1. Sztárolás a médiában
Az afrikai média előszeretettel karol fel fiatal játékosokat, és "adja el" őket, mint hatalmas tehetségeket. A túlsztárolt játékosok sokszor nem járják végig a ranglétrát, és egy-egy nagyobb klubhoz kerülnek, ahol aztán kevésbé tudnak érvényesülni, így egyenes út vezet a kirúgásig, onnantól pedig sokan eltűnnek a süllyesztőben.
2. Türelmetlenség és csalódás
A jövőbeni céljaikat boncolgató kérdésre szinte minden Afrikában játszó focista azt válaszolja, hogy "Európában akarok játszani". Sokan úgy gondolják, hogy Európában minden sokkal szebb és jobb, ezért idő előtt, meggondolatlanul beleugranak az első adódó lehetőségbe. Európába azonban felkészületlenül érkeznek, csalódnak, próbálnak más klubot keresni maguknak, de hasonló körülmények várják őket mindenhol, és egyszer csak vagy az utcán, vagy ismét Afrikában találják magukat.
3. Csalás a korral
Akárcsak Kínában, Afrikában is rendszeresen próbálják idősebbnek feltüntetni a sportolókat, főleg a focistákat. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) már külön tesztet végeztet el a korosztályos világversenyek előtt, ezen a teszten rengeteg afrikai focista megbukott már.
Preko csalt a korával
"Nem fogok hazudni, valóban csaltunk a korommal" - nyilatkozta a Fenerbahcéban is megfordult Yaw Preko, aki 68-szor játszott a ghánai válogatottban. Sokszor öt-hét évvel is idősebbnek adják ki magukat az afrikai játékosok, hogy hamarabb szabadulhassanak, viszont a pályafutásuk végefelé ezeket az éveket nem tudják eltüntetni.
4. A hazafiság hiánya
"Ha a 24 milliós lakosságból bekerülsz a legjobb tizenegy focista közé, akkor nem teheted meg, hogy cserben hagyod az országot" - ezt Stephen Appiah nyilatkozta egyszer, amikor a ghánai válogatottságról kérdezték. A Juventus korábbi sztárja elmondta, hogy rendszeresek a veszekedések az afrikai játékosok között az öltözőben. Sokan a nyomorból jöttek, és csak a klubjuk számít, ahonnan a pénzt kapják, a válogatottért nem tesznek meg mindent, és sokkal korábban kiégnek. Appiah egyébként még csak 31 éves, de már a szerb Vojvodinában vezet le.
Appiah középen
5. Szurkolói nyomás
Az afrikai játékosok szerint óriási nyomás nehezedik rájuk, amikor a válogatottban játszanak, de sokszor a külföldi klubjukban is, hiszen a szegény sorsú honfitársaik tőlük várják el, hogy a játékukkal és az eredményekkel örömet szerezzenek nekik. Sokszor annyira frusztráltak lesznek ettől a drukkerek, hogy egy-egy rosszul sikerült válogatott meccs után meg is támadják a játékosokat. "Több olyan korábbi játékostársamat is ismerek, akik azért hagyták abba a focit, mert féltek a szurkolóktól" - mondta Appiah.