Elüldözték a sikerembert, mi lesz a Juvéval?

Vágólapra másolva!

A hivatalos álláspont szerint Antonio Conte és a Juventus közös megegyezéssel bontotta fel az edző 2015-ig élő szerződését. A körülmények azonban sokkal inkább arra engednek következtetni, hogy a klub kényszerítette ki ezt a lépést, amellyel a tapasztalatok alapján a vesztébe rohan. Conte utódja Massimiliano Allegri lesz, ez sem ígér sok jót a klubnak.

"A győzelem nem fontos, hanem az egyetlen dolog, ami számít" – mondta egykor Giampiero Boniperti, a Juventus legendás játékosa és későbbi elnöke. Az ő mondása vált aztán a Juventust minden ízében átjáró, identitásképző alapelvvé. Már csak emiatt is furcsa, hogy a sikerek újabb csúcsán a klub vezetői olyan irányba indultak el, amely nemhogy a szent cél felé vezető út lehet, de szinte garancia a kudarcra.

Látszólag nem történik semmi különös, három év után edzőt vált a Juventus, az eddigi szakvezetőt ráadásul nem kirúgták, hanem saját kezdeményezésére, közös megegyezéssel távozik. Legalábbis a hivatalos verzió szerint. Több jel utal arra, hogy valójában a klub kényszerítette lemondásra, és ennek azért van jelentősége, mert Antonio Conte nem egyszerűen sikeres volt a Juventus élén, hanem egy meghasonlott, kudarcot kudarca halmozó csapatot emelt vissza Európa futballtérképére.

Conte hétfőn tért vissza a nyaralásából. Egy nappal később, kedden este 19.50-kor a Sky Italia robbantotta a bombát a bejelentéssel, hogy a szakember felajánlotta a lemondását. 20.01-re a hírt a klub hivatalosan is megerősítette, 20.13-kor megjelent a Contéval készült búcsúvideó (angol felirattal is megtekinthető), 20.29-kor pedig Andrea Agnelli klubelnök közleményben köszönte meg Conte munkáját. Sőt, alig 12 órával a történtek után már biztosra vehető volt, hogy Massimiliano Allegri kétéves szerződést köt a Juventusszal, évi kétmillió eurós fizetéssel. Szerda délután pedig be is jelentették, hogy Allegri aláírt.

Lehetetlen helyzetbe hozhatták

A jól előkészített médiakommunikáció és az új edző szinte azonnali bejelentése nem sok kétséget hagy afelől, hogy a klub fel volt készülve arra, hogy Conte nem fogja elfogadni az új helyzetet – már ami a klub játékospolitikáját illeti –, és más eszköze nem lévén, felajánlja a lemondását. Conte azonban – a búcsúvideóban látható testbeszéde és szavai alapján – aligha számított arra, ami történt.

Antonio Conte Juventus-szurkolóként nőtt fel, tizenhárom évet töltött játékosként a csapatnál. A vele együtt dolgozók szerint teljesen megszállott, a győzelmen kívül semmi más nem érdekli. Olyasféle, a nap minden percét munkával töltő edző, mint Pep Guardiola, aki egy pont után szintén eljutott odáig, hogy fáradtnak, kiégettnek érezte magát, és attól tartott, nem tudja tovább motiválni a játékosait. Conte nyilatkozataiban maga is utalt hasonló jelekre.

Ennél is fontosabb azonban a klubvezetéssel a játékospolitika ügyében folytatott csatározása. Conte már egy évvel ezelőtt is csak azzal a feltétellel maradt a klubnál, ha a vezetők (Andrea Agnelli, Giuseppe Marotta általános igazgató, valamint Fabio Paratici sportigazgató) garantálják, hogy a klub nem adja el sem Paul Pogbát, sem Arturo Vidalt, a csapat két meghatározó középpályását. Cserébe pazar eredményeket szállított, amelyeket akkor tudunk igazán értékelni, ha felidézzük, hogy honnan indult.

Nem a másodosztály az igazi kudarc

A 2006-os olasz labdarúgóbotrány (Calciopoli) után a Juventust a másodosztályba száműzték, a klub – mint márka – eszmei értéke súlyosan erodálódott, a sztárok tömegesen hagyták el a klubot. Távozott Fabio Cannavaro, Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira és Zlatan Ibrahimovic. A katasztrófa a játékosok elmondása alapján összekovácsolta a maradókat, Didier Deschamps vezetésével egy év alatt kiharcolták a feljutást, és a francia edzőt váltó Claudio Ranieri, ha nem is szemkápráztató játékkal, de bő másfél évig régi sikereinek közelében tartotta a csapatot. A 2008–2009-es szezon végén egyre gyengébb eredményei miatt aztán őt is kirúgták, és megkezdődött a csapat zuhanórepülése.

Ciro Ferrara, Alberto Zaccheroni és Luigi Delneri edzősködése alatt a Juventus kilátástalan játékkal vergődött az olasz középmezőnyben. 2011-ben és 2012-ben egyaránt a Serie A hetedik helyén végzett a csapat, amiben szerepe volt Alessio Secco sportigazgatónak is, aki az átigazolási piacon bemutatott ámokfutásával, drága és semmit sem teljesítő igazolásokkal (Thiago Mendes, Sergio Almirón, Jean-Alain Boumsong, Jorge Andrade, Jorge Andrés Martínez) mélyítette a klub szakmai és morális válságát.

A Juventus visszatérése a futballtérképre

Antonio Conte 2011-ben ült le a Juventus kispadjára – ekkor már a Sampdoriától szerződtetett Giuseppe Marotta volt a klub sportigazgatója, elsősorban ő felelt az igazolásokért. Ezt azért fontos tudni, mert Olaszországban a vezetőedzőknek van ugyan beleszólásuk a klubok átigazolási politikájába, de elsősorban a sportigazgató szava dönt. A két poszt közötti konfliktus már az első napokban felszínre került: a Juventus 2011-ben szerződtette a Sampdoriától Reto Zieglert. Conte azonban annyira nem számított a játékosra, hogy Ziegler egyetlen meccsen sem lépett pályára a keze alatt (azóta sem adták el, de minden egyes szezont kölcsönben töltött).

Az eredmények azonban minden szakmai kérdésben Contét igazolták. Első évében nemcsak bajnok lett, hanem veretlenül nyerte meg a Serie A-t, ami korábban csak a Perugiának (1978–1979) és a Milannak (1991–1992) sikerült. A második évben a csapat tovább fejlődött: több pontot szerezett, több meccset nyert és több gólt rúgott. A harmadik szezon újabb rekordokat hozott: korábban egy csapatnak sem sikerült 100 pontot szereznie egy bajnoki évadban, de 2014-ben Conte 102 ponttal zárt, a csapat pedig minden egyes hazai bajnokiját megnyerte. A triplázás 1933-ban jött össze utoljára a klubnak, azóta sem Giovanni Trapattoni, sem Marcello Lippi nem tudta ezt megismételni – Conte, aki 114 bajnoki meccsen irányította a Juventust, és ez idő alatt mindössze hét vereséget szenvedett a Serie A-ban, igen.

A sikeresség is relatív

A bajnoki triplázás után csak egy igazi cél maradt: a Bajnokok Ligája megnyerése. Ehhez erősítésre szorult volna a csapat, de azt valóban fel lehet hozni Conte ellen, hogy a BL-ben még az elfogadható szereplés sem jött össze.

A klub az elmúlt években a veszteségek minimalizálására törekedett. Az új stadion felépítése egy új tévészerződéssel és az Adidasszal tavaly aláírt szponzori megállapodással (ez 2015 és 2021 között 140 millió eurót, mintegy 43 milliárd forintot biztosít a klubnak) teremtettek forrásokat.

Vidal és Pogba Forrás: AFP/Marco Bertorello

Ez azonban az elitklubok mércéjével még mindig kevés. Conte a kiszemeltjei közül nem kapta meg sem Juan Cuadradót, sem Alexis Sánchezt, korábban befürdött Robin van Persie-vel is. A legfrissebb hírek szerint pedig a vezetőség nemhogy erősítésekben gondolkodik, hanem eladná a legjobb játékosait. A Corriere dello Sport és a Tuttosport értesülései szerint a Manchester United 34 millió fontért viheti a 27 éves Vidalt. Conténál ez a lépés feltehetően végleg betette a kaput.

A poszt-Conte éra nehézségei

A vezetőedző távozása megkérdőjelezi egy-egy, már folyamatban lévő igazolás sikerességét is, Patrice Evra, például, gondolkodási időt kért (Juan Iturbe pedig már lépett is, inkább a Romát választotta). Ennél is nagyobb problémát vet fel azonban az, hogy a csapat kulcsjátékosa, Andrea Pirlo és Allegri kimondottan rossz viszonyban van egymással. Pirlo nemrég megjelent önéletrajzi könyvében a Milantól való távozása fő okaként egyértelműen Allegrit jelöli meg, aki egyáltalán nem számított rá a klubnál.

Kinevezése után Allegri egyik első dolga volt, hogy biztosítsa a klub szurkolóit, Pirlóra továbbra is a csapat vezéreként számít. Ha ez így is lesz, az olasz sajtó információi szerint akkor is teljes átalakuláson eshet át a keret. Pogbát és Lichtsteinert a PSG vinné, Tevez pedig visszatérhet a Manchester Citybe. Quagliarella iránt a Torino érdeklődik erősen, Marko Vucinic már az Al Dzsazíra játékosa.

Allegri érkezésével együtt több név is felmerült a lehetséges igazolások közül. Roberto Pereyra, az Udinese jobblábas támadó középpályása, valamint Álvaro Morata, a Real Madrid támadója erősítheti a támadósort. A középpályára Fredy Guarín (Internazionale) a kiszemelt, a védelembe pedig Ignazio Abate (Milan) és Stefan Savic (Fiorentina) érkezhet.

Azzal a problémával Conténak is szembe kellett volna néznie, hogy a Juventus 3-5-2-es játékát hogyan alakítsa át 4-3-3-ra, hogy az európai mezőnyben is sikeres lehessen a klub. Ez a kérdés legalább egy éve napirenden van a Juventusnál. Azt is tudni lehet, hogy Allegri egyértelműen a 4-3-3 híve, emiatt Pirlo vezérszerepe hamarosan újra meg fog kérdőjeleződni, mert ebben a formációban nem igazán van szükség olyan típusú mélységi irányítóra, mint ő. Az sem sokat segít rajta, hogy a legfrissebb hírek szerint a Juventus 4-3-1-2-es formációban játszik majd jövőre. Allegri tehát számos konfliktusra számíthat a csapaton belül, de hogy a csapat szurkolói nem lesznek elájulva az érkezésétől, az is biztos, az interneten már most ömlenek a noallegri hashtaggel megjelenő bejegyzések.

Massimiliano Allegri edzői pályája

Allegri 2007-ben érte el első igazi edzői sikerét, mikor a Serie C-ből a másodosztályba vezette a Sassoulo csapatát. Egy évvel később a Cagliarit vette át, ahol erőn felül teljesített: 2009-ben a kilencedik helyen végeztek, a kollégái pedig az év edzőjének (Panchina d'Oro) választották Allegrit.

2010 nyarán megkapta élete első nagycsapatát, és első szezonjában bajnokságot is nyert a Milannal. Innentől azonban fokozatosan esett vissza a teljesítménye: előbb ezüst-, majd bronzérmet nyert, a 2013-2014-es szezonra pedig teljesen szétesett csapata, és idén január 13-án menesztették a Milan kispadjáról.

A Juventus 2014. május 18-án játszotta utolsó hazai meccsét, ekkor már biztossá vált a csapat harmadik bajnoki címe. A szurkolók elképesztő koreográfiával készültek. Egy hatalmas transzparenst feszítettek ki "Nélküled nem jutunk messzire. Mert te vagy a legjobb, és a szívedet a Juventus tölti ki" szöveggel. A stadion többi része pedig Con te (szójáték, jelentése: veled) feliratú táblát tartott a kezében.

Conte a reménytelen középszerűségből adta vissza a klubnak az identitását. Utódjának megtalálása még rendezett körülmények között is nehéz feladat lett volna, nemhogy a nyár közepén, amikor már minden sikeres edzőnek biztos csapata van, és csak a senkinek sem kellő jelöltek közül lehet szemezgetni.

A Contéhoz hasonló, eredményeket is produkáló edzők távozása után kártyavárként szokott összeomlani a rendszer. Van, ahol lassabban, van, ahol látványosan, de az utóbbi években több nagy csapatnál is láttunk erre példát. A Bayern München Ottmar Hitzfeld után súlyos válságba került Klinsmann-nal, a Barcelona Pep Guardiola távozásával szétesett, az Inter Mourinho triplázása után Rafa Benítezzel középcsapattá silányult – pont úgy, ahogy az a Liverpoollal is történt, amikor is épp a spanyol mester távozott onnan. Vicente del Bosque már nem a sikerei csúcsán távozott a Real Madridtól, de a spanyol klubnak még így is évekbe került, hogy újra összeszedje magát.

És hogy mi lesz Contéval? Várhatóan az olasz válogatott szövetségi kapitányaként folytatja.