Érzelmi viharral, de anyagi előnnyel jár a Milannak a legendák búcsúja

Az AC Milannál a bajnokság utolsó fordulójában, a Novara ellen négy meghatározó játékost is búcsúztattak, nem véletlenül nyilatkozta a klub ügyvezetője, Adriano Galliani, hogy egy korszak véget ért. Bár a szurkolók és Gattusóék is könnyeket hullajtottak a búcsú miatt, a klub anyagilag jól jár a sztárok távozásával, és bár mindig felröppennek nagy nevek, úgy tűnik, folytatódik az utóbbi években tapasztalt spórolás.

A BL-győzelemekkel és bajnoki címekkel fémjelzett korszakot ugyan hivatalosan most zárták le, de gyakorlatilag már két éve véget ért, amikor Carlo Ancelotti távozott, és Massimiliano Allegri vette át a csapat irányítását.

A most elbúcsúzó négy legenda, vagyis Alessandro Nesta, Gennaro Gattuso, Clarence Seedorf és Filippo Inzaghi az Ancelotti-érában voltak meghatározó játékosai a Milannak. Jellemző, hogy ők négyen egyaránt a kezdő tizenegy tagjai voltak az elmúlt évtized két, Milan-győzelemmel véget ért BL-döntőjében: 2003-ban a Juventus, 2007-ben pedig a Liverpool ellen voltak ott a csapatban, és a 2005-ös elveszített finálét is csak Inzaghi hagyta ki.

Annak ellenére, hogy egyikük sem a Milan saját nevelésű futballistája, mindannyian közönségkedvencek voltak. Talán csak Seedorf volt az, aki némileg kiesett az ultrák kegyeiből az utóbbi időszakban, többször is kifütyülték, amit ő zokon vett, de a Novara ellen így is gyakran éltették őt a szurkolók.

A holland középpályás törődött bele a legnehezebben, hogy kezd kikopni az együttesből, pedig a nemrég véget ért idényben éppen ő játszotta a legtöbbet négyük közül. Seedorf 17 bajnokin lépett pályára, Nestának 16, Inzaghinak hét, Gattusónak pedig csak hat jutott.

Vezéregyéniségek az öltözőben is

A szurkolók körében csak szenátorokként emlegetett játékosok korábban azonban közel egy évtizeden keresztül meghatározták a Milant. Négyen együtt több mint 1500 tétmérkőzésen léptek pályára a klub színeiben, és gyakorlatilag egy olyan gerincet jelentettek, amire világverő csapatot lehetett építeni. Gattuso kivételével mindannyian valamelyik rivális egyesülettől érkeztek: Seedorf az Intertől, Inzaghi a Juventustól, Nesta pedig az akkor még élklubnak számító Laziótól, így a Milannál eltöltött évtized még nagyobb teljesítménynek számít.

Gattuso és Zambrotta nem bírt a könnyeivel

"Hiányozni fognak ezek a különleges bajnokok, akik mind jó emberek voltak, és rendet tartottak az öltözőben" - nyilatkozta a klub honlapjának az alelnök és egyben ügyvezető, Adriano Galliani. Ezek a mondatok is jelzik, hogy a távozók (ide tartozik még Gianluca Zambrotta is, aki négy idényt töltött a Milannál) nem csak a pályán számítottak vezéregyéniségnek, hanem azon kívül is hangadók voltak - ami jelzi, hogy személyük még akkor is fontos volt, amikor már csak ritkán kaptak játéklehetőséget. Távozásuk nem is annyira a csapat játékát érinti, hiszen már nem voltak alapemberek, hanem a klub játékospolitikájának a változását demonstrálja mindennél jobban.

Eljött a spórolás ideje

A szenátorok ugyanis mind jelentős összegért igazoltak a Milanba (a legolcsóbb közülük Gattuso volt, de 1999-ben a kilencmillió euró kifejezetten tekintélyes pénznek számított), és jól is kerestek a klubnál. Gattuso például a csapat harmadik legjobban fizetett játékosa volt, csak Zlatan Ibrahimovic és Mathieu Flamini bére volt nagyobb, és egyedül Inzaghi pénze tartozott az alacsony kategóriába.

Tökéletes forgatókönyv: a jó öreg Pippo góllal tette még emlékezetesebbé a búcsút

Az öt labdarúgó távozása, kiegészülve Mark van Bommellel összesen évi 17 millió euró megtakarítást jelent a bérköltségben, ami szintén nem elhanyagolható szempont. A nagy költekezések ideje már elmúlt, és ez maximálisan tetten érhető a Milannál, hiszen az elmúlt években a klub több játékost is ingyen szerzett meg.

Így érkezett Flamini, Mário Yepes, a most szintén távozó Van Bommel, Philippe Mexes, és a nyári szerzemények közül az AS Nancytól szerződtetett Bakaye Traoréért, illetve a Fiorentina olasz válogatott középpályásért, Riccardo Montolivóért sem kellett fizetni. Azonban nagy a valószínűsége, hogy egyikük sem lesz a Milannál tíz évig, úgy, mint a szenátorok tették.

www.globalsoccerapp.com