hogy már akkor eldőlt a sorsa, amikor Beenhakker Újpestre érkezett?
- Egy edzőnek nagyon kell figyelnie a háta mögé, de nem féltettem a helyem. Amikor megjött, belevetettem magam a munkába, és megpróbáltam azonosulni a nézeteivel, ami nem okozott nagy nehézséget számomra. Olyan dolgokat mondott például, hogy nem jó az edzőpálya, amit én már négy éve folyamatosan mondogatok. Nem ő vezényelt ki minket Dunakeszire, hanem én telefonálgattam, én intéztem el, hogy hova tudunk menni, de ez csak egy hétig tartott, mert nincs erre minden héten pénze az Újpestnek, most, ha jól tudom, a stadionban edzenek. Én átéltem már hasonlót az első újpesti időszakomban, amikor belga pályaedzőm volt, és holland volt a sportigazgató, akkor úgy éreztem, sokkal könnyebb dolgom van, mert nem nekem kellett megvívni a harcokat, a külföldiek sokkal könnyebben keresztülvitték a tulajdonosnál ugyanazt, amit én is szerettem volna. Beenhakkernél is ezt érzem, akármit mond, azt elfogadják, az utóbbi meccsen szerzett egy-egy pontot is ennek tulajdonítom, hogy most teljes mellszélességgel felsorakoztak a szakmai stáb mögött, nagyobb a bizalom.

- És hogyan született meg a végső döntés, ki egyeztetett az előzetesben lévő Tolnaival?
- Amikor Sándor előzetesben volt, a felesége vette át a pozícióját, akivel két alkalommal is találkoztam, és próbált maradásra bírni. Végül Tolnaihoz az ügyében eljáró ügyvéd ment be, ő egyeztetett a tulajdonossal, akinek döntenie kellett a sportigazgató és köztem. Mivel Beenhakkert ő hozta ide, így végül áldását adta az edzőváltásra. Egyébként Tolnaival kétszer is beszéltünk azóta, hogy kijött az előzetesből.

- Milyen hangulatú volt ez a két beszélgetés?
- Azt éreztem rajta, hogy nem jó szívvel hozta meg a döntést, de mivel a sportigazgató az edző felett áll a rangsorban, várható volt, hogy őt tartja meg. Teljesen normális hangvételű beszélgetések voltak, azt mondta, hihetetlenül sajnálja a dolgot, és ha kinn lett volna, sokkal többet tudott volna segíteni. Hogy ezt mennyire kell nekem elhinni, azt nem tudom, de nem acsarkodó, sárdobálós beszélgetés volt. Egyszerűen ő kiadta parancsba, hogy a legolcsóbban történjen meg az edzőváltás, mert nem volt pénzük. Jogilag ők ezt megtehették, és mondta is, öt év múlva eldől majd, hogy kinek van igaza.

- Mit szólt ahhoz, hogy Bartha lemondott az edzőváltás után, majd mégis maradt. A lemondásnak az volt az oka, hogy nem értett egyet az ön menesztésével?
- Igen, az benne volt, más kérdés, hogy utána megfűzték, hogy ne látszódjon nagyobbnak a probléma az Újpest háza táján. Azzal ő kiállt mellettem, hogy nem írta alá a kirúgásomról szóló papírt, amelyet Beenhakker dugott az orra alá. Ekkor mentek be egyeztetni a tulajdonoshoz, hogy eldőljön a kérdés.

- A szurkolókkal milyen a viszonya? Hogyan vált el tőlük?
- Amikor a Paks ellen kikaptunk 2-0-ra, kimentem a klubház elé beszélgetni a drukkerekkel, akik érthetően csalódottak és feldúltak voltak. Elmondtam nekik, hogy a csapat megtette, amit lehetett, de nem tudunk kilábalni a pechszériából, a végén pedig úgy váltunk el, hogy a "Hajrá, lilák!" buzdítást kiabálták. Nem tudok eléggé hálás lenni a szurkolóknak, nagyon sok meccsen átsegítettek minket a nehézségeken, amikor tavaly májusban 1-4-re álltunk az MTK ellen, akkor is kitartóan buzdítottak minket, nekik is megvolt a szerepük abban, hogy végül 5-4-re megfordítottuk a meccset.

- Az nem merült fel a menesztése után, hogy a szintén nehéz helyzetben lévő Vasashoz kerüljön, ahol Komjáti Andrást azóta Marijan Vlak váltotta?
- Hallottam olyan pletykákat, hogy az apu majd elintézi, hogy oda kerüljek, de ezt nem szerettem volna. Úgy érzem, amit eddig edzőként elértem, azt elsősorban magamnak köszönhetem. Egyelőre nem foglalkoztat konkrét munka, kicsit kivárok, és szeretném feldolgozni a mostani helyzetet, valamint külföldön képezni magam, van is egy meghívásom Manchesterből, a Unitednél és a Citynél is várnak.

- Harmadszor is aláírna Újpestre, ha mondjuk jövőre újra megkeresnék egy ajánlattal?
- Igen, azt hiszem, elgondolkodnék. Kovács Zoltánnal elindultunk egy úton, vele nagyon szívesen doldoznék újra együtt. Az Újpestnél annyira jól éreztem magam, és annyira sokat kaptam a csapattól, a közönségtől, olyan sok szép emlék fűz ide, amely miatt örömmel gondolok vissza a klubra.