Két hónapja, amikor a magyar fociválogatott szövetségi kapitány nélkül maradt, Csányi Sándor MLSZ-elnök elárulta, milyen utódot keresnek Egervári Sándor helyére.
"Külföldi, kellő tapasztalata van nemzetközi szinten is" – szóltak a főbb paraméterek. Aztán – egyéb találgatások és ötletelések mellett – nagyjából ennek a névsornak a mentén haladtunk az időben: Jupp Heynckes, Lothar Matthäus, Dunga, Fred Rutten, Pintér Attila. A nagy nevektől a kisebbek felé. A végén Rutten tűnt befutónak, a holland Dzsudzsák Balázs edzője volt a PSV-nél, de topligában csak a Schalkénál dolgozott.
Csütörtök reggel tapintani lehetett a feszültséget az MLSZ telki sajtótájékoztatója előtt. Teljes tanácstalanságban kérdezték egymást a máskor jól informált újságírók, Ruttenre vagy egy hasonló kaliberű edzőre várva. Aztán jött a meglepetés: Pintér Attila. Tízmeccses nemzetközi tapasztalattal, a külföldi edzők, játékosok iránt nyíltan hangoztatott ellenérzéseivel.
Utóbbira jó példa, hogy a Győr edzőjeként kifakadt egy Diósgyőr elleni döntetlen után, még július végén: "Hazájukban nevesincs emberek idejönnek, és öt hónap után osztják itt a magyar futballban az észt, én nem kérek belőle, gondolom, a többi magyar kolléga sem kér belőle."
Nemcsak a kollégáival voltak problémái Pintérnek, hanem időnként a játékosaival is. 2004-ben szinte háborús hangulatban távozott a Ferencvárostól, noha akkor már tízéves edzői tapasztalattal rendelkezett. "Nem irodalomtanárnak hoztak ide" – mondta, megjegyezve, hogy nem simogatni szokta a játékosokat. Akik nem is ezt várták tőle, de – mint a most is megtalálható közleményben jelezték – még csak nem is azzal volt bajuk, hogy Pintér "korbácsos, kemény edző, és túl sokat követel."
A játékosok állították, ennek az ellenkezője igaz, egyre kevesebb munkát végeztek Pintérrel, az "edzések többségén inkább csak álldogáltunk". A focisták erőnléte rosszabb lett, mint írták, egy idő után "többen arra kényszerültünk, hogy külön, egyéni edzéseket végezzünk szabadidőnkben."
A fradisták alapvetően olyan dolgokat kifogásoltak, amelyek "minden normálisan gondolkozó ember számára megbotránkoztatóak". A csapat által jegyzett közlemény szerint Pintér "Leandrót rendszeresen buzi brazilként emlegette", Garami Józsefet "múmiaként", miközben Tököli Attila kiközösítésére szólította fel a többieket, egy játékos elé pedig papírt helyezett, hogy írja le, kik játszanak ellene a csapatból – mialatt végig a csapategységről papolt.
"Mindent megtett azért, hogy (...) ellentétet szítson magyarok és légiósok, idősek és fiatalok között. Családos, felnőtt embereket próbált naponta megalázni, miközben gyakorlatilag semmilyen edzésmunkát nem végeztünk" – összegezték Pintér munkásságát a Fradi játékosai közel tíz éve.
Lehet, hogy a játékosok helyenként túloznak, sarkítanak a közleményben, de Pintér mostani szövetségi kapitányi bemutatkozása is felemásra sikeredett. Videoüzenetében az egész futballtársadalom összefogását kérte – majd a sajtó előtt nekiment a jelenleg legmagasabban jegyzett magyar focistának, Szalai Ádámnak, aki szerinte "a kifakadása előtt néhány héttel teljesen mást mondott, mint utána itt, Telkiben".
Elődjére, Egervári Sándorra csak egy fagyos megjegyzést tett: "Nem szeretném megbántani, de nem fogom kikérni a véleményét."
Ami az új kapitány mellett szól
Mindettől függetlenül Pintér kinevezésének előnyei is lehetnek. Egykori fradista játékostársa, Kincses Sándor szerint az újdonsült kapitány gyökeresen megváltozott ahhoz képest, amilyen játékosként volt: "Már akkor is nagyszájú volt, hangadó volt az öltözőben és a pályán is, de azért 180 fokos fordulatot vett, sokkal linkebb volt fiatalon, a vehemenciájából és a múltjából nagyon sokat levetkőzött. Benőtt a feje lágya, mint ember és mint családapa is kifogástalanul viselkedik, mindezt annak köszönheti, hogy rendeződött a magánélete.”
Kincses kiemelte még Pintér győzni akarását, úgy érzi, olyan mentalitású és technikai tudású védők kellenének a magyar csapatba, amilyen ő volt: „Akkoriban is kimagasló volt minden szempontból, és a mostani válogatottba is beférne az akkori Pintér Attila.”
Fischer Pál – aki számos idényt lehúzott Pintérrel a Fradiban – úgy emlékszik rá, mint aki "mindig élen állt a beszédben és az irányításban, nála soha nem volt elveszett labda, kemény, fegyelmezett és kitartó volt. Elég makacs is volt, a szabadrúgásokhoz mindig ketten álltunk oda, volt, hogy megbeszéltük, hogy én rúgom el. Épp nekifutottam volna, amikor Attila már fel is rúgta a bal felsőbe a labdát, majd odaszólt, hogy ’Látod, Kicsi, így kell ezt belőni’. Hát ilyen volt ő.”
Az edzőképzésért felelős Szalai László és a külföldön is elismert Bölöni László is nyolc-tíz évet adott, míg beérhet az első, új rendszerben képzett utánpótlás-korosztály – arra az időszakra valóban felesleges lenne méregdrága külföldi sztáredzőt tenni a válogatott élére. Csányi Telkiben elárulta: Pintér csak a negyven százalékát keresi majd annak, amennyit a többi jelölt igényelt volna.
Kincses és Fischer is kiemelte, hogy Pintér ismeri a hazai játékosokat, nem kellenek neki hónapok a magyar viszonyok feltérképezéséhez. És bár a kinevezésen Fischer maga is meglepődött, megjegyezte, hogy a Győrrel és a Fradival nyert bajnoki címeivel "összességében megérdemelte a bizalmat".