Focigyilkos problémák, elég volt belőletek!

A foci szabályainak megváltoztatásán gondolkodva könnyen a nagyszabású, csak hosszú évek munkájával bevezethető reformok felé terelődhet a figyelmünk. Pedig számtalan olyan apró módosítást el tudunk képzelni, amellyel egyik napról a másikra kiiktathatnánk a mai foci jónéhány idegesítő elemét. Bosszantó színészkedés, unalmas döntetlenek, összevissza szálló labda - miért ne felejthetnénk el őket akár azonnal?

A visszajátszás nem az ördög játékszere

Túljutott a gólvonalon a labda vagy sem? Ez a kérdés a közvetítéseket néző milliók számára nem létezik, elvégre azonnal láthatják a képernyőn, mi történt. Bár a nemzetközi szövetség döntéshozói sokáig küzdöttek a technika alkalmazása ellen, végül rábólintottak a videobíróra, ám arról továbbra sincs szó, hogy azt kiterjesszék például a lesekre is. Pedig számos téves ítéletet kiszűrhetnénk, ha egyszerűen egy hivatalos játékvezető is figyelné a tévéközvetítést, amiért cserébe nem volna szükség a két plusz, alapvonali asszisztensre. A játék ettől nem akadna meg, hiszen a bíró jelenleg is rádiókapcsolatban van a segítőivel már a magyar élvonal mérkőzésein is.

Kissé utópisztikusabb ötlet, de ha már a fülük úgyis be van drótozva, a Forma-1 mintájára miért ne láthatnánk el egy fejpántra erősített, nagylátószögű kamerával a játékvezetőket, így a vitatott ítéleteknél a felbőszült szurkolók legalább azt is megnézhetnék, mit látott a bíró az egészből. A nagyközönség empátiás készségének fejlesztésére mindenképpen jó volna, ráadásul az eltiltásokat kiszabó fegyelmi bizottságoknak is lenne mire hagytakoznia, amikor el kell dönteni, hogy valóban csúnyát mondott-e a kiállított focista a bírónak.

Az ausztrál rögbiben már kipróbálták a bírókamerát

Le a döntetlennel!

Sok döntetlenes meccs eleve irritáló, főleg ha mindkét csapatnak megfelel az eredmény. Az Egyesült Államokban sem szeretik, ha egy csatában nincs győztes és vesztes, de világszerte is bevezethetnék, hogy minden ikszre végződő meccs után következzenek büntetők, elkerülendő a langyos 0-0-kat és békés 1-1-eket. A büntetőzés győztese két pontot kapna, a vesztes egyet.

Kicsit persze a tizenegyesek is kezdenek unalmassá válni, így helyettük akár ki lehetne próbálni egy másik tengerentúli vívmányt is, rávezetést: a mezőnyjátékos elindul a térfél közepéről, rávezeti a kapusra a labdát, így jobban kiderül, ki mennyire technikás, mennyire vannak rendben az idegei. De egyéb érdekességeket is hozhat a rávezetés: az USA-ban, ahol működik a rendszer, előfordult, hogy büntetőzés közben szabálytalankodott a kapus, ezért a bíró tizenegyest ítélt.

Rávezetésből 11-es (Ravelli buktatja Cullent 0:50-nél)

De másként is háttérbe lehetne szorítani a sokak által igazságtalannak tartott tizenegyespárbajokat. Az egyik lehetséges verzió, hogy a döntetlenre végződő meccsek után 45 perces hosszabbítás következne, méghozzá a jéghoki mintájára mind kevesebb játékossal, azaz negyedóránként mindkét csapatból lejönne egy-egy focista. A plusz játékidő hosszát és a lehívott játékosok számát persze a tapasztalok alapján módosíthatnák a szabályalkotók.

Így büntesd a focistát!

Kifejezetten cikisek a színészkedéssel próbálkozó játékosok, a műesésért járó sárga lapnak azonban nemcsak hogy visszatartó ereje nincs, de remek táptalaja az igazságtalanságnak is, hiszen a legtöbbször teljesen következetlenül alkalmazzák a bírók. Kezdve azzal, hogy szinte kizárólag a tizenhatoson belüli műeséseket büntetik, noha elvileg a pálya minden területén ugyanazok a szabályok érvényesek, a büntetőterületen belüli elterüléseknél viszont sok játékvezető érzi úgy, hogy valamit mindenképpen ítélnie kell, ha nem ad tizenegyest, akkor automatikusan a zsebéhez kell nyúlnia. Pedig nagyon könnyen el lehet esni úgy is, hogy a támadó játékos a lendülettől egyszerűen kibillen az egyensúlyából, és sem a védő nem ért hozzá, sem feldobni nem akarta magát - ezt megítélni sokszor valóban nem könnyű, nem is kellene erőltetni ezt a szankciót.

Gera kiállítása a 2007-es török-magyaron (1:10-nél)

Ha már mindenképpen fel akarunk lépni a pofátlanság ellen, érdemes lenne egy olyan szabályt hozni, hogy vegyék el a labdát a csapattól, ha láthatóan semmi más célja nincs, mint hogy ne kelljen megjátszania azt. Elsősorban azokra a rendkívül idegesítő jelenetekre gondolunk, amikor a győzelemre/továbbjutásra álló csapat játékosa a meccs végén leviszi a labdát a szögletzászlóhoz, és addig táncikál körülötte, amíg bokán nem rúgják - az ilyen helyzetek megítélése még a legingadozóbb bírók számára sem okozhat problémát.

Időhúzás cipőfűzővel

Jónéhány szabálytalanság távolról sem súlyos vagy veszélyes, azaz egyből pirosat érő, ám második sárgával mégis kiállításhoz vezet, vagy a szabályok értelmében legalábbis ahhoz kéne vezetnie. Az ilyen igazságtalan és sokszor láthatóan a bírók számára is kellemetlen helyzetek kiküszöbölésére vezetnénk be a kék lapot, ami negyedórás kiállítást jelentene. Az ír szövetség egyszer hivatalos javaslatot nyújtott be az időszakos kiállításra, melyet az egykori híres játékvezető, Pierluigi Collina is támogatott, ám a szabályokról döntő International Board elutasította az ötletet.

Kék lappal küldhetné pihenőre a játékosokat a bíró

A támadófocit nemcsak a túlbuzgó bírók és a fölösleges kiállítások akadályozzák, hanem a túl keskeny pályák is, ahol a védekező csapat lemehet sünbe, barikádokat építhet a kapuja elé, hogy kihúzza egy önmaga számára értékes döntetlennel.A szabályok 100-110 méter hosszt engednek a nemzetközi meccseken, és 64-75 méteres szélességet. Legyen mindenhol a lehető legnagyobb méret, az új Puskás-stadionnal ez nem lehet gond, ám az egyaránt 105x68-as Wembleyt és Camp Nout sajnos nagyobbítani kell kicsit, de még a Real Madrid jelenleg 107x72-es pályáját is újra kéne festeni.

Fújják a csíkot, vezessék a labdát!

Több olyan ötlet is akad, amely nem közvetlenül a játékvezetést érinti, mégis hatékony eszköz lehet a bírók kezében, olyannyira, hogy a világ egyes részein már alkalmazzák is. Dél-Amerikában például a bírók percek alatt eltűnő festéket fújnak a pályára, ezzel jelölik ki a sorfal helyét a szabadrúgásoknál, és nincs több vita, hogy meddig sunnyoghatnak előre a játékosok. Még a forróvérű dél-amerikaiakat is kordában lehet tartani ezzel, de az Egyesült Államokban is átvették, ráadásul jól is néz ki.

Bevetésen a szabadrúgás spray

Ha már pontrúgás: mivel a tizenhatoson belüli közvetett szabadrúgásokból úgyis csak káosz van, helyette afféle speciális büntetőként 17 méterről, automatikusan középről, sorfal nélkül rúghatna kapura a sértett fél kijelölt játékosa.

De nézhetjük a focit a kapusszemszögből is. Miért kell szegényeket világversenyről világversenyre új, mind kiszámíthatatlanabbul cikázó labdákkal szívatni? Állapodjunk meg egy tisztességes modellnél, és állítsuk le a fejlesztéseket! Ha annyira fontos a sportszergyártóknak a marketing, így is festhetnek rá új meg új mintákat, de a műszaki tartalomhoz ne nyúljanak.

Neuer felé száguld a szitáló laszti

Új tornák, új lehetőségek

Nemcsak a játék menetét érintő, hanem strukturális változtatások is eszünkbe jutnak, ha arra gondolunk, mivel lehetne felpezsdíteni a futballt. Szívesen látnánk újra a kupagyőzteseknek kiírt nemzetközi sorozatot, a KEK-et, ahol minden párharc a kiesésről dönt, nincs csoportkör, nem fér bele egyetlen hullámvölgy sem, ha nyerni akar egy csapat. A nézők nem egy B kategóriás Bajnokok Ligáját látnának, mint most az Európa Ligában, hanem egy sokkal élesebb, a mindenféle selejtezőktől megszabaduló kiscsapatoknak is nagyobb teret adó sorozatot.

Az 1999-ben felszámolt KEK számtalan emlékezetes döntőt hozott, a Manchester United például a korábban a Barcelonától eltanácsolt Mark Hughes két góljával verte a Barcelonát, így az 1985 óta eltiltott angol csapatok mindjárt győzelemmel tértek vissza az európai színtérre. De játszottak Parma-Antwerpen döntőt is, nyert KEK-et a Mechelen, a Sampdoria, a Slovan Bratislava és a Magdeburg is, többek között.

ManUnited-Barcelona KEK-döntő 1991-ben

A KEK ráadásul külön jól állt a magyaroknak: az MTK 1964-ben, a Ferencváros 1975-ben játszott döntőt (bár előbb a Sporting, majd a Dinamo Kijev győzött), míg az újpesti Göröcs János gólkirály lett a 61/62-es idényben, ahogy Lipcsei Péter is kerek harminc évvel később.

Ami a válogatottakat illeti, miért ne rendezhetnék meg a B csoportos vébét is, csakúgy, mint a jéghokiban? Azon túl, hogy Magyarország valamivel gyakrabban szerepelhetne világversenyen, több klasszis is kiteljesíthetné így az életművét. Ryan Giggsnek például esélye sem volt semmiféle tornagyőzelemre Walesszel, de Zlatan Ibrahimovic is hiába vezeti vb-re a svédeket, nyerni úgysem fog velük. Viszont akár mindketten szerezhettek volna egy-egy B világbajnok titulust ebben a rendszerben.

De még jobban megmozgatná a fantáziánkat, ha más sportágak mintájára a fociban is létrehoznák a regionális ligákat. Az NB I átlagnézőszáma az MLSZ elszánt tervei ellenére sem akar növekedni, de ha mondjuk a Fradi, a Győr vagy a Debrecen, többek között a Dinamo Kijev, a Sparta Praha, a Crvena zvezda és a Dinamo Zagreb társaságában is versengene hétről hétre, azzal talán már jobban ki lehetne csalogatni a nézőket a stadionokba. A nemzetközi kupákban ritkán élik meg a tavaszt ezek a csapatok, könnyen lehet, hogy a nemzeti bajnokság hajrája sem alakul izgalmasan, egymással viszont pezsdítő csatákat vívhatnának, és még talán mutatós jogdíjat is fizetnének nekik a sportcsatornák.