Az Internazionale 2010 nyarán José Mourinhóval jutott a csúcsra: nemcsak bajnoki címet nyert, hanem a Bajnokok Ligáját is begyűjtötte. A portugál címmel a zsebében távozott, a klubnál pedig azóta már a negyedik edző dolgozik: Rafa Benítez, Leonardo és Gian Piero Gasperini sem húzta fél évnél tovább, most pedig Claudio Ranieri próbálkozik. Úgy tűnik azonban, hogy Mourinho után mindenki kudarcot vall: a jelenleg a Real Madridnál dolgozó szakember hosszú távú pótlása a Portónál és a Chelsea-nél is szinte megoldhatatlan feladatot jelentett.
Isten után a második
Amikor Mourinho a Portóval előbb UEFA-kupát, majd Bajnokok Ligáját nyert, akkor sejteni lehetett, hogy nem marad a klubnál, hiszen mindent elért, ami csak lehetséges volt, a továbblépéshez új kihívásokra volt szüksége. "Ha könnyű munkát akartam volna, akkor maradok Portóban, ahol Isten után rögtön én következtem. Tíz elveszített mérkőzés után is bíztak volna bennem, és továbbra is mindenki azt gondolta volna, hogy én vagyok a legjobb" - magyarázta, amikor a Chelsea-be igazolt.
Valószínűleg mindenki tisztában volt vele, hogy az óriási sikerek után hullámvölgy következik, de ezzel együtt is, ami Mourinho távozása után edzőfronton történt a Portónál, az nevetséges volt.
A Special One utódja az olasz Luigi del Neri (képünkön) lett, akivel hároméves szerződést kötöttek - hogy aztán úgy rúgják ki egy hónap elteltével, hogy egyetlen tétmérkőzésen sem irányította a csapatot.
Del Nerit a spanyol Víctor Fernández követte, aki hiába jutott tovább a BL-ben a csoportkörből, és nyerte meg a Világkupa döntőjét, februárban neki is mennie kellett. A szezont José Couceiróval és ezüstéremmel fejezték be - ami szintén szerződésbontást jelentett. Érkezett a holland Co Adriaanse: ő bajnok és kupagyőztes lett a csapattal, de a következő szezon elején távozott, és a keringő csak Jesualdo Ferreira szerződetésével ért véget, aki majd négy évig maradt. Összefoglalva: két és fél év alatt öt edzője volt a Portónak.
Két év, négy edző a Chelsea-nél és az Internél
De a Chelsea sem járt sokkal jobban azt követően, hogy Mourinhót 2007 szeptemberében felállították a kispadról. Avram Grant irányításával ugyan az utolsó fordulóig versenyben volt a bajnoki címért, ám végül lemaradt az aranyról, és bár a Bajnokok Ligájában bejutott a döntőbe (ami Mourinhónak egyszer sem sikerült a londoniakkal), büntetőkkel kikapott a Manchester Unitedtől - Grantnak pedig mennie kellett. Utódja, Luiz Felipe Scolari még ennyi ideig sem bírta: a brazilt 2009 februárjában rúgták ki. Érkezett Guus Hiddink, akivel ugyan maradéktalanul elégedettek voltak, ám az orosz szövetséggel is szerződése volt, és nem akarta otthagyni a válogatottat. Így aztán 2009 nyarán megint új trénert kerestek a Stamford Bridge-en, és Carlo Ancelotti szerződtetése azt jelentette, hogy a Mourinho távozását követő két évben a Chelsea-nek összesen négy edzője volt.
Ugyanezt az Inter rövidebb idő alatt produkálni tudta: Milánóban 16 hónap elég volt ahhoz, hogy három szakembert is elküldjenek Mourinho búcsúja után. A portugál 2010 nyarán távozott a Real Madridhoz, utódja, Rafa Benítez (képünkön) mindössze fél évig irányíthatta az együttest (a klubvilágbajnokságot azért megnyerte), majd az őt követő Leonardo is mindössze fél szezont töltött a kispadon.
A nyáron már érezni lehetett, hogy a Mourinho-átokra felfigyeltek, mert Marcelo Bielsa, Fabio Capello, André Villas-Boas és Sinisa Mihajlovic is nemet mondott, így Gian Piero Gasperini érkezett - ő öt tétmeccsen irányíthatta a csapatot, ezek közül négyet elveszített, nem csoda tehát, hogy menesztették. Jelenleg Claudio Ranieri az Inter vezetőedzője, akivel Mourinho pár éve heves nyilatkozat háborúba keveredett - most neki kellene feledtetnie a portugált.
Nem csak a szakmához kell érteni
Aligha túlzás, ha kijelentjük: ez biztosan nem sikerül. "José távozása után az Inter már sohasem lesz olyan, mint volt. Örökre nyomot hagyott ezen a klubon" - nyilatkozta a napokban a Goal.com portának Luis Figo, aki pedig csak egy szezonon keresztül dolgozott a portugállal.
Mourinho futballfilozófiájának alapja, hogy szoros kapcsolatot ápol játékosaival, nemcsak labdarúgóként, hanem emberként is. "Az a futballedző, aki csak a futballhoz ért, nem jó edző. Sohasem szabad elfelejteni: a játékosok emberek, különböző személyiségekkel, különféle kultúrákból. Ezt nagyon figyelni kell, hogy csapatot építhessünk" - mondta a Sports Illustratednek adott interjúban még az év elején, és elárulta, hogy több multinacionális cég felépítését, irányítási stílusát is tanulmányozta, illetve szakkönyveket is olvasott a témában.
Mindez érződött is a játékosaival való viszonyában: egyetlen olyan egykori focistája sincs, aki rosszat mondott volna, ellenben mindenki áradozik róla. "Fantasztikus ember, nagyon közel áll a játékosokhoz. Képes hatalmas önbizalmat adni, és maximálisan megbízik a csapatában, ami kölcsönös" - írta önéletrajzi könyvében Didier Drogba, aki úgy fogalmazott, hogy amikor Mourinho távozott a Chelsea-től, árvának érezte magát.
De a Serie A egyik legkeményebb védője, Marco Materazzi is elérzékenyült a búcsúzáskor, az egész világsajtót bejárta az a felvétel, amikor egymás vállán zokognak a szakemberrel.
Öt nyelven is folyékonyan
Mourinho öt nyelven (angol, portugál, spanyol, olasz és francia) folyékonyan beszél, így a legtöbb játékosával anyanyelvén kommunikál. "A focistáknak sokkal kényelmesebb, ha a saját nyelvükön tudják kifejezni az érzelmeiket, így jobban meg tudnak nyílni" - fejtette ki a portugál, akinek egyik alapszabálya, hogy az öltözőben mindig a klub hazájának nyelvén beszél. Még az Internél is így tett, pedig a keretben alig volt olasz.
A focisták tehát nagyon kötődnek Mourinhóhoz, aki a pályán kívül is igyekszik megvédeni őket - a rengeteg extravagáns és arrogáns nyilatkozat többek között arra jó, hogy elvonja a figyelmet a labdarúgókról, és valamennyire levegye a terhet a vállukról. Így azonban a portugált követő trénereknek a szokottnál is nehezebb a dolguk, nem elsősorban szakmailag, hanem emberi szempontból. Főleg, hogy mind a Chelsea-nél, mind az Internél a keret szinte teljesen érintetlen maradt Mourinho távozása után: a Stamford Bridge-en még most, öt évvel a portugál által fémjelzett időszak után is Petr Cech, Frank Lampard, John Terry, Didier Drogba, Ashley Cole, Salomon Kalou, Florent Malouda alkotja a csapat magját.
Az Internél is hasonló a helyzet, Benítez például éppen Materazzival különbözött össze, aki zokon vette, hogy nem küldte be őt a klubvébé fináléjában. Mourinho ugyanis korábban a BL-döntőn a ráadás perceiben becserélte, hogy a pályán ünnepelhesse a diadalt.