Örök igazság, hogy a futballban a csatárokat becsülik leginkább. Ez alapján logikus lenne, hogy egy bajnokság legeredményesebb játékosával a válogatottnál is számoljanak, és ez sokáig Magyarországon is így volt. Gólkirályaink Schaffer Alfrédtól kezdve Zsengellér Gyulán, Puskás Ferencen, Kocsis Sándoron, Albert Flóriánon, Tichy Lajoson, Bene Ferencen keresztül egészen Détári Lajosig meghatározó játékosok voltak a válogatottban is. Kivételek persze korábban is akadtak, ám az elmúlt húsz évben egy-egy kivételtől eltekintve bárki is végzett a hazai góllövőlista élén, a válogatottban nem igazolta a gólérzékenységét, és külföldön sem futott be nagy pályát.
Illés inkább itthon maradt
Az utolsó gólkirály, aki a válogatottban is meghatározó szerepet töltött be, Illés Béla volt, aki háromszor is az NB I legeredményesebb játékosa volt. Ő 64 mérkőzésen 14 gólt szerzett a válogatottban, de sohasem igazolt külföldre. Pedig sokan érdeklődtek iránta, az MTK legnagyobb királya azonban csak olyan helyre akart igazolni, ahol egyértelműen magasabb a színvonal, ezért például a belga vagy az izraeli klubok nem érdekelték, amikor pedig a török Trabzonspor, illetve a német Kaiserslautern hívta, akkor az MTK kért érte túl sok pénzt.
Tökölinek tétmeccsen nem ment
A 36 éves Tököli Attila még most is aktív, eddig 185 gólt szerzett az élvonalban. Kétszer is gólkirályi címet nyert, 2000-ben és 2002-ben, a Dunaferr játékosaként. A válogatottban is főleg ebben az időszakban vették számításba, ám 25 meccsen mindössze három gólt ért el, mindegyiket barátságos meccsen. A légiós élet sem jött be neki, négy meccsen lépett pályára az 1. FC Kölnben, Cipruson pedig két klubban 16 bajnokin játszott, ami kevésnek tűnik a 2000-es évek egyik rendkívül gólerős magyar csatárától. Tökölinek nem volt szerencséje külföldön, hiszen Kölnben egy súlyos betegség miatt még a pályafutása is veszélybe került, és később is sokszor sérüléssel bajlódott, ráadásul Cipruson fél éven át nem fizettek neki, így inkább hazatért.
Kenesei nehezen szokta meg Kínát
A korszak másik kiemelkedő hazai támadója, Kenesei Krisztián sem büszkélkedhet jobb statisztikákkal. Ő jelenleg a Haladásban (egy gúnyos gólöröm miatt jelenleg a tartalékok között) focizik, ebben a szezonban hat gólja van, összesen 182-szer talált be az NB I-ben, 2003-ban Zalaegerszegen lett gólkirály. A válogatottban 30 mérkőzésen kilenc gól a mérlege, külföldön pedig a kínai élvonalig és az olasz másodosztályig jutott, igaz, ezekben a ligákban viszonylag eredményes volt. Kínában például 2003-ban két gólt szerzett a kupadöntőben, csapata, a Beijing Guoan pedig megnyerte a trófeát, Kenő és családja azonban nem tudta megszokni a kínai kultúrát, ezért egy év elteltével hazatért kölcsönbe. Aztán amikor 2006-ban egy fél évre visszatért Kínába, onnantól kezdve a válogatottnál már nem számítottak rá többet.
Waltnert begipszelték a Bocánál
A kétezres évek gólkirályai közül még Rajczi Péter (2006 legeredményesebb játékosa) mondhatja el magáról, hogy szerzett gólt a válogatottban is. Tizenkét meccsen háromszor talált be, légiósként pedig az angol és az olasz másodosztályban is egy-egy gólja volt. Egykori újpesti klubtársa, Kabát Péter (aki 2001-ben volt gólkirály) külföldön valamivel jobban teljesített, játszott a török, a bolgár és az osztrák élvonalban, utóbbiban összesen 16 gólja volt. A válogatottban viszont egyetlenegy sem, pedig 16 meccsen lépett pályára.
Hozzá hasonlóan eredménytelen maradt a válogatottban a 2004-es gólkirály Tóth Mihály (egy mérkőzés) és a 2008-as gólkirály Waltner Róbert (hatszor játszott) is. Utóbbi támadót pedig a neves argentin klub, a Boca Juniors igazolta le 2002-ben, azonban Waltnert hiába szerette volna betenni a kezdőcsapatba Oscar Washington Tabárez edző, a csatár megsérült, meg kellett műteni, és hetekig gipszben volt a lába. Végül egy év elteltével úgy tért haza, hogy egyetlen tétmeccsen sem szerepelt a Bocában.
Kétszeres gólkirály válogatottság nélkül
De ők legalább szerepeltek a válogatottban, ellentétben a kétszeres gólkirály Bajzát Péterrel, aki külföldön csak a német másodosztályig jutott, de ott is csak hét bajnokin vetették be, pár hét után ugyanis megsérült, az idény végén pedig klubja, az Oberhausen kiesett a Bundesliga 2-ből is. A válogatott keretébe is csak egyszer került be, 2003-ban az U21-es csapattól hívták fel a nagyok közé a sérülések miatt, de csak a kispadról nézhette végig a San Marino elleni Eb-selejtezőt.
Bajzát ezzel olyan játékosok örökébe lépett, mint Dobány Lajos, Szabó József, Melis Béla, Dzurják József vagy Tiber Krisztián, akik mind gólkirályok voltak, de a nagyválogatottban sosem mutatkoztak be. Pedig Dzurják nemcsak Magyarországon, hanem Cipruson is a góllövőlista élén végzett, de csak az olimpiai válogatottig jutott.
Tibert még külföldön sem próbálta ki magát, legalábbis profiként, mert amatőrként éveken keresztül játszott Ausztriában azt követően, hogy viszonylag fiatalon, 32 évesen visszavonult.
Cipruson már kevés volt
A legutóbbi három gólkirály egyike sem Magyarországon született, Nikolics Nemanja azonban felvette a magyar állampolgárságot, többek között annak reményében, hogy válogatott lesz (Erwin Koeman már 2009-ben érdeklődött beválogatásának lehetőségéről), Egervári Sándor azonban azóta sem küldött neki meghívót.
A másik volt székesfehérvári gólkirály, André Alves esetében is felmerült, hogy magyar állampolgár, majd válogatott legyen, de ez megrekedt az ötlet szintjén, ami talán nem is olyan nagy veszteség, tekintve, hogy az impozáns magyarországi mérlege után (178 meccsen 87 gól) a ciprusi Omonia Nicosiában január óta 13 bajnokin egyetlen gólt ért el.
A legutóbbi szezon gólkirálya, Adamo Coulibaly jelenleg is vezeti a góllövőlistát, a Debrecen csatáráról Bognár György tavaly márciusban azt mondta, hogy nála ügyetlenebb külföldit még nem látott Magyarországon, és bár a Sport TV szakértője valószínűleg túlzásba esett, a debreceni csatár honosítása még senkiben nem merült fel.
A magyar gólkirályok az elmúlt 15 évben
|
A világválogatott minden gólkirályt megsüvegel
"Azt is figyelembe kell venni, hogy éppen milyen csatáraink vannak külföldön" - magyarázza a jelenséget Détári Lajos. "Ha a légiósok jobbak, vagy a stílusuk jobban beleillik a kapitány elképzelésébe, akkor természetes, hogy őket favorizálja. Az elmúlt években is általában ez volt a helyzet, Tököli, Kenesei vagy Bajzát itthon rendszeresen bizonyították, hogy lehet rájuk építeni, de mindig akadt egy olyan üstökös, aki meggyőzőbb volt a hazai kínálatnál, mint most például Szalai Ádám."
Ezzel együtt Détári óriási dolognak tartja, ha egy futballista gólkirályi címig jut Magyarországon. "Összehasonlíthatjuk persze a külföldi bajnoksággal, de azért az NB I-ben is nehéz húsz gól körül termelni egy évben. Én azt mondom, akármilyen szinten futballozik valaki, akár ha egy megyei bajnokságban lesz is gólkirály, én azt megsüvegelem, mert hatalmas teljesítmény. "
Az egykori ötszörös világválogatott ezt olyannyira így gondolja, hogy a saját pályafutásában is az első helyre teszi a gólkirályi címeit, arra pedig különösen büszke, hogy huszonnégy évesen már háromszoros magyar gólkirály volt. "Lehet azon morfondírozni, mi jött volna még, ha nem szerződöm külföldre. A világválogatottság is egy szép dolog, de az végső soron azon múlik, hogy a kijelölt edző meghív-e a csapatba. Szerencsére engem többször is meghívtak, ami mindig nagyon jólesett, de egy gólkirályi címet vagy egy év játékosa díjat fontosabbnak tartok, mert az egy egész szezon munkáját dicséri."
Détári szerint menedzselési melléfogások is vastagon közrejátszottak abban, hogy a magyar gólkirályok többsége nem tudott karriert csinálni külföldön. "A határokat érdemes szem előtt tartani, vagyis inkább egy osztrák vagy egy svájci csapatot választani, ahonnan - ha sikerül ott is bizonyítani - tovább lehet lépni. Attól, hogy valaki NB I-es gólkirály, még nem biztos, hogy el lehet adni egy jó csapathoz, a klub és a menedzser viszont a legtöbbször úgy állnak hozzá, hogy találtunk egy csiszolatlan gyémántot, kaszáljunk egy nagyot! Felülértékelik a pozícióikat, és túl sok pénzt kérnek, pedig úgy is el lehet adni egy játékost, hogy mondjuk egy bizonyos számú lejátszott meccs után kap érte jutalékot a klub."
Máshol sem fenékig tejfel a gólkirályok élete Ne gondoljuk, hogy csak a magyar gólkirályok állnak ilyen rosszul a válogatottal, a jelenség általánosnak tűnik Kelet-Európában. Romániában például a 2000-es évek óta olyanok szereztek gólkirályi címet, mint Catalin Cursaru, Claudiu Raducanu, Ionut Mazilu, Andrea Cristea, Ionel Danciulescu (kétszer is), Gheorghe Bucur (szintén kétszer), Claudiu Niculescu (háromszor), ám ennek a hét játékosnak összesen kilenc gólja van a válogatottban. Bulgáriában Vladimir Mancsev, Georgi Csilikov, Cvetan Genkov, Georgi Hrisztov, Ivan Sztojanov és Martin Kamburov volt gólkirály (utóbbi háromszor is), de hatan együttesen csak négy gólt értek el a válogatottban. Szlovákiában Rák Róbert és Pavol Masaryk egyaránt kétszeres gólkirályok, de egyszer sem voltak válogatottak. |