A futballkapusokról két alapvetést tart számon a szakma: az egyik, hogy egy jó kapus elengedhetetlen minden csapatban, a másik, hogy némileg flúgosabbak, mint a többiek.
Emlékezhetünk a skorpiórúgással védő vagy időnként a mezőnyben cselezgető René Higuitára, a kabaréba illő fejeket vágó Thomas Ravellire, vagy a mexikói Jorge Camposra, aki papagájokat idéző mezekben védett, és amikor olyan kedve volt, akkor inkább csatárt játszott. Na de hogy valakiből pankrátor legyen?
Pedig Wiese egy nemrég tartott frankfurti pankrációgálán máris közönségsikert aratott. A közönség soraiban ült időmérőként, és a Rhodes Brothers nevű duó egyik tagja addig provokálta, amíg a korábbi kapus felállt, lekapta a kabátját, és megjelent a ringnél.
Bemenni már nem akart, de így is fontos szerepe volt, mert elterelte a provokátorai figyelmét, akik aztán jó nagy verést kaptak a The Usos nevű párostól. Wiese ennek ellenlére learatta a babérokat, és a ringben együtt ünnepelt a győztes párossal. "Ott voltam az első bevetésén. Nagyon karizmatikus figurának tűnik" - írta Twitter-oldalán Jim Ross, a WWE egyik kommentátora.
Ha végignézünk Tim Wiese pályafutásán, nem is olyan meglepő, hogy a korábbi német válogatott kapus arra készül, hogy a ringben szájaljon, aztán keménykedjen.
A decemberben 33 éves Wiese első csapatában, a DJK Dürscheidben még csatár volt, a kapuba akkor került, amikor már a Bayer Leverkusenben játszott, és térdsérülése után az edző a háló elé állította, mondván, megvan a kellő magassága és még a térdét is kíméli. Új posztján annyira bevált, hogy a Leverkusen korosztályos csapataiban állandó helyet harcolt ki magának, 18 évesen pedig szerződtette a Fortuna Köln.
Itt figyelt fel rá a Kaiserslautern kapusedzője, aki magával is vitte, és Wiese harmadik számú kapusból idővel kezdőnek küzdötte fel magát. A felfelé ívelő időszak egészen 2004 őszéig tartott, amikor keresztszalag-szakadás miatt fél évre kidőlt, de sérülése ellenére klubot váltott, és a Werder Bremené lett. Brémai időszaka azonban nem indult jól, ismét elszakadt a keresztszalagja, ami ezúttal egy évre vonta ki a forgalomból.
Amikor végre felépítette magát, és bevédte magát a Werder kapujába, eljött az a pillanat, amelyre talán a legtöbben emlékeznek vele kapcsolatban: a németek összesítésben 4-3-ra álltak a Juventus elleni BL-nyolcaddöntőben, amikor a torinói visszavágó 88. percében Wiese simán magához ölelte Nedved beadását.
Utána azonban érthetetlen módon – valószínűleg el akart lopni jó pár másodpercet - hasra vágta magát a labdával, amely kicsúszott a kezéből, a szemfüles Emerson pedig az üres kapuba gurította, így a Juve több idegenben lőtt góllal továbbment.
"Fájdalmas egy ilyen hiba miatt kiesni, de senki nem hibáztatja Tim Wiesét, mert mindenki látta, milyen jól védett ezen a meccsen" - mondta Thomas Schaaf, a Werder edzője a meccs után.
"Mit mondhatnék? Nagyon buta szituáció volt. Azt hiszem, aludnom kell rá egyet, és holnaptól csak előre szabad néznem" - fűzte hozzá Wiese, Emerson pedig elárulta, hogy ha Cannavaro nem üvölt rá, akkor magától nem vette volna észre, hogy a kapus kezéből kicsorgott a labda.
A fülbevalós, a haját mindig akkurátusan bezseléző Wiesét a kiesést jelentő hiba ellenére szerették a Werder-drukkerek, az ellenfelek viszont nem rajongtak érte, mert a habitusa nagyon hasonlított Oliver Kahnéhoz. Wiesének nagy szerepe volt abban, hogy a Werder a 2006-os idényben befutott a második helyre a Bundesligában, és a jó formája ősszel is kitartott, mert a Kicker szavazásán a játékosok a második legjobb kapusnak választották a később öngyilkosságot elkövető Robert Enke mögött.
A Bremen ismét a dobogón zárt, ezúttal harmadikként, 2008-ban viszont visszaszerezte a második helyet, és még ebben az évben bemutatkozhatott a válogatottban is, nem kisebb rivális, mint az angolok ellen, ahol René Adleré volt az első, övé pedig a második félidő, így neki fejelte Terry az angolok győztes gólját.
Wiese 2008-ban mutatta be először, hogy lenne keresnivalója a küzdősportok terén is, a Bremen Hamburg elleni meccsén ugyanis a 16-oson kívül kungfuzta le Ivica Olicot, az ellenfél horvát csatárát. Wiese a sérülésveszélyes mutatványt nagy meglepetésre egy sárgával megúszta, és bár később SMS-ben elnézést kért Olictól, voltak, akik a honlapjára írt üzenetekben halálosan megfenyegették.
Wiese 2009-ben megint tett róla, hogy Hamburgban ne nevezzenek el utcát róla. A két csapat a Német Kupa-elődöntőjében találkozott, és a kapus a meccs előtt azt nyilatkozta, hogy a Bremen fog továbbjutni, mert a Hamburg mindig elveszti a fontos találkozókat. És még azt is hozzátette, hogy hiába dobálják majd öngyújtóval az ellenfél szurkolói, nem mennek vele semmire.
Az előkészítés megtette a hatását. Wiese minden labdaérintését harsogó füttykoncerttel fogadta az 50 ezer hamburgi szurkoló - ám ez kevés volt a sikerhez. A HSV csatársora meglehetősen gyenge napot fogott ki (Petric meg is sérült), így 120 perc után is 1-1 volt az állás. Ekkor következtek Wiese nagy pillanatai: a büntetőrúgások során egymás után védte ki Boateng, Olic, majd Jansen tizenegyesét, oroszlánrészt vállalva a Werder továbbjutásából.
Másnap nemcsak a brémai újságok, de az Eurosport német adása is "Wiese, der Riese" (Wiese, az óriás) néven emlegette a 28 éves kapust. A Hamburg és a Bremen az UEFA-kupa-elődöntőben is egymásba futott, és ismét a Werder örülhetett, ráadásul a visszavágón egy bizarr szituáció előzte meg a győztes gólt, a labda egy felszabadítás után egy pályára dobott palackon pattant meg, az ezt követő szögletből pedig Baumann betalált. A Werder végül a Sahtar Donyeck ellen elbukta a döntőt, de így sem maradt trófea nélkül, mert Özil góljával a német kupadöntőt behúzta a Leverkusen ellen.
A következő évben Wiese megint kupadöntőben lépett pályára, de ott sima négyest kapott a Bayerntől. A német válogatottal elutazhatott a dél-afrikai vébére, igaz, egyetlen perc sem jutott neki, csak a bronzérem. 2011 januárjában a német újságok ismét elővették a kungfukapus kifejezést, Wiese akkor a Bayern csatárát, Thomas Müllert csapta el a 16-oson kívül, amiért piros lapot kapott. Ez volt a második kiállítása, az elsőt még a Kaiserslauternnél kapta, és végül hárommal zárt, egyszer a Nürnberg ellen is kiszórták.
2011-ben a bíróságon is jelenése volt, miután szócsatába keveredett Jens Lehmannal. Az akkor az Arsenalban védő Lehmann a Werder-Tottenham BL-meccs szakkommentátoraként azt mondta Wieséről, hogy merészebbnek kellene lennie, mert "ha kilépne a kapujából, elkaphatná a labdát". Nem késett persze Wiese válasza sem: "Lehmannak inkább a Muppet Show két öregembere közé kellene leülnie, ott érezné magát a legjobban. Esetleg egy elmegyógyintézetben" - replikázott. Lehmann erre személyiségi jogok megsértése miatt 20 ezer eurót követelt Wiesétől, de a bíróság elutasította a keresetet.
2012-ben Wiese elhagyta a Werdert, és a Hoffenheimhez igazolt, de itt már nem sikerült maradandót alkotnia. Eegy balhé azért itt is összejött, egy farsangi bulin sikerült annyira lerészegednie, hogy a biztonsági őrök dobták ki.
Wiese a pályafutása vége felé rákapott a testépítésre. Fénykorában 91 kiló volt a versenysúlya, de aztán annyira rákapott a gyúrásra, hogy idén januárban a Hoffenheim szabadlistára tette, mert az alkata már alkalmatlan volt a futballra.
A nyáron aztán egy interjúban elmesélte, mi állt a nagy átváltozás hátterében. "Amikor a Hoffenheimhez igazoltam, mindenki abban reménykedett, hogy az európai szereplést érő helyekért leszünk harcban, aztán minden a visszájára fordult. Ha kikaptunk, az mindig az én hibám volt, folyton engem kritizáltak, és azt elemezték, mit, hogyan kellett volna csinálnom. Hiába voltam rutinos és magabiztos, ez a helyzet teljesen új volt nekem. A csúcspont az volt, amikor egy szurkoló a klubház előtt tüntetett ellenem. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, olyan volt, mint egy horrorfilm, embertelen nyomás nehezedett rám, és muszáj volt valamit találnom, amibe belefeledkezhetek. Nem akartam testépítő bajnok lenni, csak jól akartam érezni magam”.
Azért sem eshetett neki jól mindez, mert amikor eldöntötte, hogy elhagyja a Werdert, a Real is vitte volna Iker Casillas mellé (mögé), ő mégis a Hoffenheimet választotta. Wiese nyáron még azzal viccelt, hogy olyan széles lett, hogy ha újra beállna a kapuba, alig férne el mellette a labda, és ekkor még nem zárta ki, hogy egyszer még visszatér, de tisztában volt azzal, hogy ehhez minimum 15 kilót le kéne adnia.
Hogy Wiese miképp szedett fel ennyi izmot? Hetente háromszor futott 30-40 percet, emellett öt-hat alkalommal járt le az edzőterembe, ahol egy-két órát töltött a súlyok között. Az étrendjét is megváltoztatta, főleg csirkét, borjút és halat fogyasztott, és napi négy-öt proteinshake is lecsúszott. Wiese szeptemberben jelent meg hosszú idő után a nyilvánosság előtt, amikor korábbi brémai csapattársa, Ailton búcsúmeccsén lépett pályára, immáron 115 kilósan.
Rengetegen kritizálták már az új külseje miatt, ő pedig nem habozott a válasszal: "Olyan emberek szólnak be, akik otthon ülnek, tömik magukba a chipset, és 30 évesen még az anyjukkal laknak. Nincs jobb dolguk, mint hogy ostoba kommenteket írogassanak. Eddig még senki nem mondta az arcomba, hogy nem tetszik neki a külsőm, csak a kommentekkel szembesültem" - mondta.
Ailton búcsúmeccse után jelentette be, hogy ajánlatot kapott a legnagyobb és legsikeresebb pankrációs promótercégtől, a WWE-től. "Miért kellene egyből nemet mondanom? Meghallgatom az ajánlatot, nem szarom össze magam" - mondta akkor a Bildnek.
"Hogy mivel tölteném az időm legszívesebben a futballpályafutásom befejeztével? Visszavonulva élnék, távol mindentől, és lovakat tenyésztenék" - írta korábban Wiese a saját honlapján olvasható kérdezz-felelekben. Úgy tűnik, a lovaknak egyelőre várniuk kell.