Dzsudzsák Balázs, bocsáss meg!

Tudom, megbántottunk, és már bánjuk. És éppen téged, aki annyi mindent tettél a magyar labdarúgásért, e véráztatta kicsiny ország húzóágazatáért.

Amikor tegnap belenéztél a kamerábanem néztél bele a kamerába, és azt mondtad: "Oké, persze, csalódást okoztunk a szurkolóknak, de kaphattunk volna egy nagyobb biztatást legalább a végén, nem pedig azt kellett volna felhánytorgatni, hogy mit tettünk pénteken", szóval amikor ezt mondtad, biztosan arra gondoltál, hogy egy ekkora kaliberű sportoló focista nem ezt érdemli. Már amennyire igazad van! Hiszen te tényleg mindent megtettél, ami tőled tellett. Elutaztál abba a nagy, messzi városba, felöltöztél tisztességesen, kimentél arra a pályára, ahol annyi sok hangos ember füttyögött, amikor nálad volt a labda. És futottál is egy keveset, meg rúgtad a labdát, ha hagyták. Pedig ehelyett simán maradhattál volna otthon, vagy Moszkvában, vagy bárhol, ahol többet fizetnek. De nem tetted, mert te vérbeli focista vagy, aki jön, ha hí a haza.

Bocsáss meg nekünk, szegény szurkolóknak, akik úgy gondoljuk, hogy ha már nem mi vagyuk a legjobbak ebben a játékban (vagy de?), akkor legalább tegyünk úgy, mintha nagyon akarnánk. Tudod, Balázs, mi azt gondoljuk, hogy ha az országnak ez a húzóágazata, akkor húzzon az az ágazat. Vagy legalább tegyen úgy, mintha nagyon akarna húzni. És ne csak akkor, amikor olyan országokkal mérkőzünk, amelyiknek más húzóágazatai az erősebbek (mondjuk a fémhulladékbiznisz).

Tényleg nem akartunk megbántani. Szeretünk. Szeretjük, amikor elhúzol a baloldalon, és benyesed. Szeretünk, amikor védhetetlenül lősz a jobb alsóba, és akkor is, amikor nem, de majdnem. Csak arra kérünk, te is szeress minket egy kicsit. Gondolj bele: mi nem a fociból, legfeljebb a fociért élünk.

Ja, és ha már beszélünk: ez az egész román-magyar dolog el lesz felejtve, ha megveritek a hollandokat. És ne haragudj ránk, szegény magyarokra!

Hírek és plusz tartalmak a Facebook-oldalunkon