Kapus:
Júlio César (brazil, Internazionale, Queens Park Rangers): az előző két évben az álomcsapatunkba bekerült Manuel Neuer most is versenyben volt, de csupán két jelölést szerzett 2012-ben. A BL-döntő hőse, Petr Cech három jelöléssel közel járt az év csapatához, de nem tudta megelőzni Júlio Césart, akit négyszer is a hét legjobbjának választottunk - kétszer tavasszal az Interből, és kétszer ősszel a QPR-ból.
Hátvédek:
Branislav Ivanovic (szerb, Chelsea): a londoniak BL-győzelmében jelentős szerepet vállaló védő nem mindig jobbhátvédet játszott klubjában, de öt jelöléséből négyszer ezen a poszton szerepelt a hét csapatában, és ezzel ő lett az év legjobbja. Az elmúlt négy évben taroló Daniel Alvest egyszer sem választottuk a hét legjobbjának, Philipp Lahm viszont három jelölésig jutott.
Sergio Ramos (spanyol, Real Madrid): a válogatottban gyakran a védelem jobb oldalán futballozó világ- és Európa-bajnok a Realnál rendre középhátvédként szerepel, és hogy ezt remekül teszi, azt jól mutatja, hogy 2012-ben négyszer is beválasztottuk a hét világválogatottjába. Neki sem felhőtlen a viszonya José Mourinhóval, de a portugál őt nem nagyon ülteti a kispadra.
Martín Demichelis (argentin, Málaga CF): az elmúlt év egyik meglepetéscsapata előbb negyedik lett a spanyol bajnokságban, majd pedig megnyerte csoportját a Bajnokok Ligájában az AC Milan előtt, és ebben nagy szerepe volt az argentin védőnek. A rutinos Demichelis háromszor volt ott a hét csapatában, megelőzve olyan klasszisokat, mint Thiago Silva, Vincent Kompany vagy John Terry, nekik egyaránt két jelölésük volt.
Marcelo (brazil, Real Madrid): sorozatban másodszor van ott az év csapatában a madridiak brazil balbekkje, aki ugyanúgy három jelölést gyűjtött, mint a manchesteri Patrice Evra, aki viszont csak ősszel tudott bekerülni a hét csapatába, míg Marcelo egyszer tavasszal is ott volt a legjobbak között. A poszt kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy utánuk két szavazatig csak Christian Pander jutott.
Középpályások:
Marco Reus (német, Mönchengladbach, Borussia Dortmund): a fiatal középpályásnak egy évvel korábban öt jelölés is kevés volt, most viszont hárommal is be tudott kerülni az év csapatába. A jobbszélsők közül rajta kívül még Arjen Robbennek és Martin Harniknak is három jelölése volt (úgy látszik, ezen a poszton a Bundesliga kifejezetten erős), de Reus volt az egyetlen, aki ősszel és tavasszal is bekerült.
Michu (spanyol, Rayo Vallecano, Swansea City): a támadó középpályásoknál található a legmeglepőbb név, de a 2012-es esztendőben nyújtott teljesítmény alapján Michu jogosan van ott az év csapatában. Az év első felében kétszer a Rayo Vallecanóból választottuk be, ősszel pedig kétszer a Swansea-ből is jelöltük. A madridi Mesut Özil szintén négyszer volt a hét csapatában, Santi Cazorlának pedig ez háromszor jött össze.
Arturo Vidal (chilei, Juventus FC): a védekezőbb felfogású középpályások közül két Juve-játékos volt az év legjobbja. A 2011-es csapatba bekerült Claudio Marchisio 2012-ben is közel került a beválogatáshoz, de csak három jelölése volt, míg csapattársa, Arturo Vidal négyig jutott, és ezzel mindenkit megelőzött.
Cristiano Ronaldo (portugál, Real Madrid): sorozatban hetedszer van ott az év álomcsapatában a portugál klasszis, aki 2012-ben is ugyanúgy tízszer volt ott a hét csapatában, mint egy évvel korábban. A Tottenham Hotspur walesi balszélsője, Gareth Bale a maga három jelölésével csak a második helyen végzett a poszton.
Csatárok:
Lionel Messi (argentin, FC Barcelona): a katalán támadó az elmúlt éven minden korábbi teljesítményét felülmúlta. Új gólrekordot állított fel, nálunk pedig összesen 12 alkalommal került be a hét álomcsapatába - így sorozatban negyedik alkalommal ott van az esztendő legjobbjai között.
Radamel Falcao García (kolumbiai, Atlético Madrid): egy évvel korábban nagy volt a versengés a másik csatárposztért, ám ezúttal nem volt kérdés, hogy az Atlético kolumbiai támadója lesz a kiválasztott. Összesen öt alkalommal volt ott a hét csapatában, még Zlatan Ibrahimovic is csak háromig jutott.
A korábbi évek [origo]-s álomcsapatai: |