A Juventus elképesztő szezon futott a 2014/15-ös idényben. Az Antonio Conte által felépített csapatot Massimilliano Allegri továbbfejlesztette, és a Juve nemcsak zsinórban negyedik olasz bajnoki címét húzta be, de megnyerte története 10. Olasz Kupáját, és bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe is – ahol végig meccsben volt a végső győztes Barcelonával.
A siker legfontosabb szereplői közül azonban többen is távoztak. Andrea Pirlo nem akart cserejátékos lenni, ezért az MLS-be igazolt, Carlos Tévezt kínozta a honvágy, így hazatért a Boca Juniorshoz, Arturo Vidalt pedig mesés fizetéssel csábította el a Bayern München (a hírek szerint megromlott a viszonya Allegrivel, akinek nem tetszett a BL-döntőben nyújtott játéka).
Mindhárom kulcsjátékosnak élő szerződése volt a Juventusszal, a klub mégis csak szűk 40 millió euróra tett szert az elképesztően fontos láncszemek eladásával.
Vidalért kapott 37-et, de Pirlo ingyen ment New Yorkba, és a Tévezért küldött Buenos Aires-i ifisták sem érnek szinte semmit, ha összehasonlítjuk őket az élete talán legjobb szezonját letudó csatársztárral.
A legújabb pedig Fernando Llorente, akit szintén ingyen engedett el a Juventus. Pedig a Sevillának van pénze (ha másból nem, a Milannak eladott Baccából biztosan), valahogy mégis elérte, hogy a Juve felbontsa Llorente szerződését, és ingyen átengedje a spanyol EL-győztesnek. Llorente esete annyiból talán védhető, hogy érte nem is fizetett semmit két éve a Juve, és elég magas volt a fizetése, de egy ilyen kaliberű csatárt ingyen elengedni akkor sem szokványos.
Sebastian Giovinco a Juve saját nevelésű játékosa, aki mindenféle kölcsönökből visszatérve mindig nagy ígéretnek számított, amiből végül nem sokat váltott be. A télen a Juventus neki is szívességet tett, felbontotta a szerződését, így ingyen mehetett az MLS-ben szereplő Torontóba, ahol aztán
az átigazolási díját is beleszámolták a fizetésébe, így most majdnem 10 millió dollárt keres egy évben.
A roppant megbízható cserekapus, Marco Storari is megkapta a lehetőséget, hogy máshol folytassa a pályafutását, miután a Juve leigazolta a brazil Netót a Fiorentinától. Aztán Conte egyik kedvence, Simone Pepe igazolt szintén ingyen a Chievóhoz – igaz, neki legalább lejárt a szerződése.
A Juventus Vidal mellett Angelo Ogbonnáért kapott 11 milliót a West Ham Unitedtől (15-ért vette két évvel ezelőtt), valamint Domenico Berardiért gombolt le 10 milliót a Sassuolóról. Utóbbi ügyletbe valószínűleg beleszámolták a méregdrágán (18 millió) vett Simone Zaza átigazolási díját is, hiszen tudvalevő, hogy a Juventus jövőre igényt tart majd a Sassuolóban maradt szélső/csatárra is.
A Juve a nyáron az argentin Paulo Dybaláért fizetett a legtöbbet (32millió), de a 21 éves tehetség egyelőre csak csereként jut szóhoz Allegrinél. Alex Sandro a maga 26 milliós árával éveken át megnyugtató megoldás lehet a balhátvéd posztjára, Mario Mandzukicnak pedig Tévez agresszív védőmunkája mellett az argentin góljainak egy részét is pótolnia kellene.
Vidalt azonban nem tudta pótolni a Juventus, aminek elsősorban az az oka, hogy a chilei eladása egyáltalán nem volt tervben Torinóban.
A Juventus idén mást fog játszani a tavaly megszokott 4-3-2-1-es felállás helyett, legalábbis erre utal, hogy érkezett kölcsönbe Juan Cuadrado, és hogy Allegriék nagy erőkkel fáradoznak egy belső középpályás és egy csatárok mögötti irányító (trequartista) szerződtetésén. A Juventusszal ugyanakkor távolról sem olyan szívélyesek a klubok, amilyen bőkezűen a torinóiak szórják az értékeiket.
Julian Draxlerért két hónapja megy az iszapbirkózás a Schalkéval (20-25 milliót áldozna rá a Juve), többé-kevésbé komolyan szóba került a madridi Isco és a Chelsea-ben szereplő Oscar szerződtetése is, de mindegyikért nagyon sokat kérnek, Wesley Sneijdert pedig Allegri nem akarta igazán. A belső középpályások közül a szentpétervári Witselért tett lépések a Juve, de ő is nagyon drága, Ricardo Montolivo pedig talán csak poén volt.
Márpedig a Juventusnak költenie kell, hiába tapsolt már el így is egy kisebb vagyont. Akár Draxler, akár az Allegri által kért bármelyik trequartista érkezik, a Juve nagyjából 50 milliót lesz kénytelen hozzácsapni az eddigi kiadásaihoz.
Egyelőre nem nagyon látszik a csapatra költött 116 millió euró, ráadásul a nyár végén komoly sérüléshullám söpört végig a csapaton, így tulajdonképpen nem is volt nagyon meglepő, hogy a Serie A első fordulójában az Udinese legyőzte Torinóban a Juvét.
Ennél is nagyobb baj, hogy Allegrinek – elsősorban Vidal és Tévez hiánya miatt – fel kell adnia alapvető stratégiáját, és mivel jelenleg nem számíthat Claudio Marchisóra, Giorgio Chiellinire, Kwadwo Asamoahra és Alvaro Moratára, kénytelen új felállással, furcsa posztokon feltűnő játékosokkal próbálkozni.
Az építkezésre pedig nincs sok ideje, hiszen a csapatának igen pechesen alakult a sorsolása. A Juve az első 10 fordulóban letudja meccseit potenciális bajnoki ellenfeleinek döntő többségével, ráadásul többel idegenben (a hétvégén például Roma-Juve rangadót rendeznek).
Ráadásul sikerült a Bajnokok Ligája legkiegyensúlyozottabb csoportjába kerülnie,
a Manchester City, a Sevilla és a Mönchengladbach mellé.
