Óvatosan fogalmazva is azt mondhatjuk, hogy a Ferencváros nem kezdte jól az idényt. A magyar bajnoki címet az előző szezonban hatalmas fölénnyel megnyerő csapat a Bajnokok Ligája selejtezőjében kiesett az albán ezüstérmes Partizani Tiranával szemben, a bajnokságban pedig nyolc forduló után
négy győzelem mellett két-két döntetlen és vereség
is becsúszott. Ezek után nem csoda, ha sokan gödörről beszélnek, Thomas Doll pedig a Fradi szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján, majd utána az Origónak adott interjúban is arról beszélt, hogy keresi a megoldást a kialakult helyzetre.
Komolyan gondolta, amit a BKV Előre elleni kupameccs után (a Fradi 1-0-val jutott tovább) mondott, hogy ugyanott tart a csapat, mint két évvel ezelőtt, amikor először találkozott a játékosokkal?
Komolyan gondoltam, mert csak akkor tudunk előre lépni, ha őszinték vagyunk. De azért pontosítanék egy kicsit. Nem ugyanott tartunk, mint két évvel ezelőtt, sokat fejlődtünk, de a tegnapi meccsen nagyon rosszul játszottunk, ugyanúgy, mnt amikor elkezdtem a munkát a csapattal. Nekünk ennél sokkal jobb focit kell játszanunk. Edző vagyok, tehát örülök minden továbbjutásnak, de a látott játéknak nem tudok örülni. Több kell ennél.
Egyetlen értékelhető momentum:
Nyilván nem ilyen szezonkezdésre számított. Hol látja a problémák gyökerét?
Ennek sok összetevője van. Egyrészt ott van az Európa-bajnokság, ahonnan több játékos is fáradtan, sérülten érkezett haza. Lettek újabb sérültjeink, távozott két fontos játékos (Roland Lamah és Nagy Ádám), az újaknak pedig időre van szükségük, hogy be tudjanak épülni a csapatba. Mások mentálisan nem elég erősek. Szóval sok a kérdőjel. De hadd említsem a Mezőkövesd elleni meccset: tucatnyi helyzetünk volt, a vége mégis 2-2 lett. Talán nem vagyunk elég éhesek még a győzelemre. Majd' minden meccsen kapunk egy-vagy két gólt, ami nem tartható. De meg fogjuk találni a kivezető utat.
A sajtótájékoztatón említette, hogy ma reggel nem a BKV elleni meccset elemezték, inkább a tavalyi kupadöntőt nézték vissza, és együtt keresték a megoldást a játékosokkal. Mennyi időt ad magának, illetve a csapatnak arra, hogy megtalálják a választ a kérdésekre?
Hogy mennyi időt adok? Egy hetet, két hetet? Nem tudom megmondani. Edzőként az a legfontosabb, hogy tudd, mit kell tenned. A csapatnak is ezt kell látnia rajtam. De ezeket a dolgokat csakis a játékosokkal beszélem meg. Én nem vagyok az a fajta edző, aki
sikerek esetén kiáll az utcára, és azt kiabálja, hogy nézzétek, nyertem,
és most sem kürtölöm világgá, hogy problémáink vannak. A fontos, hogy én tudom, mit kell tennem, és a játékosok is tudják, mit kell tenniük. De azt nem tudom megmondani, hogy ez mikor fog látszani. Most az a legfontosabb, hogy a következő lépésünk helyes legyen, azaz szombaton a Debrecen ellen már jobbak legyünk.
A hétközi fordulóban a Videotonhoz mennek, a következő hétvégén pedig már az Újpest elleni meccs következik, rangadók egymás után.
Álljon meg menet! Soha nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz két meg három meccs múlva. Most jön a Debrecen, csak azzal foglalkozunk. Közvetlenül a meccs után levezetnek a játékosok, és amikor azzal végeztek, akkor kezdünk el készülni a következő meccsre, a Videoton ellen.
Jó játékosok vannak a keretben, de a legfontosabb focistái, például Gera Zoltán vagy Hajnal Tamás, már meglehetősen idősek. Nem lehet, hogy ez a baj? Bírják a folyamatos terhelést? Nem jelent ez gondot?
Gondot az jelentene, ha öregek lennének és nem tudnának már focizni.
Nem fiatalok, viszont nagyon jó focisták. Örülök, hogy a csapatomban vannak, mert fontos szerepet játszanak a csapatban.
Gera a válogatottban is fontos játékos. Nem aggasztja, hogy 37 évesen esetleg sok lesz neki a klub és a válogatott egyszerre?
Nem aggaszt. Zoltán remekül játszott az Európa-bajnokságon. Az, hogy ő játszik-e a válogatottban, és ha igen, akkor mennyit, csakis a szövetségi kapitány és az ő döntésén múlik. De megnyugtatom, Zoli készen áll a játékra. Olyan, mint egy fiatal, ráadásul játszani akar. Képes két fronton is teljesíteni.
Azt is említette, hogy nem találja elég bőnek a Ferencváros keretét, pedig ránézésre egy elég nagy és elég jó kerettel dolgozhat.
Pedig valóban jól jönne még egy-két játékos. Egy középpályás, egy szélső például, de nem vagyunk könnyű helyzetben, mert
csak az ingyen igazolható játékosok közül válogathatunk.
Szóval olyan játékost kell találnunk, akinek megfelelőek a kvalitásai, de nem kell érte fizetnünk.
Ha két-három játékost igazolhatna, bárkit, kikkel erősítené meg a csapatot?
Elég lenne akár egy nagyon jó játékos is. Főleg most, amikor valóban sok a sérültünk. Lovrencsics, Hajnal Tamás, Pintér Ádám hosszabb-rövidebb ideje sérült, de Böde Dani sem volt valami jó állapotban az Eb után.
Jó lenne már visszakapni a régi Danit.
De tisztában vagyok vele, hogy ez egy ilyen szakma, és tudom kezelni ezt a helyzetet. Jó játékosaim vannak, de azért egy-két új ember, hát, hogy mondjam, nem jönne rosszul, na.
Az albán Partizani Tirana elleni BL-kiesés nagy pofon volt a csapatnak. Ha ma újrajátszhatná azt a meccset, min változtatna?
Semmin, mindent ugyanúgy csinálnék. Nem változtatnék sem a kereten, sem a felálláson. Egy hetünk volt az igazi felkészülésre, miután visszajöttek a válogatott játékosaink.
Itthon jól játszottunk, vezettünk, aztán kaptunk egy szerencsétlen gólt, a Partizaninak pedig azon kívül helyzete sem volt.
Páran fáradtak voltak fejben, hiába akartak nagyon, egyszerűen nem ment nekik.
A válogatottjaink közül pedig többen is sérültek voltak. De ezzel nem csak a Fradi szembesült. Viszont szűk a keretünk, úgyhogy ezeknek a fiúknak is játszaniuk kellett, nem volt más választásunk.
A szeptember 24-ei forduló után újabb kéthetes bajnoki szünet következik. Hasonló problémákra számít a Svájc elleni vb-selejtező után is?
Múltkor még jól is jött az a két hét szünet, mert gyógyulhattak a sérültjeink.
De olyan, hogy egy válogatott meccs miatt két-három hétre leáll a bajnokság, sehol a világon nincs, csak Magyarországon.
Nem könnyű úgy játszani, hogy két hétig megy a bajnokság, aztán két hétre leáll, mert mindenki megy a válogatottjához – Cristian Ramírez például beutazza Dél-Amerikát –, aztán szerdán, csütörtökön visszatérnek, pénteken az első közös edzés, szombaton pedig meccset kell játszanunk. Tisztában vagyok vele, hogy most ugyanez vár ránk, ez van.
Szokott beszélni Bernd Storckkal a magyar fociról? A kapitány gyakran panaszkodik, hogy nem megfelelő a kapcsolat a klubok és a válogatott között.
Természetesen szoktunk beszélni ilyen dolgokról.
Mit szólt ahhoz, amikor a kapitány azt mondta a Feröer elleni selejtező előtt, hogy a játékosok egy része nagyon rossz fizikai állapotban érkezett a válogatotthoz?
Hallottam erről én is. Az a helyzet, hogy a válogatott focisták mögött nagyon hosszú idény van, amibe egyetlen hét pihenő fért bele. Valóban vannak olyan játékosok, akik láthatóan formán kívül vannak, de nemcsak a Ferencvárosban.
De tudjuk, hogy mit kell tennünk. A Fradinál vannak a legjobb feltételek, mindenkivel egyénileg tudunk foglalkozni. Valóban nem optimális helyzet, ha egy játékos két hétre kiesik a munkából, majd visszajön és egy hétig sérült. De nem csak a klubedzők számára nehéz a helyzet, hanem Bernd számára is az.
A Fradi Családi Napon azt mondta, hogy a klub talán meg tudná tenni az utolsó lépést a siker felé, ha lelátóra visszajönnének azok a szurkolók, akik most kint vannak.
Ez egy hosszú történet, amiről nem is nagyon akarok már beszélni. De egy napon talán sikerül megtalálnunk a jó megoldást erre a helyzetre.
Szomorú volt vagy meglepte, hogy az MTK elleni örökrangadóra alig ezren voltak kíváncsiak Dunaújvárosban?
Nem az lepett meg, hogy az MTK ellen ezer néző volt. Engem inkább az lepett meg, hogy a csodálatos Európa-bajnokságot követő első bajnokin, a Haladás elleni meccsünkön nem voltak még többen. Egy legenda, Király Gábor az egyik, egy másik legenda, Gera Zoltán a másik oldalon, hét válogatott játékos a pályán. Nem Dunaújvárosban, nem Pakson, hanem itt nálunk. Ez az, ami elkeserítő. Két hónappal az Eb után.
Engem semmi nem lepett meg ennél jobban Magyarországon.
Nem magam miatt, hanem a srácok miatt. Mert telt ház előtt játszani, annak egészen más hangulata, atmoszférája van. És egy ilyen év, egy ilyen Európa-bajnokság után megérdemelték volna ezt.
Ez a legnagyobb probléma. Nem az, hogy milyen a játék. Inkább megnézik az emberek a tévében az angol vagy a német bajnokit, és nem érdekli őket a saját focijuk. Azt mondják, hogy mi tehetünk ez ellen. Miért nem játszunk jobb focit? Tavaly, meg tavalyelőtt is szép focit játszottunk, mi kell még több, mint, hogy 21 ponttal nyerjük a bajnokságot? Amikor gyönyörűen játszottunk az előző szezonban akkor sem volt rendszeresen nagy tömeg.
Nem az a baj, hogy a Ferencváros nem játszik szép focit. Az a baj, hogy akadnak meccsek, ahol hétszáz néző van.
És közben mindenki csak mutogat, hogy ez is rosszul játszik, meg az is. De azért nem csak mi vagyunk a magyar bajnokság. Oké, mi vagyunk a Ferencváros, az ország első számú klubja, de attól még nem tarthatjuk a hátunkat az egész magyar fociért. Mi hiába játszunk szép focit, ha többi csapat úgy játszik, mintha harmadosztályú lenne. De zárjuk is ezt itt le, mielőtt valami óvatlanságot mondanék.