A cardiffi Ninian Parkban 1985. szeptember 10-én 40 ezer néző látta a világbajnoki selejtezők 7. csoportjában, ahogy két hatpontos csapat, Wales és Skócia egymás ellen játszik. A tét a csoport második helyének megszerzése és ezzel az interkontinentális pótselejtező volt.
A hazaiak Mark Hughes góljával már a 10. percben vezetést szereztek, Davie Cooper a 80. percben büntetőből egyenlített. Az 1-1-es eredmény Skóciának kedvezett, de a szurkolók örömét beárnyékolta egy tragédia. A játékoskijáró előtt izguló szövetségi kapitány, Jock Stein egyszer csak összeesett, a szíve nem bírta az izgalmakat.
Azonnal az orvosi szobába vitték, de nem tudták megmenteni az életét, még a stadionban meghalt.
A 62 éves szakember halálával addigi segítője, Alex Ferguson jutott lehetőséghez. A skótok a vb-pótselejtezőn a vajdasági Árok Ferenc irányította Ausztráliával kerültek szembe, és a hazai 2-0-s győzelemmel, majd az idegenbeli 0-0-s döntetlennel kijutottak a vébére.
Stein 1922. október 5-én született a skóciai Burnbankben. Az iskolát már 15 évesen otthagyta, előbb egy szőnyeggyárban, majd bányában dolgozott. Emellett pedig 1940-től a Burnbank Athletic, majd a Blantyre Victoria juniorjai között futballozott is.
1942 novemberében az Albion Rovers szerződtette, így a bányamunka mellett edzésekre és meccsekre is járt. 1950-ben egy ligán kívüli walesi csapathoz, a Llanellihez igazolt, itt kapott először pénzt azért, hogy futballozzon, heti 12 fontot. A klub skót profikkal erősített, de hiába kérte felvételét a Southern League-be, elutasították.
A profik mellett ezért Stein is távozott, és bár a visszavonulást fontolgatta, egyik edzője ajánlására a Celtic 1200 fontért megvásárolta. 1954-ben bajnok és kupagyőztes lett, 1957-ben állandó bokasérülései miatt hagyott fel a futballal.
Visszavonulása után átvette a Celtic tartalékcsapatának vezetését, de miután kilátástalannak érezte, hogy a ranglistán előrébb juthat, 1960-ban a Dunfermline menedzsere lett, és
egyből skót kupagyőzelemre vezette az együttest.
Négy év után a Hibernianhoz igazolt, majd 1965-ben a Celtic szerződtette újra. Ezzel beköszöntött a Kelták aranykora, a csapat 12 év vergődés után bajnok lett, és Stein irányításával 1965 és 1978 között tíz bajnoki aranyat, nyolc skót kupát és hat Ligakupát nyert.
Pályafutása csúcsán ráadásul BEK-győzelemre vezette a Celticet, az 1966-67-es lisszaboni döntőben a sokkal esélyesebb Intert 2-1-re verték a skótok.
1975-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, sokáig élet és halál között lebegett, végül felépült. Három év múlva a Leeds Unitedhez igazolt, de csak 9 mérkőzésig maradt.
56. születésnapján, 1978. október 5-én nevezték ki skót kapitánynak, irányításával a válogatott kijutott az 1982-es világbajnokságra. 61 meccsen ült a válogatott kispadján, csapata 26 győzelem és 12 döntetlen mellett 23-szor kapott ki. Nála többször csupán Craig Brown irányította a csapatot (71-szer), az örökranglistán Andy Roxburgh-rel holtversenyben a második.
Ahogy a Telegraph szakírója fogalmazott: "Ha a brit labdarúgásnak lenne egy Mount Rushmore-ja, akkor az egyik monumentális arcot Jock Steinről kellene megmintázni. Eredményei három évtized múltán sem vesztettek az értékükből,
halálának évfordulóján arra kell emlékeznünk, hogy döntő szerepet játszott az európai labdarúgásban, és korszakváltást hozott a brit futballban."
A Celtic hivatalosan szeptember 20-án, a Dundee elleni hazai mérkőzés előtt tart ünnepi megemlékezést a Celtic Parknál lévő Jock Stein-szobornál.