Furcsa pénzek forognak

Miközben a nemzetközi labdarúgó-közvélemény még mindig Gareth Bale százmillió eurós vételárát emészti, és azon rágódik, hogy a gazdasági válság kellős közepén a brit élvonalbeli csapatok csaknem 735 millió eurót költöttek erősítésre, a magyar klubok egy része mostanában milliárdos adóbevételekből és rendkívüli támogatásokból gazdálkodik. Hogy ezt mire költi, azt senki sem tudja. Játékosokat ugyanis nem vesznek. És nem adnak el. A sportközgazda szerint már azt sem hisszük el, ami igaz. Körkép a magyar átigazolási piacról.

Bár valószínűleg egyetlen külföldi lap sem hozta címoldalon, a nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb dobása idehaza Tischler Patrik klubcseréje volt. Az MTK egykori támadóját (persze titok, hogy mennyiért, de) körülbelül 60 millió forintért vette meg a Puskás Akadémia. Ezzel az MTK lett a honi átigazolási piac legnagyobb nyertese. Az egyik legszegényebb klub pozitív mérleggel zárt, és valószínűleg még hónapokig lesz pénze fizetni a villanyszámlát és a játékosok bérét.

A Transfermarkt.de szerint a teljes magyar mezőny összesen 180 milliót költött és 58 milliót kaszált az átigazolási szezonban. 208 játékos ment, 189 érkezett. Egy-egy klub átlagosan 850 ezer forintot költött erősítésre. És akkor ezt most hogy?

Megpróbáltuk kideríteni, mire volt elég ez a 850 ezer forint. A klubok többségénél azt a választ kaptuk, hogy gazdálkodásuk üzleti titok, a játékosokkal kötött szerződések szintén titkosak, és egyébként sem volt pénzük igazolni.

Azért nézzük, ki hogyan színezte a fenti álláspontot.

A bajnok Győrnél sajnos senkit nem lehetett elérni pénzügyekben, de a már idézett Transfermarkt.de szerint csak szabadlistás játékosokat igazoltak, vagyis egy fillért sem költöttek, nem is kerestek. Ugyancsak elérhetetlennek bizonyultak a Pápa vezetői, de a Transfermarkt.de úgy tudja, hogy Lovrencsics Gergőért 80 ezer fontot, vagyis körülbelül 30 millió forintot fizetett a Lech Poznan.

Lovrencsics a Lech Poznan kék mezében Forrás: MTI/PAP/Jakub Kaczmarczyk

A Ferencvárostól egyértelmű választ kaptunk minden kérdésünkre: "Semmilyen formában nem közlünk erről információt. Elnézést, és köszönjük a megértésüket." Gressó Gergely, az Újpest sajtósa úgy fogalmazott, ezeket a dolgokat üzleti titokként kezelik, semmilyen információt nem adnak ki. "Annyit mondhatok, hogy három játékost vettünk pénzért: Bojan Sankovicot, Asmir Suljicet és Juan Antonio Gonzalez Fernandezt. Nem adtunk el senkit, olyan volt, akinek lejárt a szerződése" - tette hozzá.

Szabó Gergő, a Videoton sajtósa az Origónak azt mondta: nyilvánosságra lehetne hozni az összegeket, ha minden klub egységesen így döntene. "Amíg viszont az egyik fél üzleti titokként kezeli, addig nem lehet mit mondani. Egyébként sértheti is a klubok érdekét, ha például tudják, hogy egy játékos korábban négyszázezerért érkezett valahová, most meg ötmillióért akarják eladni. Bale-ről mindenki megírja, hogy százmillió euró, holott azt sem a Real Madrid tette közzé, ennyiben az sem hivatalos adat" - mondta Szabó Gergő.

Matyi Dezső, az Alexandra Könyváruházak, egy borászat és a PMFC tulajdonosa tömören ennyit mondott: "Az egyenleg nulla." Azt azonban nem árulta el, melyik játékosa került a legtöbbe.
A Haladás klubigazgatója, Tóth Mikós röviden annyit mondott: nem adtak el és nem vettek játékost pénzért. Az NB I.-be frissen feljutott Mezőkövesd ügyvezetője, Bocsi Anna hasonlókról tudott beszámolni: "A Mezőkövesd Zsóry Futball Club Kft. nem értékesített és nem is vásárolt játékosokat."

Rudolf (középen) Győrben kaphat új lendületet Forrás: MTI/Illyés Tibor

Nagyjából ezt a választ adták Kispesten is, bár hozzátették: mindez üzleti titok. A paksiak két szerény összegről számoltak be az Origónak: "A Paksi FC Kft. összesen 5 millió forintot költött átigazolásra, és ugyanennyi bevétele is származott átigazolásból." A mostantól Kádár Tamást és Futács Márkót is foglalkoztató Diósgyőr sajtófőnöke, Kocsis Norbert elárulta a titkot. "Azért azt ne felejtse, hogy sokszor az ingyen igazolt játékos a drágább." Ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy a szabadon igazolható focisták általában magasabb fizetést alkudnak ki maguknak, így hosszú távon többe is kerülhetnek olcsón megszerzett társaiknál. "Nem minden esetben, de létezik aláíráspénz, ügynöki jutalék, és maga a játékos is kaphat a fizetésén és prémiumán túl repülőjegyet, autót, lakást."

A hagyományosan a saját utánpótlására építő MTK egyetlen fillért sem költött játékosigazolásra, akik érkeztek, vagy kölcsönbe jöttek, vagy a Sándor Károly Akadémiáról - mondta Domonyai László klubigazgató. A "nagy üzletről", vagyis Tischler Patrik eladásáról annyit mondott: "ez a transzfer egy időre megoldotta a klub anyagi gondjait, Patrik eladására elsősorban ezért volt szükség."

Tischler eladásával jól járt az MTK Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Hogy a magyar klubok nem vesznek és nem adnak el pénzért, régi stratégia - mondja Dénes Ferenc sportközgazdász. Főleg lejárt szerződésű és kölcsönjátékosok forognak a piacon. Idehaza egy csapat értékét nem a játékosok transzferértékének összege határozza meg, hanem az, hogy mennyit keresnek. Egy klub kiadásainak legjelentősebb része ugyanis a játékosok fizetéséből adódik össze. Ám hogy ez pontosan (vagy akár hozzávetőlegesen) mennyi, azt jótékony homály fedi. Persze pletykák keringenek többmilliós fizetésekről, de ezeket sem megerősíteni, sem cáfolni nem szokták.

"A magyar foci vastagon veszteséges - mondja Dénes Ferenc. - Hogy mégis működni tud, arról különböző pénzek, támogatások, szivárogtatások gondoskodnak. A focit nem a közönség tartja el, pedig nekik szólna a produkció. Alig van jegybevétel, a tévés közvetítési díjakból nemigen lehetne nívós játékosokat vásárolni, vagyis maradnak a tulajdonosok, támogatók, akik saját maguk vagy cégük pénzét teszik a fociba. Ez a gyakorlat teszi szinte lehetetlenné, hogy valós képet kapjunk az NB I. gazdasági állapotáról."

Arra a kérdésre, hogy a magyar szurkolónak joga volna-e tudni, szeretett klubja mennyit költ, és imádott Danija (Józsija, Ferije, Alvareze, Sousája) mennyit keres, a közgazdász egyértelmű igennel felelt. "Tudniillik ők tartják el őket." Csakhogy mint mondta, ha a klubok nyilvánosságra hoznának is bizonyos számokat, az emberek úgysem hinnék el ezeket. "Ez kulturális kérdés. Amerikában minden gyerek tudja minden profi sportolóról, fillérre pontosan, hogy mennyit keres. Egy európai teniszezőnél is ez a helyzet. De már az európai fociban is sok a homály. A Transfermarkt.co.uk szerint Nagy-Britanniában is mindössze öt bejelentett üzlet történt, a többi százról csak becslések vannak. Jó becslések, de csak becslések."

"Nálunk a hatvanas évek bundái és focipletykái óta nem hisszük el, amit a klubok vagy a játékosok mondanak - folytatta Dénes Ferenc. - Furcsa pénzek forognak, alig van néző, mindenki csalja a dolgokat. A játékos nem kap aláírási pénzt, a nézők dohognak, amiért kétezer forintba kerül egy jegy, és inkább ki se mennek, mondván, ezért a fociért még húsz fillért se adnak. Minden, amiért szeretjük a focit idehaza, kap valami jellegzetes vajszínű árnyalatot. De valahogy még mindig működik. A kérdés, hogy így meddig."