Bognár György mint sárgásbarna fuvallat - a sajtó a válogatottról a 6-0 előtt és után

Vébégyőzelmet várt az ország a válogatottól? Tisztes helytállást egy nagyon nehéz csoportban? Mai szemmel visszaolvasva a még éppen létező szocializmus sportsajtójában a közvetlenül az 1986-os mexikói labdarúgó-vb előtt megjelent cikkeket, azt látjuk, hogy a hangvétel a csapat eredményeire alapozva inkább óvatosan bizakodó, nem pedig hurráoptimista volt. A háttérben kivehető ugyanakkor, hogy a nem hivatalos "közvélemény" azt várta: az itthon sztárként kezelt játékosok emelkedjenek világsztárrá Mexikóban.

• "A mohácsi csatára is visszaemlékszünk" - újrajátsszák a mexikói 0-6-ot

Mezey György szövetségi kapitány május 16-án hirdette ki a végleges keretet; két nappal később Horváth István MSZMP KB-titkár és Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese a budapesti Erzsébet Szállóban búcsúztatta ünnepélyesen a Mexikóba induló csapatot. A helyszínen az MTI végigkérdezte a megjelent szakembereket és újságírókat: mire számítanak? A válaszokból az derült ki, hogy "a többség a legjobb nyolc közé várja a csapatot".

Nemcsak itthon vártak jó szereplést a magyaroktól. A Népsport egy nappal a szovjetek elleni meccs előtt ismertette a Varsói Szerződéshez tartozó országok sportlapfőszerkesztőinek a tippjeit: a csoportból Magyarországot mind a heten továbbjutónak várták, négyen első vagy második helyen, hárman a legjobb harmadikok közt (a huszonnégy csapatos lebonyolítás miatt a hat csoportharmadik közül is továbbment négy a kieséses szakaszba). Hogy nem csak a "baráti országok" közti összetartás diktálta a tippeket, jelzi, hogy Bulgáriát és a körkérdést szervező lengyeleket nem mindenki jósolta továbbjutónak. A Szovjetuniót - szövetségesi kötelességből vagy szakmai alapon, ezt ma már lehetetlen eldönteni - viszont mindannyian első-második helyezettnek tippelték.

A Népsport megkérdezte a világbajnokságra utazó tévériportereket is a várakozásaikról. A korszak legtekintélyesebb televíziósa, Vitray Tamás emlékezetes módon kijelentette: "Eddigi hét világbajnokságom közül ötödször szerepel a magyar csapat is a döntőben. Garantálom, hogy most fog a legjobban szerepelni! Hogy mi erre a garancia - nekem? Mezey György személye..."

Vitray nyilatkozata azt jelentette, hogy a legjobb négy közé várja a magyarokat. A többi tévés nyilatkozó - Radnai, Knézy, Gulyás, Vitár - azonban egyáltalán nem jósolt, legfeljebb általános bizakodásának adott hangot. Hasonló panelekben, politikai újságírói múltjához illően pártszerű stílusban fogalmazott lapja május 20-ai számában, a "11-es!" rovatban Pintér István, a Képes Sport főszerkesztője: "az eddigiek alapján valóban reménykedhetünk, de nem vehetünk biztosra semmit".

Forrás: archív

A válogatott egyik alapembere - aki június 2-án majd büntetőt érő szabálytalanságot követ el a harmadik gól előtt -, a középhátvéd Kardos József már májusban azt fogalmazta meg, hogy a csapatot nyomasztják az elvárások: "Az elmúlt fél évben gyakran tapasztaltam, hogy a szurkolók közül sokan a fellegekben járnak. Olyan igényeket fogalmaznak meg velünk szemben, hogy attól tényleg megremeg az ember lába."

A Népsport helyszíni jelentéseiben a bénító elvárások mellett is felbukkan minden, ami a 6-0-s megaláztatás után aztán a tetemrehívások állandó eleme lett. Esterházy Mártontól idézi a lap: "Kevesebb húst fogyasztunk, és lényegesen több tésztát, szénhidrátot. Ez a Navratilova-Lendl-féle recept, a két világhírű teniszező esküszik rá." A játékosok sokat beszélnek a gyilkos melegről - mint akklimatizálódással legyőzhető körülményről -, ahogyan a fárasztó edzésekről is - mint a sikerhez szükséges áldozatról. (A "tészta-ügy" az összeomlás utólagos magyarázatai közül az egyik legelterjedtebb lett. Az ismert sportorvos, Frenkl Róbert a Képes7 című hetilap egyik nyár végi számában igyekezett egyszer és mindenkorra eloszlatni ezt a hiedelmet, miközben azt is elmondta, hogy a Lendl-Navratilova-diéta "ötletszerűen", Mezey egy orvos barátjának javaslatára, "az utolsó pillanatban" lett a csapatétrend vezérelve. Frenkl ugyanitt igyekezett kipukkasztani a rosszul sikerült doppingról szóló, igen népszerű pletyka léggömbjét is, kijelentve, hogy a válogatott tagjai kizárólag ellenőrzött "polivitamin-készítményeket" kaptak gyógyszeres felkészítésük keretében.)

A Népsport május 24-ei számában Mezey mai szemmel meglepően őszinte és éles kirohanást intézett az "üzlet által irányított" sportág ellen, a déli mérkőzéskezdés és egy, a mexikói sajtóban meccsként tálalt edzés miatt. Ide datálódik a zárt kapus edzésekre barátságtalanul reagáló helyi sajtóval vívott háborúskodás kezdete. Mezey titkolózásának utólag sokan tulajdonítottak nagy - negatív - jelentőséget: T. András Emil egyenesen Mundial zárt kapuk mögött címmel írt riportkönyvet (a kötetet a KISZ KB adta ki, összbevételét egy sajtóhír szerint "a Nicaraguában épülő mezőgazdasági iskolára" fordították). Óvatos, de egyértelmű utalások olvashatók a sajtóban az úgynevezett "Nyilasi-ügyre" is - az akkor az Austria Wienben játszó, megkérdőjelezhetetlen tudású játékost Mezey máig nem teljesen tisztázott okokból konkrétan az edzőtáborba induló buszról küldte haza. (Nyilasi itthon hagyásának és a mexikói kudarcnak a hátteréről nemrégiben Esterházy Márton mesélt az [origo]-nak.)

A május 30-ai Népsortból azt tudhatták meg az olvasók, hogy előző nap a balhátvéd Péter Zoltán lett a "römikirály" - utólag többen, így Végh Antal is, kritizálták Mezeyt, amiért túl sokáig tartotta összezárva játékosait, akiknek a videózáson és a kártyázáson kívül semmilyen szórakozásuk nem volt.

Mezey többször, egyértelmű tisztelettel és óvatossággal beszélt arról, hogy a szovjet csapat élére néhány héttel a vb előtt az évben KEK-et nyert Dinamo Kijev edzője került, aki a keret egy részét is lecserélte. "Vártam ezt a változást. Mindazonáltal alig hiszem, hogy a rajthoz ennyire közel az új szakvezető, Valerij Lobanovszkij csodát tudna művelni" - idézte a Népsport május 17-én. A június 1-jei számban Mezey azt hangsúlyozta, hogy a szovjet futball összességében erősebb a magyarnál, de megismételte, hogy az edzőváltás, a keret kicserélődése olyan "gond", amit nem lehet hetek alatt orvosolni. "Ám lehetnek csodák" - tette hozzá ezúttal.

A sportsajtóban hurráoptimizmus nem volt, de arról is kevés szó esett, hogy az uralkodó Európa-bajnok Franciaországgal és a KEK-döntőben az Atlético Madridot atomfutballal eltakarító Kijevre épülő szovjet válogatottal közös csoportból nem feltétlenül lesz egyszerű a továbbjutás. Mezey figyelmeztetését a szovjet futball erejéről mintha csak utólag hallották volna meg. Június 3-án reggel a Népsport ezzel a főcímmel tudósított a katasztrófáról: "A két gyors gól sokkolta válogatottunkat, és érvényesült a képességek közti különbség", a cikkben pedig azt emelték ki, hogy "Nem voltunk egy súlycsoportban" és "Nincsenek értékelhető teljesítmények a magyar csapatban".

A Népsport június 3-án második kiadással is jelentkezett, az első oldalas vezércikk címe - nem utolsóként a magyar sajtóban - Passuth László regényének címét idézte: "Esőisten nemcsak Mexikót siratta". Már ebből a híradásból nyilvánvaló, hogy a súlyos vereség olyan sokkot jelentett a válogatottnak, amiből képtelen volt felállni: "Csendben ült mindenki az egy Mezey Györgyöt kivéve, aki ki sem jött a szobájából." Másnapi nyilatkozatában ezt erősítette meg a kapitány is: "Sajnos, az első két gól után a csapatom kicsúszott a kezemből. Az ereje teljében lévő, évek óta komolyan dolgozó társaságban egy világ omlott össze."

Ugyanígy érezték magukat az újságírók és a szurkolók is. A Képes7 helyszíni tudósítója így írt: "Rettenetes érzés volt magyarnak lenni az irapuatói stadionban június 2-ának kora délutánján. A magyar válogatott korábbi fényes sikereinek ismeretében - bizonyára így voltak ezzel önök is a tévé képernyői előtt - hirtelenjében képtelen voltam megérteni, rendszerezni a történteket." A 4-ei Népsportban az 1954-es vb-döntőt nemzeti kiborulást okozva elvesztő s ezzel ezüstöt szerző Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula kijelentette: "A bajt csak tetézte, hogy a sok optimista megnyilatkozás alaposan felcsigázta a kedélyeket, és a szurkolók egy része csodát várt."

Hogy csoda lett volna-e, ha nem kap ki a válogatott 6-0-ra, az örökre megválaszolhatatlan kérdés marad. A Miért beteg a magyar futball? című korábbi röpiratával óriási érdeklődést elért író, Végh Antal szűk két hónappal Irapuato után már nyomdába is adta új könyve, a Gyógyít6atlan kéziratát. A gyakran parttalanul vagdalkozónak tűnő könyvben gyakorlatilag minden érintettről - legyen az edző, játékos, sportvezető vagy újságíró - kimutatja a szerző, hogy szándékosan vagy ostobaságból, de cselekedetei hozzájárultak a kudarchoz, ami utólagos megállapítása szerint törvényszerű volt. "Végzetszerű volt mindez? Megállíthatatlan, feltartóztathatatlan, kivédhetetlen? Persze, de ehhez az kellett, hogy olyan játékosok is ott legyenek a pályán, mint Bognár György. Aki sárgásbarna fuvallatként gomolygott a pályán a két félidő évszázadoknak tűnő hosszú kilencven percében" - írja, de a pályára lépett többi játékos sem ússza meg sokkal kevesebbel, mint a valamiért különösen a szerző bögyében levő mai bajai szakvezető.

Egy másik író, a szélesebb közvélemény számára a "Rubik-ügy" feszegetésével ismertté vált Mezei András nem sokkal később jelentkezett Ki beszél itt már Mexikóról? című kötetével. A Végh Antalnál sokkal higgadtabb, egyben emelkedettebb hangvételű szerző kötetében mai szemmel az a legérdekesebb, hogy abból sok tekintetben Végh Antal csapongó megállapításait alátámasztó kép rajzolódik ki.

Forrás: archív

Mindkét könyvből kiderül, hogy Nyilasi Tibor ügyének kezelése milyen rosszat tett a válogatottnak. Mindkét könyvben hangsúlyosan megjelenik a magyar futballközeg egészének romlottsága, a bundaügyek, amelyeket nem vittek végig, amelyek felett szemet hunyt mindenki. Ahogy Végh fogalmaz: "alig volt mérkőzés a magyar nemzeti bajnokság különböző osztályaiban, melyek előtt ismert, ismeretlen fekete táskás urak ne jártak-keltek volna alkalmas helyeken már a mérkőzéseket megelőző napon".

Az MLSZ akkori elnöke, Szepesi György Mezei Andrásnak nyilatkozva tulajdonképpen megerősíti Végh egyik kitartóan ismételgetett érvét, mely szerint hiba volt Mezeynek teljhatalmat adni minden, a csapatot érintő kérdésben: "1985. november volt az utolsó pillanat, amikor tudhattunk volna még valamit tenni. Ez után az időpont után átcsúszott a vezetés totálisan Mezey György kezébe. Nekünk 1985 novemberében meg kellett volna ezt a folyamatot állítani, de - és ez magyar dolog - akkor már mindenki a maga kis dolgát próbálta előkészíteni."

Mezey György mintegy másfél évtizeddel később, Havas Henrik Pro domo című könyvében nyilatkozva azt mondta, hogy megítélése szerint 1986-ban csak a sajtó követelte a vereség után a kapitány és a játékosok fejét: "a történtek ellenére - hazatérésünk után - százhatvannyolc biztató faxot kaptam, a közvélemény nagy része elismerte az addigi munkámat a válogatottal. A sajtó viszont valahogyan nem tükrözte ugyanezt a sikersztorit. Úgy tüntette fel, mint a nép haragját. De hazudtak!" A kapitány ugyanakkor rezignáltabb üzenetet is megfogalmazott: "A labdarúgás azért szép, mert ami egyszer megtörténik, azt utána soha nem lehet megmásítani."

Az 1986-os szovjet-magyar visszavágójaként beharangozott gálameccset szombaton 18 órától rendezik Telkiben. A kezdeményezéssel kapcsolatos reakciókat itt olvashatja.