Jegyzőkönyv, online közvetítés
Ronaldo nem játszik, Ronaldo talán játszik, Ronaldo játszik - ahogy közeledtünk a döntőhöz, úgy finomodtak a Real Madrid háromszoros aranylabdásáról érkező hírek. Aztán, mire eljött a nagy meccs napja, Ronaldo már úgy fogalmazott, hogy ilyen jó formában még sohasem volt, még 2014-ben sem, amikor csapata utolsó gólját szerezte.
Az atléticósoknak nagy fájdalom a két évvel ezelőtti döntő, hiszen a 93. percig BL-győztesnek gondolhatták magukat, ám akkor egyenlített a Real, majd 4-1-re kiütötte a kifáradt ellenfelet. De hogy Diego Simeonét mennyire felhúzta ez a vereség, azóta is jól látszik:
a két csapat azóta lejátszott tíz meccséből egyet nyert csak meg a Real
(a tavalyi, hazai BL-negyeddöntőt), ötször viszont kikapott, négy meccs vége döntetlen lett. Ezek után elgondolkodtató, hogy Gareth Bale miért mondta azt, hogy a Realban minden poszton világsztárok játszanak, és az Atléticóból egy játékos érkezése sem lenne erősítés a fehér mezesek számára. Talán mert csapatként az Atlético a jobb, az egységesebb?
Simeone csapata a bajnokságban is felért a "két nagy" szintjére. Tavaly még a Real mögött 14 ponttal lemaradva lett bronzérmes, idén már csak két ponttal volt jobb a Real, hárommal a Barcelona, azaz
nem sok kellett volna az Atlético aranyérméhez sem.
De hogy a két csapat taktikája mennyire különbözik, annak ékes bizonyítéka a gólkülönbségük: 110-34 volt a Realé, 63-18 pedig az Atléticóé a spanyol bajnokságban. Az Atlético a kiváló védekezésének is köszönhetően két csúcsfavoritot, a Bayernt és a Barcát is elbúcsúztatta.
Két óriási rivális futott ki a gyepre, a házigazda úgy gondolta, jót tehet a hangulatnak, ha az Inter és a Milan egy-egy legendája, Javier Zanetti és Franco Baresi viszi ki a BL-trófeát a milánói San Siro gyepére, 71 500 drukker nagy örömére.
Hogy kemény meccs lesz, az hamar kiderült, Koke 17 másodperc után letalpalta Casemirót. Az Atléti nem bízta a véletlenre, az első percekben máris látni lehetett, hogy Simeone legényei igyekeznek letámadni a Zidane-fiúkat. Az első helyzet mégis a Realé volt: Bale jobb oldali beadása tán Casemiro három méterről Oblakba lőtt. Carvajal jól tudja, hogy az idén 32 gólos Griezmann mennyire fontos láncszeme az Atléticónak, adott is neki egy sárgát érő rúgást.
Aztán következett a 15. perc, és Sergio Ramos, a csapatkapitány egy balról belőtt szabadrúgás és Bale csúsztatott fejese után közelről kotorta be a vezetést jelentő - leshelyzetben esett - gólt.
Ramos egyenlített két éve a 93. percben, és ez már a harmadik BL-döntős gólja. Hasznos kis védő.
Az Atlético nem igazán kedveli az ilyen helyzeteket, és ez látszott is a játékán a félidő további részében. A Real 40 méterig engedte kijönni az Atléticót, amelynek ott kellett volna valami váratlant tennie, de ez nem az ő stílusa.
Griezmann-nak volt azért egy aktív három perce:
a 34. percben csavart, Navas könnyedén védett, egy percre rá - leshelyzetben - 10 méterről késztette bravúrra a kapust, majd 35 méterről is volt egy nem túl jó próbálkozása.
Közben Ronaldo 21 - a mezőnyben a legkevesebb - labdaérintéssel bizonyította, hogy valami azért még sincs rendben vele. Vagy ez is a taktika része, hogy nem vele próbálja meg eldöntetni a meccset Zidane?
A szünet után Kassai Viktor is szerephez jut, ő mutatja fel a Carasco-Augusto Fernandez cserét jelző táblákat.
Ha valamiben reménykedhetett az Atlétco, akkor az lehetett például egy befújt 11-es. Az angol bíró úgy látta, Pepe szabálytalanul lépett Torres elé, az Atléti egyenlíthetett - volna.
Griezmann a fölső lécre bikázott,
onnan a kapu elé csapódott a labda. Simeone nem sokkal később az oldalvonalnál adott egy baráti pofont a franciának, jelezve, hogy semmi gond.
Az egyik operatőr máris talál egy síró Atlético-drukkert (ugyanez megtörtént a 15. percben is), aztán Carvajalt mutatják, amint pityereg - a spanyolnak nem a teste, a lelke fájhat, lecserélik.
Az Atléti természetesen nem adta fel, Savic hat méterről majdnem gólt perdített, csakhogy Navas vetődve megszerezte a labdát.
A játék nem volt rossz,
bátran tüzeltek a játékosok is;
Bale 28-ről mellé, Koke 25-ről fölé-mellé lőtt, Saul pedig a bal sarkot tévesztette el centikkel 12 méterről.
Ronaldót közben elkezdték faragni a piros mezesek, az első komolyabbra csak legyintett a bíró, majd Godín durvasága után már szabadot ítélt: Bale lökete megpattant a sorfalon.
A 71. percben Benzema eldönthette volna a döntőt, a jobbszélen egyedül vezethette rá Oblakra, de 13 méterről mellbe lőtte a kapust.
Zidane cserékre szánta el magát: Kroos helyére jött Isco, picivel később Lucas Vazquez Benzemát váltotta - a cél a meccs kibekkelése.
Ronaldo végre kapura lőtt
a 78. percben - épphogy a kapu közepébe. Már ekkor látható volt: a mai meccsnek nem ő lesz a hőse.
Másodpercekkel később - komoly tűzijáték befejezéseképp - Bale lőhetett szinte üres kapura, egy védő azonban elcsípte a labdát.
A 79. percben aztán jött a büntetés: Juanfran adott középre, Carrasco pedig bevetődve, közelről a léc alá vágta a labdát (1-1).
A Real igyekezett megpörgetni még a végét, de nem járt sikerrel, jöhetett a hosszabbítás.
Az utolsó fél órában
Simeone tudta, hogy még kettőt is cserélhet.
A 94. percben egy Real-szöglet után Ronaldo fejese Oblak kezében kötött ki, de elég gyorsan történtek az események, nem volt ez kis helyzet.
Egy szép Real-akció végén a letett labdát Bale lőtte rá 20-ról, laposan, egy semmiből feltűnt védő azonban blokkolja.
Griezmann ollózott egy nagyot a 105. percben, mellé - ezt még Zidane is megtapsolja. De vajon mire vár még a cserékkel az Atlético edzője?
Bale és néhány madridi már alig bírja szuflával, Koke begörcsölt, le is cserélik Parteyra, miután Filipe Luist Lucas Hernandez váltotta.
Az utolsó 15 perc foci szempontból szinte nulla volt, Casemiro lőtt távolról fölé, és más semmi, Ronaldo távoli szabadrúgása ugyanis értékelhetetlen volt, a sorfalban landolt.
A holtfáradt csapatok aztán készülhettek a büntetőkre.
A realos Lucas Vázquez könnyedén gólra váltja az első 11-est. Aztán jött a meccsen büntetőt hibázó Griezmann, laposan szinte középre gurított (1-1).
Marcelo a bal sarokba lő magabiztosan, majd a mellét döngeti örömében. Gabi durván a léc alá bombázott (2-2).
Bale nekifutni is alig bírt, azért ballal a bal alsóba gurított a mozdulatlan Oblak mellett. Saul nagyon higgadtan lőtt laposan a kapu jobb oldalába (3-3).
A csapatkapitány, Ramos szintén laposan lőtt a jobb alsóba. Közben Simeone látványosan elkezdte buzdítani az Atlético-híveket. Talán nem kellett volna, mert Juanfran a jobb kapufát találta telibe (4-3).
Aztán ki más lőhette volna be, mint Ronaldo?
Magabiztosan bevágta, és ezzel a Realé a trófea.
Ronaldo leveszi a mezét, és óriási ünneplésbe kezd többedmagával. Az Atlético-drukkerek sírnak, Simeone hihetetlen csalódott ábrázattal sétál a gyepen. A nagy megint legyőzte a kicsit, az esélyesebb az esélytelenebbet. Az Atléticónak nincs meg az első, a Realnak megvan a tizenegyedik.
A Bajnokok Ligája, illetve 1993-ig a BEK győztesei:
1955/56: Real Madrid (spanyol)
1956/57: Real Madrid
1957/58: Real Madrid
1958/59: Real Madrid
1959/60: Real Madrid
1960/61: Benfica (portugál)
1961/62: Benfica
1962/63: AC Milan (olasz)
1963/64: Internazionale (olasz)
1964/65: Internazionale
1965/66: Real Madrid
1966/67: Celtic Glasgow (skót)
1967/68: Manchester United (angol)
1968/69: AC Milan
1969/70: Feyenoord (holland)
1970/71: Ajax Amsterdam (holland)
1971/72: Ajax Amsterdam
1972/73: Ajax Amsterdam
1973/74: Bayern München (német)
1974/75: Bayern München
1975/76: Bayern München
1976/77: FC Liverpool (angol)
1977/78: FC Liverpool
1978/79: Nottingham Forrest (angol)
1979/80: Nottingham Forrest
1980/81: FC Liverpool
1981/82: Aston Villa (angol)
1982/83: Hamburger SV (német)
1983/84: FC Liverpool
1984/85: Juventus (olasz)
1985/86: Steaua Bucuresti (román)
1986/87: FC Porto (portugál)
1987/88: PSV Eindhoven (holland)
1988/89: AC Milan
1989/90: AC Milan
1990/91: Crvena Zvezda (jugoszláv)
1991/92: FC Barcelona (spanyol)
1992/93: Olympique Marseille (francia)
1993/94: AC Milan
1994/95: Ajax Amsterdam
1995/96: Juventus
1996/97: Borussia Dortmund (német)
1997/98: Real Madrid
1998/99: Manchester United
1999/00: Real Madrid
2000/01: Bayern München
2001/02: Real Madrid
2002/03: AC Milan
2003/04: FC Porto
2004/05: FC Liverpool
2005/06: FC Barcelona
2006/07: AC Milan
2007/08: Manchester United
2008/09: FC Barcelona
2009/10: Internazionale
2010/11: FC Barcelona
2011/12: Chelsea (angol)
2012/13: Bayern München
2013/14: Real Madrid
2014/15: FC Barcelona
2015/16: Real Madrid
Összesítés:
11 alkalommal: Real Madrid
7: AC Milan
5: Bayern München, FC Barcelona, FC Liverpool
4: Ajax Amsterdam
3: Manchester United, Internazionale
2: Juventus, Nottingham Forrest, Benfica, FC Porto
1: Celtic Glasgow, Hamburger SV, Steaua Bucuresti, Olympique Marseille, Feyenoord, Aston Villa, PSV Eindhoven, Crvena zvezda, Borussia Dortmund, Chelsea
Országok szerint:
16 alkalommal: Spanyolország
12: Anglia, Olaszország
7: Németország
6: Hollandia
4: Portugália
1: Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Skócia
Real Madrid
Alapítva: 1902bajnok: 32
kupagyőztes: 19
Szuperkupa-győztes: 9
Legnagyobb nemzetközi sikere:
BEK- és BL-győztes: 11 (1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1966, 1998, 2000, 2002, 2014, 2016)
UEFA Kupa-győztes: 2 (1985, 1986)
Európai Szuperkupa-győztes: 2 (2002, 2014)
klubvilágbajnok: 4 (1960, 1998, 2002, 2014)
