Erre varrjál gombot, Pep!

A szurkolóktól halálos fenyegetéseket kapott, a sztárjátékos meg akarta verni, kőkemény stílusát olyannyira nem tudták tolerálni, hogy a BL-győzelem dacára is kiebrudalták a Real Madridtól. Jupp Heynckes azonban a nyilvánosság előtt mindig úriember maradt, aki még klubautót is kitakarítva és tele tankkal adja le, ha kirúgták. A Bayern Münchennél belátta, hogy neki is változnia kell, a legnagyobb egókból is alázatos csapatembert faragott, és megalkotta élete főművét, egy olyan gépezetet, amit még a helyére érkező Josep Guardiolának is nehéz lesz tovább tökéletesíteni. 

Kevés edző mondhatja el magáról, hogy egy meccs előtt és alatt mindkét szurkolótábor ünneplésben részesítette, Jupp Heynckes azonban ezt is átélhette kalandos pályafutása során.

A 68 éves edzőt a Bundesliga utolsó fordulójában rendezett Mönchengladbach-Bayern München találkozó során közösen és felváltva éltették a drukkerek, sőt, a meccs utáni sajtótájékoztatón, amely alatt el is sírta magát a Bayern edzője, még az újságírók is felállva tapsolták. Pedig Heynckes sosem volt hálás interjúalany, sokszor piszkálták merev stílusa miatt, BL-döntős kollégájával, Jürgen Klopp-pal ellentétben rá nem volt jellemző, hogy nekiállt poénkodni, szinte mindig higgadt és kimért maradt.

Ismerjük a mondást, miszerint egy jó futballistából nem mindig lesz jó edző, és sokáig úgy tűnt, ez a tézis igaz lesz Henyckesre is, akiről talán nem mindenki tudja, hogy a Bundesliga harmadik legeredményesebb csatárát tisztelhetjük benne.

A gladbachi gólgyáros

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a német bajnokságban szerzett 220 góljának kilencven százalékát a Mönchengladbachban szerezte, akkor máris megértjük, miért ünnepelte őt a Bayern elleni 4-3-as zakó alkalmával a hazai szurkolótábor. Az 1970-es évek európai szinten is meghatározó csapatában ő volt az egyik legfontosabb láncszem, és a mai napig azt mondja, hogy Mönchengladbachban van otthon. Heynckest gyors és sokoldalú csatárnak tartották, aki elképesztően hatékony volt a kapu előtt, három olyan idénye is volt, amikor 40 gól fölött termelt, a Gladbachhal összesen négy bajnoki címet, egy kupagyőzelmet és egy UEFA-kupa-diadalt ünnepelhetett, és emellé még volt egy elbukott BEK- és egy UEFA-kupa-döntője is.

A Bundesligában 1974-ben 30, egy évvel később 27 góllal lett gólkirály, de a BEK-ben, a KEK-ben és az UEFA-kupában is volt olyan idény, amikor senki nem lőtt nála több gólt. Ilyen mutatók mellett természetesen a válogatottban is számítottak rá, összesen 39 meccsen jutott szóhoz, és tagja volt az 1972-es Európa-bajnok, illetve az 1974-es vb-győztes csapatnak is, igaz, a hazai pályán megnyert vébén csak az első két találkozón lépett pályára.

A legfiatalabb német edző

Játékosként a Gladbach fiataljaiból rettegett csapatot összegyúró Hennes Weisweilertől és a legsikeresebb német edzőtől, Udo Lattektől leste el a szakma fortélyait, majd visszavonulása után egyből leült a kispadra, így 34 évesen a bajnokság legfiatalabb edzője lett. Edzőként egy UEFA- és egy német kupaezüstöt, valamint két harmadik helyet tudott felmutatni a Mönchengladbachnál, valamint ő fedezte fel Lothar Matthäust a német futball számára. Ekkor ragasztották rá játékosai az Osram becenevet, arra utalva, hogy Heynckes stressz hatására elvörösödő arca egy villanykörtére hasonlít.

Heynckes 1987-ben hagyta el a Gladbachot, és megint Lattek utódja lett, ezúttal a Bayernnél. Első bajor korszakának második évében megnyerte első aranyát edzőként, majd egy évre rá a címvédés is összejött a Klaus Augenthaler, Stefan Reuter és Roland Wohlfarth nevével fémjelzett csapatnak. 1991 őszén aztán Heynckes belebukott a Bayern gyenge szezonkezdésébe, menesztését később Uli Hoeness a müncheniek akkori ügyvezetője - jelenlegi elnöke - pályafutása legrosszabb döntésének nevezte.

Túl jó volt a Realnak

A bayernes időszak után hat évet kellett várnia arra, hogy újra nagycsapatnál dolgozzon, 1997-ben a Real edzője lett. Pályafutása addigi legnagyobb sikerét aratta, amikor a Real az amszterdami BL-döntőben Mijatovic szemfüles góljával 1-0-ra legyőzte a Juventust, és így a sorozat legeredményesebb csapata harminckét év után újra Európa csúcsára jutott, Heynckesnek azonban ennek ellenére mennie kellett.

Hogy egy ilyen siker után hogy tudta őt kirúgni a Real? Az egyik ok az volt, hogy a csapat csak negyedik lett a bajnokságban, a másik pedig az, hogy Heynckes kőkemény fegyelmet követelt az öltözőben, amire a játékosok nem voltak vevők, Lorenzo Sanz elnök pedig úgy állt ki Seedorf, Mijatovic és a többiek mellett, hogy lapátra tette az edzőt. "Heynckes túlságosan jó ember volt ahhoz, hogy a Realnál megragadjon" - nyilatkozta később Seedorf a nyilvános konfliktusokat elegánsan kerülő főnökéről, aki korábban már a Frankfurtnál is csatát vesztett a játékosuralom ellen, a Bayernnél pedig állítólag Effenberg hívta ki egy bunyóra.

A Real után a Benfica, a Bilbao és a Schalke következett, sikersztori egyikből sem lett, és hiába tért haza a Gladbachhoz, szeretett klubjától dicstelenül kellett távoznia: 2007 januárjában menesztették, mert a csapat kiesőhelyen állt. Később kiderült, hogy halálos fenyegetéseket kapott a szurkolóktól, de ő mindennek ellenére úriember maradt, lemondott a kirúgása miatt járó végkielégítésről, és a klubtól kapott autót kitakarítva és teletankolva vitte vissza. Úgy tűnt, szakít a futballal, de a Bayern beugróként munkát adott neki 2009 tavaszán Jürgen Klinsmann távozása után, majd két évre aláírt a Leverkusenhez, amellyel egy második és egy negyedik hely jött össze, valamint egy német rekordnak számító 24 meccses veretlenségi sorozat.

A lelkeket és a védelmet is rendbe tette

2011 nyarán ismét a Bayernél kötött ki, és a harmadik korszakában új, jóval nyugodtabb emberként látott munkához, már nem az az edző volt, aki hajlamos üvöltözni a játékosokkal, ha nem megy a csapatnak - az öltözőt felforgató Louis van Gaal után éppen rá volt szüksége a münchenieknek. A tavalyi éve sok csapatnál etalonnak számított volna, a Bayernnél azonban hatalmas csalódást jelentett, mivel Robbenék nyerő helyzetből, hazai pályán bukták el a BL-döntőt a Chelsea ellen, és a bajnokságban, valamint a kupában is alulmaradtak a Dortmunddal szemben.

Heynckes nagy feladat adott állt, gatyába kellett ráznia a lelkileg megviselt brigádot, és úgy érezte, ehhez nem elég, ha mentálisan rendbe szedi a játékosokat, kell pár új arc is. Így került a csapathoz a brazil belső védő, Dante, a horvát középcsatár, Mario Mandzukic, valamint a spanyol védekező középpáyás, Javi Martinez, három olyan ember, akik kulcsszerepet játszottak a Bayern fantasztikus idényében.

Martinezről Heynckes utóbb azt mondta, Németországban annyira ismeretlennek számított - pedig a Barca is le akarta igazolni, de a katalánok végül Alex Songot választották -, hogy a Bayernnél megkerülhetetlennek számító Franz Beckenbauer azt hitte a neve hallatán, hogy egy kávémárkáról van szó. A müncheniek mégis kicsengettek Bundesliga-rekordot jelentő 40 millió eurót a védelemben és a középpályán is használható spanyolért, aki szép lassan meg is szolgálta a vételárát, mert bár nem csinál látványos dolgokat, a hatalmas mezőnymunkájával biztonságot ad a csapatnak.

A Bayern rekordot jelentő nyolc győzelemmel kezdte az idei szezont, és a folytatásban sem fékezett, minden eddiginél korábban bebiztosította az aranyat, és végül 25 pontos fölénnyel előzte meg a második Dortmundot, miközben kettő híján száz gólt szerzett és csak tizennyolcat kapott a harmincnégy bajnokin. Heynckes nem csak a lelkeket, a védelmet is rendbe tette, amihez Dante és Javi Martinez érkezésén kívül az is kellett, hogy a szólistákat beállítsa a sorba.

Észrevette, hogy változni kell

"Amikor egy csapat sok gólt szerez, akkor gyakran sokat is kap, de a mi csapatunkban Arjen Robben, Franck Ribéry, Mario Gomez, Mario Mandzukic és Thomas Müller is odateszi magát a védekezésben, pedig mindannyian a támadáshoz értenek elsősorban. Beletelt egy időbe, mire sikerült meggyőznöm őket, hogy muszáj változtatniuk, de végül megértették, hogy ha ők is kiveszik a részüket a védekezésből, abból az egész csapat profitál. Ez elengedhetetlen a mai futballban, amely sokat változott, sokkal összetettebb lett. A játék felgyorsult, sokkal kevesebb helye van a játékosoknak a pályán, hogy megoldják az egyes szituációkat, de a játékosok is változtak, máshogy kell velük kommunikálni" - nyilatkozta Heynckes.

Neki pedig ezúttal sikerült megtalálni a közös hangot a játékosokkal, elég megnézni Ribéry játékát, aki Van Gaallal folyamatosan háborúzott, idén viszont élete formájában van, a Bundesligában 27 meccsen 10 gólt és 15 gólpasszt ért el, vagy ott van Robben, aki sokkal inkább csapatember, mint a korábbi években.

Aki a Bayern hazai dominanciájára csak legyintett, az a BL-ben láthatta, miért is olyan félelmetes a bajor gépezet: az Arsenal ellen még majdnem elszórakozták a továbbjutást, de a Juventust (2-0, 2-0) és a Barcelonát (4-0, 3-0) olyan ellentmondást nem tűrően söpörték el, hogy az még talán a legnagyobb fanatikusokat is meglepte. A Barca elleni párharcban jól jött, hogy Heynckes edzői múltja miatt ismerte a spanyol focit, de kellett a német precizitás is: a játékosoknak powerpoint-prezentációval mutatta be az ellenfelet a lehető legaprólékosabb módon, emberei pedig tökéletesen alkalmazták a pályán, amit edzőjük kért tőlük.

Feladta a leckét Guardiolának

Heynckes úgy csinált tökéletes gépezetet a Bayernből, hogy közben el kellett viselnie fölé helyezett sportigazgató, Matthias Sammer piszkálódását. Sammer felhánytorgatta, hogy az edző rossz cseréi miatt bukta el a csapat a tavalyi BL-döntőt, és ehhez jött még, hogy szezon közben kiderült, a Barcával mindent megnyerő Pep Guardiola foglalja el nyáron a kispadot.

Heynckes ugyan nem verte nagydobra, de zavarta, hogy a klub vezetői nem várták meg az idény végét a bejelentéssel, de ezen is túllépett, és a maga módján, az eredménnyel igazolta, hogy nagy edző. Pályafutása során ötvenegy százalékos győzelmi mutatót ért csapataival, a nála általában sokkal többre tartott Alex Ferguson pedig hatvanat, vagyis nincsenek olyan távol egymástól a számokban, mint megítélésben.

Nem csoda, hogy a José Mourinho távozása után edző nélkül maradt Real Madrid amolyan B tervnek jelölte meg Heynckest, ha Carlo Ancelottit mégsem sikerülne elcsábítani.

Ha pedig mégsem jönne össze a madridi munka, Heynckes akkor is nyugodtan dőlhetne hátra, az életműve immár teljes, a Dortmund elleni sikerrel Ernst Happel, José Mourinho és Ottmar Hitzfeld után a negyedik olyan edző lett, aki két klubbal is BL-t nyert. Ráadásul a világ jelenleg legjobb csapatát hagyja Guardiolára, akinek fel van adva a lecke, hogyan szárnyalja túl az elődjét.