Nem mondhatni, hogy a The Sandon a legimpozánsabb pub Liverpoolban, mégis a legnépszerűbb – különösen mióta Jamie Carragher kocsmája lehúzta a rolót –, mert 1892-ben itt alapították meg a Liverpool FC-t. A szurkolók körében ma is ikonikus hely, mindössze pár száz méterre áll a stadiontól. A Stoke elleni Ligakupa-elődöntő előtt is itt a legnagyobb az élet, a szurkolók folyamatosan a Pool sikereiről énekelnek, és van miből választani: a klub hivatalos kiadványa 200 oldalon ismerteti a szurkolói dalokat és rigmusokat.
Ha nem a csodálatos Liverpoolról szól a dal, akkor a Stoke játékosai kapják az ívet, elsősorban azok, akik korábban az Anfield Roadon futballoztak. Egyszer Peter Crouchot átkozzák, amiért a világ legjobb csapatából a kutyaütőkhöz állt, másszor Charlie Adammal tudatják, hogy egy falábú skót.
A Liverpool-szurkolók rigmusai az ellenfélről
[Peter Crouch] - Wow you left from the greatest team in the world. Why?
You went to some shite
Give the dog a bone, why dont Crouch f**k off home.
[Charlie Adam] Adam, we know you are rubbish, you know you are rubbish, are you Scottish?
A meccstől persze mindenki győzelmet vár, ami nem csoda: a Stoke 1959-ben nyert utoljára az Anfielden, azóta 5 döntetlen és 31 vereség a csapat mérlege.
"Nem az a kérdés, hogy a Stoke-ot lenyomjuk-e, hanem hogy mikor érjük utol magunkat. Elmondom én, mi a baj. Amikor itt volt Alonso, Gerrard, Kuyt, akkor Lucas Leiva volt a vízhordó, és ez jó volt így. A mostani csapatban meg ő a góré, na ez a baj, ez a különbség" – állítja a középkorú Jimmy, aki a Kop oszlopos tagjának vallja magát.
A stadion környéke már két órával a meccs előtt zsúfolásig megtelt,
de érdekes módon alig látni utcai árusokat. A helyiek szerint azért, mert mindenki büszke a Liverpoolra, és ha csak tehetik, a klubot támogatják, a hivatalos shopban veszik az ajándéktárgyakat.
Mi így vagyunk, együtt, tudod, mint a borsó meg a héja. Ettől is különleges a Liverpool
– magyarázza egy drukker.
A stadionban időszakos kiállítások váltják egymást, jelenleg a Steven Gerrard ereklyéiből összeállított tárlat tekinthető meg. A szurkolói bolt kínálatán is azonnal érződik, hogy a klub legendái a jelenlegi játékosoknál is sokkal népszerűbbek, rengeteg a retrómez, a történelmi múltat idéző ajándéktárgy, Ian Rush, Graeme Souness vagy Kenny Dalglish arcképe minden sarkon felbukkan.
A lelátókon 41 ezren várják a csapatokat, köztük az egész világon ismert Kop tagjai. A kezdés előtt óriási transzparenst bontanak ki és adnak körbe egymás között, majd elcsendesül a stadion, és rákezdenek a klubhimnuszra. Az utóbbi időben többször nagyot hibázó Bogdán Ádám, bár a korai fordulókban bravúrosan védett a sorozatban, ezúttal a keretben sincs.
Maga a meccs inkább küzdelmes, mint látványos, de a szurkolás csak percekre hagy alább. Az első igazi üdvrivalgást James Milner kapja, miután egy rossz megoldása után 50 métert sprintel keresztbe a pályán, hogy taccsra szerelje a balhátvéd indítását.
A szurkolók akkor sem türelmetlenek, mikor a Liverpool sokadszorra sem tud mit kezdeni a Stoke védekezésével, még azt is megtapsolják, ha legalább az elgondolás jó volt a gyatra kivitelezés mellett.
Johan Cruyff a Kopról
"Nincs még egy olyan klubhimnusz Európában, mint a You Will Never Walk Alone, és nincs még egy klub, amely ennyire összetartozna a szurkolóival. Amikor először jártam az Anfielden, ámulva hallgattam a kórust, kirázott a hideg is. Negyvenezer ember állt egyesült erővel a játékosok mögött, szinte elválasztathatatlanul. Emiatt az európai kupagyőzelmeinél is jobban csodálom a Liverpoolt."
A félidő aztán csúnyán zárul: a flegmán, de kiválóan játszó Marko Arnautovic (az osztrák válogatott támadóval várhatóan nekünk is lesz elég bajunk az Eb-n) megszerzi a vezetést a Stoke-nak a 45. percben – igaz, lesről, de ez senkit sem érdekel. Simon Mignolet sem megy éppen a mennybe: a belga az utóbbi öt meccs alatt
az ellenfelek 12 kaput eltaláló lövéséből 9 gólt kapott.
Ez már nem tetszik a közönségnek, iszonyatos füttykoncerttel vonul az öltözőbe a csapat, de a harag csak tíz percig tart, a második félidőre visszatérőket már ováció fogadja.
A Liverpool továbbra sem túl meggyőző, játékosai képtelenek eltalálni a Stoke kapuját, és ha meg is tennék, még mindig ott tornyosulna a majd' kétméteres Jack Butland, aki az angol futball legnagyobb kapustehetsége.
Az oldalvonal mellett Jürgen Klopp egy másodpercre sem ül le, folyamatosan kommunikál a csapatával. Ehhez kifejlesztett egy egészen különleges, borzasztó éles füttyöt, amit 40 ezer ember üvöltése mellett is hallani. Elképesztő energiákat mozgósít:
tombol, tapsol, mutogat, korhol, aztán felnevet,
hogy a következő pillanatban már a partjelzővel acsarkodjon. Látszik, ő mindenképp ki akarja harcolni a továbbjutást még mielőtt a tizenegyesekre kerülne sor, de hiába.
A rendes játékidő végén, a hosszabbításban és a tizenegyesek előtt Mark Hughes, a Stoke vezetőedzője a kör közepén állva, a taktikai táblán magyaráz a játékosainak, ridegen, távolságtartóan, mint egy tanár a katedráról. Eközben Klopp ölelgeti, pofozgatja, tüzeli a játékosait, egy pacsival, egy gyomrozással szinte minden pályán lévő játékossal teremtett valami fizikai kontaktust. Látszik, hogy nem taktikáról magyaráz, csak fanatizál.
Ettől vagy sem, a hazaik végül biztosabban rúgták a büntetőket, és 6-5-re megnyerik a párharcot, pedig a kapuba mögötti több ezer vendégszurkoló mindent megtett, hogy zavarja a hazaikat.
Ez azonban semmi volt ahhoz a hangorkánhoz képest, amivel a Liverpool-drukkerek a továbbjutást ünnepelték. Elsöprő erővel megszólalt a You'll Never Walk Alone, majd zabolátlan buzdításba csapott át, de olyan hangerővel, hogy az már fizikailag kellemetlen volt.
„Nagyon készültünk a meccsre, és bár nem játszottunk jól, megharcoltunk a sikerért. Óriási dolog lenne megnyerni a kupát, ez februárban eldől, hatalmas lendületet adna a folytatásra.
Elképesztő volt a hangulat, messze a legjobb, amit Liverpoolban átéltem,
a szurkolóink megérdemelték, hogy ott lehessenek velünk a Wembleyben, köszönettel tartozunk nekik. A csapat csak szolidan ünnepelt az öltözőben, hiszen jön a következő feladat, nem fér bele a lazítás” - mondta az Origónak Bogdán Ádám.
"Nem játszottunk jól, vagy háromszáz céltalan labdánk volt az ellenfél tizenhatosán, de végül kiharcoltuk a továbbjutást, és most csak ez a fontos, bár a tizenegyeseket nem mertem nézni, csak a tömeg reakcióit követtem. Ünnepelnünk azért nem kell nagyon, a döntőt meg is kell nyerni, a kutyát nem érdekli, hogy ki lett a második.
Önök tudják, ki lett a második négy éve a Ligakupában? Persze, hogy nem, senki sem tudja.
Annak örülök, hogy végre nem kaptunk gólt rögzített játékhelyzet után. Hosszú út áll előttünk, az a fontos, hogy minden meccsből tanuljunk valamit, és akkor el is jutunk valahova. Például egy nagyon görbe londoni estéhez" – értékelte a látottakat szokásos derűjével Jürgen Klopp.
A német menedzser csak akkor húzta fel magát, amikor az utolsó Wembleyben vívott meccséről kérdezték (2013-ban 2-1-re kikapott a Dortmunddal a Bayern Münchentől a BL-döntőben, és a Ligakupa döntőjét is ott rendezik majd).
"Ön ott volt, látta azt a meccset? És a mait? És mi köze a kettőnek egymáshoz. Hadd segítsek: semmi" – dorongolta le a kérdezőt.
Az, hogy ki lesz a Liverpool döntőbeli ellenfele, szerda este, a Manchester City és az Everton összecsapásán derül ki. A vendégek 2-1-es előnyből kezdik a mérkőzést.