A Manchester City elleni 2-2 után a Premier League harmadik fordulójában a Liverpool az Arsenalt fogadta abban a reményben, hogy megszerzi első győzelmét a szezonban. Az Ágyúsok azonban az első félidő közepén megszerezték a vezetést, így a Liverpoolnak a második félidőben szüksége lett volna némi frissítésre a támadósorban.
Brendan Rodgers azonban hiába nézett szét a kispadon, egyetlen csatár sem állt a rendelkezésére. A Liverpool keretében ugyanis mindössze két támadó van, és mindkettő már a pályán volt.
Filozófia és gazdasági racionalitás
A Liverpool ugyan a Premier League létrehozása óta egyszer sem nyert aranyérmet, de éveken keresztül az úgynevezett Big Fourba tartozott, vagyis abba a négy klubba, amely rendszeresen kiharcolta a BL-részvételt.
Szép lassan azonban kicsúsztak ebből a körből, hiszen a 2009-es ezüstérem óta sorozatban háromszor végeztek az ötödik helynél hátrébb. Az előző szezonban a 'Pool csak nyolcadik lett, és 38 bajnokin mindössze 47 gólt szerzett, így az új tréner, Brendan Rodgers számára az egyik legfontosabb feladatnak a támadójáték felturbózása tűnt.
A Swansea-től érkezett szakember azonban nem egyszerűen új támadók leigazolásában gondolkodott, hiszen részben azért szerződtették, hogy a rá jellemző futballfilozófiát meghonosítsa a klubnál. Rodgers a Barcelona-féle, labdabirtokláson alapuló passzjáték híve, és a keretet is ennek megfelelően akarta kialakítani.
Ehhez jött az amerikai tulajdonosok elvárása, miszerint a gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni, vagyis az átigazolási időszakban a bérköltség csökkentése is cél volt, na meg az, hogy olyan játékosokat igazoljanak le, akik akár később is nyereségesen adhatók el.
Rodgers, a bolond
Ennek megfelelően a Liverpool a nyáron a két élő klublegenda, Jamie Carragher és Steven Gerrard kivételével megvált valamennyi 30 évnél idősebb játékosától: elment Maxi Rodríguez, Dirk Kuyt és Craig Bellamy is. Ezenkívül megváltak azoktól is, akik nem illettek bele a Rodgers-féle taktikába, és kifejezetten az előző tréner, Kenny Dalglish kérésére vették őket, így távozott Charlie Adam és a középcsatár Andy Carroll is.
Utóbbi esetében hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Rodgers nem tart igényt rá, ugyanakkor a vezetőség nem akarta áron alul sem eladni, hiszen 2011 januárjában 41 millió euróért vették, így aztán hiába ajánlott a Newcastle United kicsit több mint 15 milliót érte.
Carroll lelépése azért sem volt egyszerű eset, mert Kuyt és Bellamy távozásával a keretben alig maradt bevethető csatár. A klub a nyáron ugyan megvette az olasz Fabio Borinit (képünkön), aki a Swansea-nél már dolgozott Rodgersszel, de ezzel ki is merült az erősítés, vagyis az uruguayi Luis Suárezzel együtt mindössze ők ketten voltak csatárok a keretben.
Nem csoda, hogy Rodgers még két nappal az átigazolási időszak vége előtt is azt mondta: "Bolondnak kellene lennem ahhoz, hogy akár csak belegondoljak Carroll elengedésébe, hacsak nincsen más megoldás a problémára". Kicsit később pedig kijelentette: "Legalább három csatárra van szükségem. Kétségtelen, hogy az elsődleges cél egy gólerős futballista leigazolása."
Nem 16 hétben, hanem 16 évben gondolkoznak
Ehhez képest Carrollt kölcsönadták a West Ham Unitednek, új csatár viszont nem érkezett a klubhoz. Pedig augusztus 31-én az angol szakírók többsége biztos volt abban, hogy a Liverpool leigazolja a Fulham amerikai sztárját, Clint Dempseyt, aki az előző idényben 17 gólig jutott a Premier League-ben, egy évvel korábban pedig 12-szer volt eredményes. A hírek szerint a klub meg is tette ajánlatát, ám az amerikai tulajdonosok úgy vélték, hogy a 29 éves csatár nem ér többet hárommillió fontnál, ami kevés volt a Fulham számára. A Tottenham már hatmillióért megszerezte, ami joggal idegesítette fel a Liverpool drukkereit.
Az Arsenal elleni 2-0-s vereség után pedig az újságírók feltették a kérdést Rodgersnek: elengedte volna Carrollt, ha tudja, hogy senki nem jön a helyére? A válasz egyértelmű volt: nem.
A szituáció annyira kínos volt, hogy a klub amerikai tulajdonosa, John W. Henry nyílt levélben próbálta megvédeni a klub átigazolási politikáját. Henry elsősorban az előző szakmai vezetést, azaz a korábbi trénert, Dalglisht, illetve az áprilisban elküldött sportigazgatót, Daniel Comollit hibáztatta, legalábbis közvetve. A levélben ugyanis ez állt: "Még mindig az előző rezsim hibáit próbáljuk kijavítani, és ez megy egyik napról a másikra. A költekezés nem csak a játékosok vételéről szól, az ambíciónk pedig nem abból áll, hogy stabilizáljuk a középmezőnyben a helyünket néhány drága, de csak rövid távú erősítéssel, akik csak pár évig hasznosak. Az átigazolási időszak talán nem a legjobban alakult a számunkra, de nem csak a következő 16 héttel foglalkozunk, ami után megint vehetünk valakit, hanem a következő 16 évre tekintünk előre".
Jöhetnek a fiatalok
A levélből az is világosan kiderül, hogy a Liverpool vezetősége nem gondolkodik egy jelenleg szabadon igazolható csatár megszerzésében. Hiába hozták kapcsolatba a klubot egykori játékosával, Michael Owennel (aki végül a Stoke Cityben kötött ki), Didier Drogbával vagy akár Alessandro del Pieróval, az amerikai tulajdonosok elveivel összeegyeztethetetlen lenne egy ilyen transzfer, még ha Rodgers esetleg örülne is ennek.
Végszükség esetén a szakember az utánpótláscsapatból vehet elő valakit, és a tartalékban akad egy-két játékos, aki lehetőséget kaphat.
A Hearts FC elleni Európa Liga-mérkőzésen például a mindössze 18 éves támadó, Adam Morgan is a keret tagja volt, sőt pályára is lépett. Az első meccsen idegenben az utolsó percben cserélték be Borini helyére, a hazai visszavágón viszont kezdő volt.
A korosztályos angol válogatott az előző idényben az U18-as csapatban 13, a tartalékgárdában pedig öt gólt ért el. Morgan klasszikus középcsatárnak számít, aki remekül érzi a kaput, és a klub korábbi klasszisa, Robbie Fowler azt mondta róla: "Ő a legjobb befejező csatár, akit az elmúlt években láttam".
Egy másik alternatíva Rodgers számára a szintén 18 éves német Samed Yesil, akit a nyáron vettek meg a Bayer Leverkusentől egymillió fontért. Yesil a tavalyi U17-es világbajnokságon hat gólt szerzett, és ezzel második lett a góllövőlistán, áprilisban pedig a Bundesligában is bemutatkozott.
A török származású játékos szintén klasszikus középcsatár, a német korosztályos válogatottban Gerd Müller után csak Gerd volt a beceneve, kifejezetten erőszakos stílusú.
"Minden kemény helyzetbe belemegyek, mert gólt akarok szerezni. Nem számít, ha megrúgnak vagy szabálytalankodnak ellenem, a lényeg, hogy betaláljak" - jelentette ki, és ezzel a hozzáállással még sokra viheti Angliában.