Akit Ferguson is példaképnek tekintett

Marcello Lippi még nem aggastyán, 66 évesen mégis úgy döntött, visszavonul az edzősködéstől. Miután zsinórban negyedszer is megnyerte a kínai bajnokságot a Kangzu Evergrande csapatával, bejelentette, sportigazgatóként tevékenykedik tovább a klubnál. A XXI. század egyik legnagyobb futballkoponyája visszavonult. 

Bár 10 genovai éve alatt csaknem 300 meccset játszott a Sampdoriában, Marcello Lippi soha nem lett olasz válogatott - az U23-as csapatban játszott néhányszor azért. Ferruccio Valcareggi szövetségi kapitány állítólag azt mondta róla a 74-es vébéselejtezők előtt, egy középhátvéd ne legyen ilyen jóképű. „Túlságosan szép, hogy jó is legyen” – hangzott a verdikt.

Az oldalvonalról jobban ment

1982-ben Lippi visszavonult, és egyből megkapta a Samp primavera-csapatát, majd kisebb csapatoknál dolgozott, míg 1989-ben megkapta első Serie A-csapatát, a Cesenát (érdekes, hogy a kis klub több nagy edzőnek is az első állomása volt). Az első jelentős sikerét már nem itt, hanem Nápolyban érte el, ahol az évek óta Maradona elvesztését nyögő csapatot az UEFA-kupába vezette, miután a 6. helyen végzett.

1994-ben a Juventushoz igazolt, ahol már nyolc éve hiába várták a scudettót. Lippi alaposan beindította a verklit Torinóban: az első évében bajnok lett, a másodikban Bajnokok Ligáját nyert, majd az európai Szuperkupát és az Interkontinentális kupát is megnyerte a csapatával. Bár 97-ben és 98-ban is bajnok lett Olaszországban, és zsinórban három BL-döntőbe is bevitte a Juvét, a címvédés nem jött össze, előbb a Dortmund, majd a Real Madrid győzte le a csapatát a fináléban.

Visszavonul a legnagyobb koponya Forrás: Imaginechina/Li Weibin

Lippit ekkor már a legnagyobb edzők között emlegették, Sir Alex Ferguson egészen odáig ment, hogy a ManUnited számára mintának tekintette a Juventust, Lippiről pedig azt mondta, „mindegy, milyen csapatot irányított, ha egy pillanatra is lebecsülted, véged volt.”

Csak a csapat számít, a játékosok nem

Lippi erősen hitt benne, hogy a csapategység mindennél fontosabb. Az Olaszországban taktikai zseninek tartott edző alatt többször is kicserélődött a csapata (a Juve például a BL-győzelem után kulcsjátékosok egész sorától vált meg), de ahogy az önéletrajzi könyvében megjegyzi, „a legjobb játékosokból álló csapat csak akkor lehet a legjobb csapat, ha a taktikai formációnak köszönhetően minden játékos egyéni képességei legjavát tudja benne nyújtani.”

Szerinte egy csapat akkor tud eredményesen szerepelni, ha egészséges légkör uralkodik a klubnál, és a játékosok baráti kapcsolatban vannak egymással. Valószínűleg ez hibádzott az Internél, ahol mindössze egy szezont töltött el, második évében az első forduló után távozott, mert nem bírta elviselni a nyomást, amit a sikertelenség jelentett.

Marcello Lippi: otthon, a kispadon Forrás: AFP/Shu ye gz

Hogy nem felejtett semmit, azt újra a Juventusnál bizonyította. 2001 és 2004 között két további bajnoki címig vezette a teljesen átalakított Juvét, és 2003-ban újra bejutott a csapatával a BL-döntőbe, de győznie nem sikerült: az aranylabdás Pavel Nedved nélkül csak 0-0-ra végzett a Milan ellen, és a büntetőket a milánóiak rúgták jobban (minden idők egyik legpocsékabb fináléjának végén Trezeguet, Montero és Zalayeta rontották el a Juve büntetőit).

És akkor Lippi végleg felült a trónra

A botrányosra sikeredett 2004-es Eb után az olasz szövetség kirúgta Giovanni Trapattonit, és Marcello Lippit nevezte ki a válogatott élére. Bár első két meccsét elveszítette, a csapat simán jutott ki a 2006-os vébére, de a torna előtt nem sokkal kirobbant a calciopoli néven elhíresült olasz bíróküldési botrány, és az olasz válogatott gerincét adó Juventust visszasorolták a Serie B-be. Nem a legjobb előjelekkel vágtak neki a németországi tornának.

A vébén az olasz válogatott mindent megmutatott, amit egy Lippi-csapattól elvár az ember: a taktikailag végtelenül fegyelmezett, egységes, de zseniális támadókkal rendelkező csapat bemenetelt a döntőbe, ahol büntetőkkel legyőzte Franciaországot. Lippi briliáns munkát végzett, összerakta a lelkileg padlón levő játékosokat, kiváló taktikával a csapat gyengeségeiből is erényt faragott, és bár sok kritika érte az olaszokat védekező játékuk miatt, Lippi erre csak egy vállrándítással felelt.

2010-ben – a hatalmasat bukó Roberto Donadonit váltva – visszatért, de ezúttal ő is elbukott a válogatottal. Továbbra is a 2006-os hősökben bízva indult Dél-Afrikába, ahol a rettenetes állapotban levő csapat győzelem nélkül kiesett a csoportjából, Lippi pedig – csakúgy, mint a győztes vébé után – az utolsó meccs után egy nappal lemondott.

Mindenhol nyer

Két év pihenés után Lippi Kínában vállalt újra állást, a Kangcsu Evergrande-dalelső évében bajnoki címet szerzett, majd második nekifutásra (először csak a döntő jött össze) megnyerte az ázsiai Bajnokok Ligáját is. A sikerek itt is folytatódtak, 2014 elején újabb három évre meghosszabbították Lippi szerződését a klubnál, de miután november elején a csapat megnyerte újabb kínai bajnoki címét, az edző bejelentette, hogy túl öreg már ehhez, és inkább visszavonul az edzősködéstől.

A kínaiakkal nyert újabb bajnoki címe már a 19. trófeája, de Lippi öröksége nem csak az általa megnyert címekről szól. „Nem tudom, hogy a Juvénál mindig nekünk volt-e papíron a legjobb csapatunk, de mindig mindent megtettünk a győzelem érdekében. És aztán mindig kiderült, hogy nem is mi vagyunk a legjobbak, a legerősebbek mindig mi voltunk – mondta Lippi.