"Az idegességtől lefordulunk a kispadról" - interjú a sereghajtó ZTE edzőjével, Prukner Lászlóval

A Kaposvár edzőjeként ismertté vált, a Fradival bronzérmet szerzett vezetőedző, Prukner László úgy véli: a valaha volt legnehezebb feladata előtt áll most, amikor a bennmaradást érő helytől nyolc pontra lévő, belső konfliktusoktól terhelt Zalaegerszeg megmentéséért dolgozik. A szakvezető tudatosan üzen játékosainak a médián keresztül, hátha ezzel kizökkenti a csapatot, és nem lesz több két méterről elhibázott lövés. Lógó orrú játékosokat nem enged a pályára, de azt elismeri, hogy a fanatikustól messze van a kerete.

- Tizenöt bajnokiból öt döntetlen, tíz vereség, előbb Csank János, majd Prukner László irányításával. Mi hiányzott eddig ahhoz, hogy legalább egyszer nyerjen a ZTE?
- Ahhoz, hogy egy csapat működjön és sikeres legyen, az egységre van a leginkább szükség, de most már szerencsénk sincsen. Tizenegyeseket hibázunk, száz százalékosnál nagyobb helyzeteket is elrontunk. Amióta itt vagyok, a Fradi elleni meccs kivételével minden meccsen rúgtunk gólt vagy gólokat, de ennek ellenére sem tudtunk nyerni. A szerencse csak amellé áll, aki tesz is érte. A vesszőfutás oka, hogy a csapat nem funkcionál közösségként, és ennek a helyretétele csak úgy képzelhető el, ha személyi változások történnek. De erre sajnos most nincsen mód és lehetőség.

- A mostani keret a futballtudás alapján tényleg a legrosszabb az NB I-ben?
- Nem. A futballtudást tekintve nem lenne szabad, hogy a ZTE kieső helyen legyen.

- Akkor mi a baj?
- Amikor idejöttem, tudtam, hogy vannak konfliktusok, nyíltak és lappangók egyaránt, és a helyzet az új játékosok érkezésével sem változott meg. Most is azt mondom, hogy ez a legnagyobb probléma. A folyamatos kudarcélmény, ami az első hat fordulóban érte a csapatot, ellenségeskedésekhez, bizalomvesztéshez vezetett, és a játékosok nemhogy segítették volna egymást, inkább olyan kritikákat fogalmaztak meg egymással szemben, amely ebben a stádiumban nem előre viszi, hanem hátráltatja a csapatot. Voltak más problémák is, ezeket elkezdtük orvosolni, de tudvalevő, hogy egy közösség kialakítása szempontjából a kudarc bomlasztólag hat, és ez a helyzet lassabban, nehezebben kezelhető.

- Mire gondolt, amikor a Kaposvár elleni döntetlen után azt mondta: önálló akarattal rendelkező játékosokra van szüksége?
- A pályán több tizenegyest kihagytunk, döntő helyzetekben hibáztunk, és amikor nem megy a játék, akkor nagyon fontosak az akarati tényezők. Ilyenkor olyan játékosokra van szükség, akik képesek egymásért tenni. A futballistáknak ez a munkájuk, nem szórakozásból csinálják. Erős karakterekre van szükségünk, olyanokra, akik nem adják fel, és az utolsó leheletükig mennek előre. Aki egy ilyen helyzetben feladja, az nem élsportoló.

- Hány új játékos kellene a ZTE-nek a bennmaradáshoz?
- Egyelőre korai lenne erről beszélni, a hátralévő két meccs döntően befolyásol mindent. Több kész játékost kellene leigazolni, akik valóban tudnak tenni azért, hogy a csapat bennmaradjon. Kísérletezgetni nem szabad, hiszen majdnem minden meccset meg kell nyerni.

- Azt is nyilatkozta, hogy "mindenkinek fel kell vállalnia a felelősséget a cselekedeteiért, a pályán, az öltözőben és azon kívül egyaránt". Mire gondolt?
- Aki nem erős, az nem mer egy egészséges rizikót felvállalni. Férfiak kellenek ide, nem olyanok, akik csak sodródnak az árral.

- Mint például - már ami a játékstílusukat illeti - Gennaro Gattuso vagy Dárdai Pál?
- Pontosan.

- Tököli Attilát hogyhogy árnyékékként szerepeltette?
- Van egy-két játékos a keretben, aki valamikor letett valamit az asztalra, és mivel a lehetőségeim behatároltak, keresem, hogy hogyan tudnám velük harmonizálni a játékunkat. Megkérdeztem, és azt mondta: szívesebben játszana a csatár mögött, ahol nem kell annyit ütközni.

- Miért a tévén keresztül üzent a játékosainak?
- Én folyamatosan párbeszédben vagyok a játékosokkal, de az öltöző az mégiscsak egy zárt közeg. Éppen ezért igen, szándékos volt, hogy a médián keresztül üzentem, bíztam benne, hátha a nyilvánosság segít abban, hogy kizökkenjen a csapat a jelenlegi helyzetéből. Fontos lenne ugyanis, hogy az utolsó két meccsen - a Diósgyőr ellen otthon, majd Debrecenben - bravúrt érjünk el. Bosszús voltam, mert volt több lélektanilag fontos meccsünk, például a Kaposvár elleni, amelyre, mint mindig, felkészítettem a csapatot, és éppen olyan helyzetből kaptuk a gólt, amire külön felhívtam a figyelmet. Ráadásul két méterről, üres kapu fölé rúgtuk a labdát. Bízom benne, hátha a sajtó, az internet nyilvánossága esetleg egy új impulzust ad a játékosoknak, és ez intenzívebb kritikaként jelenik meg.

Csank János: Szurkolok a Zetének

Prukner László közvetlen elődjét, Csank Jánost is megkérdeztük, mit gondol utódjáról és a ZTE esélyeiről.

- Milyen kapcsolatban van Prukner Lászlóval? Kért öntől tanácsot?
- Tök jó viszonyban vagyok minden edzővel, így vele is. Nem kért tanácsot, de nincsen semmi problémánk egymással.

- Ön szerint miért nem lett vele sem eredményesebb a ZTE?
- Ezt nem tudom, nem foglalkoztam ezzel. De a régi csapataimmal egyébként sem foglalkozom. Azt sem tudom, hogyan állnak fel.

- Mi gondol, ki fog esni a ZTE?
- Nem hinném, hogy a Zalaegerszeg egy kieső csapat lenne.

- Mennyiben hibáztatták önt, amikor távozott?
- Szokásosnak mondható edzőváltás volt ez, de nekem nyugodt a lelkiismeretem, és szurkolok a Zetének.

- Nem lesz könnyú dolga, a Diósgyőr harmadik, a Debrecen első.
- Ne sajnáljon, erős vagyok.

- Ha nem jön össze egy győzelem sem a két idei meccsen, lesz még visszaút?
- Akkor nagyon nagy bajban leszünk, ezért is kellett volna jobban figyelnünk azokon a konkurens csapatok elleni hazai meccseken, mint például a Siófok, a Kaposvár, a Pápa vagy a Kecskemét elleni találkozókon, amelyeken megvolt az esély a győzelemre. De ez nem sikerült részben súlyos egyéni, részben a csapategység hibája miatt. De azért már volt pozitívum is, hátrányból sikerült többször is felállnunk, egyenlítenünk.

- Ha nem győz már ősszel a csapat, akkor is bízhat a tulajdonos bizalmában?
- Engem a tulajdonos hívott Zalaegerszegre, és biztos vagyok benne, hogy bármi is lesz a hátralévő két meccs eredménye, leülünk beszélni a folytatásról. Mert csak teljes bizalommal és teljes, őszinte légkörben lehet együtt dolgozni. Ez pedig megköveteli a párbeszédet.

- Az edzéseken lógó orrú játékosokkal találkozik, vagy az üzenete óta egyre harapósabbak?
- Lógó orrú játékosokat nem engedek a pályára, de azért a fanatikustól messze van ez a keret. Ezek sajnos nem olyan dolgok, amelyeken egyik pillanatról a másikra változtatni lehet, mert attól függ, hogy ki milyen személyiség. Márpedig egy olyan csapatnál, amely a bajnoki címért vagy a kiesés ellen küzd, karakteres játékosokra van szüksége, hiszen mindkét esetben minimális a hibázási lehetőség. Ezzel szemben egy középmezőnyben szereplő csapatnál kisebb a felelősség, kevésbé remegnek meg a lábak, könnyebb nyerni. Ezért is mondom, hogy a mostani a valaha volt legnehezebb feladatom, amit meg kell oldanom.

- Fölülmúlja a Fradi-féle válságkezelést is?
- Igen, mert ott tisztában voltam azzal, hogy kikkel dolgozom együtt, és volt felkészülési idő a közösség formálására és a hibák feltárására. Zalaegerszegen pedig folyamatosan kell megismernem a csapatot, miközben sok orvosolnivaló probléma van, és folyamatosan győzelmi kényszer alatt játszunk. Ezzel együtt hiszem, hogy mostani csapatomnál van innen felállás, és látom a fejlődés jeleit.

- Hogyan fogadták a zalaegerszegi szurkolók az eredménytelenséget?
- Amikor jöttek az eredmények, négy-ötezer néző is kijárt a meccsekre, most ez megcsappant, de beszéltem szurkolói csoportokkal, akik föloldották az addigi bojkottjukat, és most ismét szurkolnak a csapatnak. De összességében azt gondolom, hogy mégis kevesen járnak a meccsekre, jó lenne, ha ebben a nehéz helyzetben is minél többen megmaradnának a csapat mellett.

- Önt szigorú edzőnek tartják, miközben ferencvárosi forrásoktól azt lehet hallani, hogy Détári Lajosnál lazább a gyeplő, és ez jót tett a csapatnak. A ZTE-nél változtatott bármit a stílusán?
- Nem szigorú vagyok, hanem igyekszem következetes lenni, nálam sokkal szigorúbb edzők vannak, én például nem szeretem elvenni a játékosok pénzét. Kevés alkalommal büntetek, sokkal inkább a meggyőzés eszközével élek. Most is partnerként kezelem a játékosokat, megbeszélem velük a dolgokat. Az, hogy Détári Lajos mit csinál, az ő dolga, majd hosszú távon kiderül, hogy milyen eredményeket ér el a munkájával.

- Mennyiben hisz abban, hogy úgy is lehet nyerni, mint a dánok 1992-ben, amikor a tengerpartról érkezve, sörözős hangulatban megnyerték az Eb-t?
- Ilyen csak egyszer volt a világtörténelemben. Nyertek egy meccset, amitől belelkesedtek, és nem tudtak kikapni, de ez hosszú távon nem megoldás. Persze kell a jó hangulat, de első körben fegyelemnek kell lennie, hogy mindenki tudja a kereteket, a szabályokat. Persze az belefér, hogy elmenjenek a játékosok sörözni, de nem lehet irányadó. Tudomásul kell venni, hogy profi sportolóként a labdarúgók azért keresnek az átlag felett, mert más elvárásoknak kell megfelelniük, mint egy átlagembernek. Ha ezt a játékos nem veszi tudomásul, nem nevezhető profi sportolónak. Nem az egy sörön van a hangsúly, hanem, hogy azt mikor, és milyen körülmények között issza meg a játékos.

- Előfordul, hogy egy vereség után visszasírja a kaposvári éveket, akár a katedrát?
- Nem, én mindig csak előre nézek.

- Az utolsó fordulóban Kaposváron lép pályára a ZTE. Ha csapatának már mindegy lenne, de még kikaparhatná a gesztenyét a Kaposvárnak, milyen taktikával küldené pályára csapatát?
- Érdekes kérdés a mai, bundaügyekkel teli világban, de ki kell ábrándítanom: én mindig úgy küldöm ki a csapatomat, hogy nyerjen. Én még hiszek ebben a világban, hiszek abban, amit Ernest Hemingway mondott, hogy - szabadon idézve - a sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni, tehát a sport megtanít mindenre.

- Mit gondol a magyar bundaügy friss fejleményeiről? Lassan megnyugodhatnak a szurkolók, vagy ez még csak a jéghegy csúcsa?
- Őszintén bízom abban, hogy a futball tisztasága miatt elkapják azokat, akikre rá lehet bizonyítani, hogy csaltak. Mi, edzők az idegességtől lefordulunk a kispadról, nap mint nap azon gondolkodunk, hogy mit csinátunk rosszul, vagy mit csináltunk jól, hogy optimálisan fel tudjuk készíteni a csapatainkat. Ezzel szemben kiderül, hogy tőlünk függetlenül zajlanak az események a pályán, mert vannak játékosok, akik saját zsebre dolgoznak, becsapva ezzel szurkolót, edzőt, játékostársat, tulajdonost. Számomra ez gyomorforgató.

"Senki ne kívülről várja a segítséget" - Kocsárdi Gergely a ZTE honlapján

"Rosszul sikerült a felkészülésünk, a csapat megerősítése sem jött össze, és még lehetne sorolni az okokat. Véleményem szerint már hosszú ideje az okokkal foglalkozunk, és nem a megoldást keressük. Azzal nem nyerünk semmit, ha bűnbakokat keresünk, és külső tényezőkre fogjuk a pocsék őszi szereplésünket. Előre kell tekinteni, és bele kell kapaszkodni az utolsó szalmaszálba. Sokkal több energiát fordítok arra, hogy mérkőzésről mérkőzésre minél jobb állapotban legyek. Jó lenne, ha a csapatban minél többen így gondolkodnának! Úgy érzem, ha meglenne az első sikerünk, elindulnánk felfelé a tabellán.

A labdarúgás csapatjáték. Kevés, ha a kezdő tizenegyből hat-hét játékos gondolja úgy, hogy mindent meg kell tenni a sikerért, ehhez mind a tizenegy pályán lévő játékos szükséges. Az akarati tényezőkön nem múlhatna, küzdeni, hajtani kötelező. Igaz, a kezdeti sikertelenség után olyan lelki és mentális állapotba kerültek játékosok, amelyből a mai napig nem tudtak kijönni. A másik: szinte az egész ősz során a mérkőzések fordulópontjaiból rendre rosszul jövünk ki. Gondolok itt - többek között - az Újpest, a Paks elleni találkozókra. Régebben ilyen szituációkban rendre felénk billent a mérleg nyelve. Ezen történéseknek bizony lélekromboló hatásuk van, főleg a fiatalabb játékosok körében.

A játékostársaim elfogadják, amit mondok. Nem az a típus vagyok, aki a meccs után egyből élesen kritizál. Igaz, most már néha előfordult ez is. Az elmúlt hónapokban sokszor leültem az elnök úrral, a szakmai stábbal, a csapattársaimmal. A beszélgetések során igyekeztem olyan irányba terelni a társalgás fonalát, hogy a problémákat meg lehet beszélni, de senki ne kívülről várja a segítséget. Nekünk a pályán játékosoknak kell megoldani. Több csapattársamnak önértékelés terén lenne mit fejlődnie. Beszélgethetek vezetőkkel, edzőkkel, játékosokkal, egyet nem tudok tenni, a velem egy csapatban játszó labdarúgó motivációját megteremteni, erre mindenkinek magának kell törekednie.

Addig, amíg a matematikai esély megvan, nem szabad feladni! Ha sikerülne egy hat-hétmérkőzéses nyerőszériát produkálnunk a hárompontos rendszerben, nem lenne gond. Amikor bajnokok lettünk, az MTK tizenhárom ponttal vezetett előttünk, és mi lettünk az aranyérmesek. Igaz, most más a szituáció, de ha minden játékosban meglesz a kellő motiváció, mentális hozzáállás, sikerülhet a bennmaradás."