„Mi a helyzet, celeb bíró? Lassan csak ide jöhetsz vezetni” – köszöntötte a hazai csapat mindenese a Nógrád megyei II. osztályú Őrhalom–Szendehely bajnoki mérkőzés partjelzőjét, Jónás Kornélt. Megye kettes bíró általában csak akkor kap kiemelt figyelmet, ha valamilyen incidensbe keveredik, és Jónás nevét is akkor kapta fel a média, amikor tavasszal a folyamatos cigányozás miatt félbeszakította a Nógrádsáp–Diósjenő mérkőzést.
„Amióta meghoztam ezt a döntést, sokszor érzem azt mások reakcióból, hogy nekem kéne szégyellnem magam a történtekért. Ahelyett, hogy büszkék lennének rá, hogy van valaki, aki fel merte ezt vállalni, ahogy azt Michel Platini, az UEFA elnöke is megemlítette, amikor Magyarországra látogatva a rasszizmus ellen emelt szót. A sápi meccset megelőzően is volt olyan, hogy folyamatosan szidtak a nézők, de ott akkor besokalltam, és abban a pillanatban úgy éreztem, le kell fújnom a találkozót. Megkönnyebbültnek éreztem magam, ugyanakkor tele voltam kételyekkel, mivel nem tudtam, hogy létezik ilyen szabály, és hogy megtehetem-e, hogy lefújom a meccset” – mesélte az Origónak Jónás.
Schoblocher István, a Nógrád megyei játékvezető-bizottság elnöke azt mondta, az ominózus mérkőzésen szövetségi ellenőr is jelen volt, aki jelentésében nem kifogásolta a meccs félbeszakítását. „Egyértelmű, hogy Jónás Kornél a szabályok szellemében járt el. A bírónak ilyen esetben a szabály szerint először egyeztetnie kell a rendezőkkel, és a hangosbemondón keresztül fel kell szólítani a nézőket, hogy tartózkodjanak a rasszista bekiabálásoktól, majd, ha ez sem használ, ő maga dönthet arról, hogy folytatódjon-e a mérkőzés” – magyarázta a bírók főnöke.
Jónás a meccs után nagyon összetört, az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja, de a futball és a játékvezetés szeretete miatt úgy döntött, folytatja. „Azért sem hagyom abba tizenegy-tizenkét év játékvezetés után, hogy azoknál a csapatoknál, ahol van baj, kapjanak a fejükhöz, hogy valamit nem csinálnak jól. Nem bántam meg az akkori döntésem, mert valamit tennem kellett, mielőtt elfajulnak a dolgok. Ha annyit érek el, hogy akár csak egy ember is megváltozik, akkor azt már győzelemnek fogom elkönyvelni. Amit tavasszal tettem, az egyfajta figyelemfelkeltés volt, hátha nem fordul elő hasonlóan durva eset még egyszer, ugyanakkor sajnos tisztában vagyok vele, hogy minden hétvégén vannak rasszista megnyilvánulások ” – tette hozzá a civilben biztonsági őrként dolgozó bíró, akit nem zavart a fent említett celebes beszólás, mert szerinte ez is azt mutatja, hogy odafigyeltek az ügyére.
A tavaszi esetről nagyon sok helyen beszámoltak, de Jónás nem csak a média figyelmét keltette fel, mert, ahogy ő fogalmaz, nagy emberek hívogatták, hogy álljon le, ne csinálja. Azt mondja, nem ijedt meg, de meglepte, hogy politikai ügy lett az esetből, és képviselők keresték meg a félbeszakadt meccs után. A megyei futballvezetők közül viszont senki nem kereste, pedig jólesett volna neki, ha megkérdezik, jól van-e, kiheverte-e már a történteket, és kiállnak mellette, amiért meg merte lépni, hogy lefújta a mecset.
„Félre akarnak állítani, púp vagyok a hátukon, egy probléma, amit meg kell oldani. A Facebookon is ismeretlenek írnak rám, szidnak, és a cigányozás is kezd eldurvulni. Nem normális, ha valakit kilencven percen keresztül szidnak a pályán, én a játékosok közül is igyekszem megvédeni azt, akit bántanak, legyen az cigány vagy nem cigány, de ebből is baj van. Igaz, akadnak olyanok is sokan, akik támogattak az üzeneteikben, és azt mondják, így tovább. Volt, hogy megütöttek, leköptek, folyamatosan beszólogatnak, de én imádom a játékvezetést, édesapám is bíró volt, miatta kezdtem el, és egyáltalán nem a pénz miatt csinálom. Egy megye kettes meccsért a bíró 10 ezer forintot kap, ha valaki az ifin vezet és a felnőtteknél lenget, az 14 ezer forint, ha mindkét találkozón partjelző, az 12 ezer.”
Több helyen is megjelent, hogy Jónás május óta nem bíráskodott, de nem tudja, ezt honnan vették, mivel azóta is foglalkoztatták, igaz, az utóbbi hetekben a megye kettes meccseken csak asszisztens lehetett. Az őszi szezon kezdetén Jónásnak két meccse is félbeszakadt, augusztus 25-én a Nézsa–Patak találkozón a 18. percben egy megítélt büntető után három játékos kapott piros lapot reklamálásért, ami után a Nézsa levonult a pályáról.
„Láttad a videót az esetről? Nem? Jobb is, ha nem nézed meg, ott is lehordtak mindennek” – mondta erről. Szeptember 8-án a Bercel–Rétság meccs ért véget idő előtt, az 50. percben, a vendégeknél ugyanis volt két kiállítás és több sérülés, ami miatt hét fő alá csökkent a létszám, ilyenkor pedig a szabály szerint a bírónak le kell fújnia a találkozót.
Jónás azt mondta, egyik meccsen sem hibázott, mégis úgy érezte, kegyvesztett lett, mivel onnantól kezdve nem vezetett megye kettes meccset. A miértre a játékvezetői bizottság elnöke adta meg a választ. „Ennek semmi köze ahhoz, hogy két általa vezetett meccs is félbeszakadt. Sportpszichológiai oka van, a játékvezető érdekeit néztük, és úgy gondoltuk, két zaklatott meccs után nem tesz rosszat neki, ha egy ideig nem bíróként, hanem asszisztensként tevékenykedik” – mondta Schoblocher István, aki szerint a cigányozás egy kialakult rossz szokás, ami a hetvenes, nyolcvanas években még erősebben jelen volt a meccseken. „Nekem ezt még senki sem mondta el” – csodálkozott a bíró, amikor megosztottuk vele a főnöke indoklását.
Schoblocher azt mondta, a nézsai polgármestertől kapott egy levelet a félbeszakadt meccs után, amelyben azt kérték, Jónás ne vezessen nekik meccseket a továbbiakban. A játékvezetők elnöke általában akceptálja az ilyen jellegű kérdéseket, mert sem a csapatoknak, sem a bíróknak nem akar kellemetlenséget, Jónás viszont megalázónak tartja, amikor leiratkoznak róla csapatok. „A munkahelyén sem válogathatja meg a főnökét az ember” – érvel. A nézsaiak leveléről nem hallott, arról viszont tud, hogy pár kollégája azt mondta a bíróküldésért felelős embernek, hogy cigány származása miatt nem akar vele együtt szerepelni meccsen.
Jónás a Klubrádióban arról panaszkodott, hogy a nyári edzőtáborban a kollégák lehurrogták és kifütyülték, amikor felállt, és elmesélte, mi is történt vele Nógrádsápon. „Lődd le magad, ülj már le, ne szerepelj, ilyeneket mondtak, pedig nem tartottam hosszú monológot, másfél-két percet beszélhettem.” Schoblocher máshogy emlékszik, szerinte Jónás nagyjából öt percet beszélt, és nagyon sok mindent felhozott, köztük régi sérelmeket is, és oda nem tartozó dolgokat. „Nem igaz, hogy lehurrogták, de az igaz, hogy páran mondták neki, hogy üljön már le, mert túl sokat beszélt. Tudni kell róla, hogy szeret szerepelni, és attól félek, fordítva sül el, hogy májusban lefújta a meccset, azt éri el vele, hogy sokkal jobban kipécézik maguknak a nézők” – mondta a bírók főnöke, aki szerint a csapatokat kéne megkérdezni arról, elkönyvelték-e balhés bírónak Jónást, aki szerinte nem könnyű eset.
„Nem tudom, miért mondhatta ezt rólam. Talán azért, mert nekem, ami a szívemen, az a számon, és mindig kiállok az igazamért” – nyilatkozta Jónás, amikor szembesítettük a véleménnyel. A bíró nehezményezte, hogy tavaly, amikor a Legénd egyik játékosa úgy megütötte, hogy elvesztette az eszméletét a pályán, mentő jött érte, és napokig betegállományban volt, akkor nem hívta fel Schoblocher, most viszont igen, és azt mondta neki, hogy csak az igazat mondja el, amikor nyilatkozgat. „Megkérdeztem tőle egyszer, az lenne a megoldás, ha mi, cigányok – van vagy húsz cigány bíró a megyében – abbahagynánk? Nem mondott rá semmit…”
Ilyen előzmények után kísértük el a bírót a szlovák határtól három kilométerre lévő Őrhalomra, ahol előbb az ifi-, majd a felnőttmeccsen lengetett. Az őrhalmi pálya igazi felüdülés a pesti műfűinvázió után, a gyep gyönyörű zöld, igaz, kicsit magas, mint kiderült, elromlott a fűnyíró. Az ifimeccsen nézők még alig vannak, főleg a barátok és a barátnők döntöttek úgy, hogy szombat délutáni programnak ideális lesz az Őrhalom–Szendehely összecsapás, amelyen Jónás az egyetlen partjelző, de ez a fiataloknál nem szokatlan, ott gyakran csak egy asszisztens segíti a bíró munkáját.
„Sporttárs, aztán jó legyen!” – hangzik el a biztatásba csomagolt felhívás Jónás felé, akiről az egyik kilátogató 15 éves lány azt mondja, ismerős neki arcról, és jó pasinak tartja. „Andris, fussál, mert jóban leszek a barátnőddel!” – jön az újabb gyöngyszem a hazai kispadról, amit gyorsan követ a „hajrá Jenő, van még erő” aranyköpés. A legaktívabb néző, akiről később kiderül, hogy az Őrhalom felnőttcsapatában játszik, az ítéleteket is kommentálja, előbb hangosan felkiált, hogy nem volt les, majd egyből korrigál, és úgy folytatja, „ez az sporttárs!”.
A jó hangulatot tovább javítja, amikor a kilences játékos fejesével előnybe kerül az Őrhalom – miközben egy cserejátékos félmeztelenül rágyújt a kispad mögött –, de a félidő 1-1-gyel zárul, Jónásnak pedig nincs sok dolga, csak egyszer vonja magára a hazaiak haragját, amikor egy helyzet után kirúgást jelez, pedig az őrhalmiak szerint szögletnek kellett volna következnie.
A második félidő alatt már gyülekeznek a felnőttmeccs szereplői, akiket arról kérdezünk, milyen benyomásaik vannak Jónásról. „Megosztó ember, itt nem volt vele semmi gond, de volt, ahol mondták, hogy ne nagyon menjen többet. Van tőle kutyább bíró” – mondja az egyik őrhalmi játékos. Csapattársa szerint annyira fel lett kapva Jónás esete, hogy ez hozta magával a problémát, mert jobban figyelnek rá, és emiatt jobban is támadják. „Kintről bármit mondhatnak a bírónak, el kell viselnie, ez hozzátartozik a bíráskodáshoz, de az igaz, hogy sokszor a rendezők sem csitítják a bekiabálókat, hanem csak szítják a tüzet. Persze, ha egy játékos lecigányozza, akkor azért adjon piros lapot, de a bírók sokszor elfelejtik, hogy nekik nem az a dolguk, hogy főszereplők legyenek, amivel elrontják a két csapat szórakozását. Kornélnak tavaly annyi incidense volt, hogy úgy tűnik, megunta, és bekeményített.”
A második félidőben a vendégek átveszik a vezetést, az őrhalmiak egy elmaradt büntetőt kérnek számon a bírón, Jónással pedig egy csere miatt keveredik szóváltásba a hazai edző. „Megyek, Kornél, de majd megvárlak” – mondja a kispadtól mérgében elsétáló férfi, aki azt nehezményezte, hogy ha egyszer sérülés miatt történt a csere, miért kellett volna külön jelentkeznie a beálló játékosnak az asszisztensnél. „Ha cigányzene van, akkor cigány embernek is kell lennie. Ha nekem azt mondják, hogy paraszt, én nem sértődöm meg rajta, az vagyok. A cigánypecsenyét sem hívja senki romapecsenyének” – mondja már a meccs után, lehiggadva az őrhalmi ificsapat edzője, amikor Jónásról érdeklődünk nála.
A 2-1-es szendehelyi sikerrel végződő ifimeccs után pályára lépnek a felnőttek is, és igaza van Jónásnak, aki előzetesen azt mondta, két kulturált csapat találkozik egymással, mert nincsenek durva belépők, és a duma is minimális, egyedül a hazai csatár reklamál ki magának egy sárgát az első félidőben. A pálya mellett a Real kamubüntetője és a Puskás Akadémia–Fradi meccs is előbb szóba kerül, mint a héten a Fókuszban is feltűnt Jónás. „Lecigányozták? Miért, nem az?” – teszi fel a kérdést az egyik hazai szurkoló, míg egy másik azt kiabálja a partjelzőnek, hogy most már ne szerepeljen, szerepelt már eleget.
Az ötven néző – a rendezők szerint csak azért ennyi, mert a meccsel egy időben lévő főzőverseny sok helyit elvont a focitól – a folytatásban már nem veszi a szájára Jónást, megtudhatjuk viszont, hogy a korábban az NB I.-ben az MTK-nál, a Dunaferrnél és Sopronban is megfordult Balaskó Iván jelenleg a megye I.-es Balassagyarmatban szórakoztatja pengés megoldásaival a társakat és a szurkolókat.
És hogy mi történik Jónás Kornéllal? Vasárnap már a megye III.-as Kálló–Szátok meccsen fújta a sípot, és közben várja, lesz-e bármi abból a feljelentésből, amit az MLSZ indított hivatalból három ember ellen, akik az őt szidó nézők között voltak Nógrádsápon. Jónás azt mondja, amikor egyszer felhívta az MLSZ-t, hogy megérdeklődje, hol tart az ügy, elhajtották, mondván, hogy képzeli, hogy telefonálgat. A májusi meccs után egyébként a Nógrád megyei szövetség megbüntette a Nógrádsápot, a három pontot a Diósjenő kapta, a pályát egy meccsre bezárták, és a sápiaknak saját költségen szövetségi ellenőrt kellett fogadniuk.
„Nem értek egyet a döntéssel, mert az ügy nem oldódik meg ezzel a büntetéssel. Ha kitiltanák azokat, akik ócsároltak, az elrettentő lenne, beszélnének róla az emberek, és szégyen lenne nekik, hogy nem járhatnak a pályára. Ugyanakkor az is igaz, hogy sportemberként én sem azt szeretném, hogy ne legyenek nézők a meccsen, és ártani sem akarok a kluboknak. Az a baj, hogy nagy szívem van, és nehezen tudok büntetni. Ebben az osztályban mérlegelni kell, mert ha mindent meghallanék, akkor nagyon sok meccs félbeszakadna. Az MLSZ-nek kéne keményebbnek lennie, mert élnek a szabályok, amelyekkel a rasszizmust vissza lehetne szorítani, de keresem azokat az embereket, akiknek az lenne a dolguk, hogy ezeket betartassák.”