England's striker Wayne Rooney (L) vies with Scotland's defender Grant Hanley (R) during the international friendly football match between Scotland and England at Celtic Park in Glasgow, Scotland, on November 18, 2014. AFP PHOTO / IAN MACNICOL / AFP PHOTO / Ian MacNicol
Vágólapra másolva!
Péntek este a 113. mérkőzéséhez érkezik az angol–skót futballtörténelem. Minden idők legősibb párharcának jelenkori résztvevői ezúttal a világbajnoki selejtezők során találkoznak egymással. A 144 éves múlttal rendelkező párharc sokat látott már: a sportág történetének első stadionkatasztrófáját, egy százéves házibajnokságot, de még Uri Geller állítólagos csodáját is.
Péntek este a világbajnoki selejtezők egyik legnagyobb rangadóját vívják a londoni Wembley-stadionban, ahol két ősi ellenség, Anglia és Skócia feszül egymásnak. A futballtörténelem legrégebbi párharca a 113. fejezetéhez érkezik: Anglia 47, Skócia 41 mérkőzést nyert meg eddig, 24-szer pedig döntetlen lett az eredmény.
A két nemzet rivalizálása mindig is túlmutatott a sporton, az évszázadok óta tartó társadalmi és kulturális ellentét nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pályán intenzív legyen a harc. A skót nacionalizmus éltető eleme volt az a vágy, hogy Anglia ellen mindig és mindenkor győzni kell, a helyi sportújságírók nem véletlenül használták már a kezdetekkor az ősi ellenség (auld enemy) kifejezést.
A futball éppen a két nemzet versengésének köszönhette, hogy a helyi kereteket kinőve nemzetközivé váljon: 1870 és 1872 között játszottak ugyan négy meccset, de ezeket a FIFA nem ismerte el, így
1872. november 30-án, a particki futballpályán (Hamilton Crescent) négyezer néző előtt rendezték az első hivatalos nemzetközi mérkőzést, amely végül 0-0-s döntetlennel zárult.
Első nekifutásra 0-0
Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében úgy fogalmazott, hogy az angolok kezdőcsapata egy kapusból, egy „háromnegyedes védőből”, egy irányítóból, négy „középső játékosból”, két „balos” és egy „jobbos pillérből” állt, amit a mai formanyelvvel aszimmetrikus 1-2-7-ként írhatnánk le.
A meccs szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult az a tény, hogy a skót játékosok átlagosan nagyjából hat kilogrammal könnyebbek voltak angol ellenfeleiknél.
A testi erőfölény miatt a szakértők az angol válogatott könnyű győzelmét jósolták, de a skótok éppen emiatt új taktikában gondolkodtak: 2-2-6-os formációban pályára lépve megpróbáltak passzjátékkal az ellenfél mögé kerülni, és ezzel csökkenteni a fizikai párharcok számát, amelyekben alulmaradtak volna. A trükk bevált: Anglia hiába számított a meccs favoritjának, végül be kellett érnie egy gól nélküli döntetlennel.
„Az angolok hatalmas fizikai fölényt élveztek mind az izomtömegüket, mind a gyorsaságukat illetően, hiszen 10-12 kilóval nehezebbek voltak a skótoknál, akik viszont nagyszerű összjátékokkal rukkoltak elő, és ez adta csapatuk igazi erejét” – írta másnap a Glasgow Herald.
Mire jó a brit házibajnokság?
Az 1872-es első mérkőzéstől kezdve a két válogatott 1989-ig – a világháborús időket leszámítva – minden év tavaszán megmérkőzött egymással. 1884 és 1984 között ennek nevet is adtak: Wales és Észak-írország csatlakozásával brit házibajnokságot tartottak.
Volt időszak, hogy ez a csata az Eb-selejtezők járulékos elemének számított, a britek ugyanis az 1950–60-as években külön utakat jártak, és a British Home Championship révén kvalifikáltak. A sorozatnak száz év elteltével azért lett vége, mert az Eb-k és a vébék miatt teljesen elveszítette a jelentőségét. Ugyanakkor az ötvenes-hatvanas években még komoly téttel bírt: az 1949–1950-es és az 1953–1954-es bajnokság egyben világbajnoki kvalifikációnak is számított, míg az 1968-as Európa-bajnokságra az 1966–1967-es és az 1967–1968-as bajnokság eredményeit használták fel.
A megszűnést még követte egy rövid próbálkozás, 1985 és 1989 között az angolok és a skótok az úgynevezett Rous Cup keretében megmérkőztek (az utolsó három évben egy-egy dél-amerikai válogatottat is meghívtak): Anglia háromszor (1985, 1988, 1989), Skócia (1985) és Brazília (1987) egyszer győzött.
A nagy mesterhármasrejtély
1893. április elsején Anglia 5-2-re győzött a skótok ellen a richmondi Athletic Groundon. A mérkőzés hőse a Sheffield Wednesday sztárja, a klub színeiben 293 mérkőzésen száz gólig jutó Fred Spiksley volt, aki duplázott. Legalábbis az újságírók szerint, a családja ugyanis 123 évvel az eset után szeretné elérni, hogy az utolsó gólt is az ő javára írják. A csatár lehetne ezzel az első angol, aki mesterhármast szerzett Skócia ellen, de a helyszínen lévő újságírók az ötödik találatot John Reynoldsnak adták.
Spiksley-ról augusztusban jelent meg egy könyv, amelynek egyik társszerzője, az ükunokaöcs Clive Nicholson szerint itt lenne az idő, hogy az angol szövetség beismerje a tévedését.
„Szégyen az FA-re nézve, hogy senki sem tudja meghozni a döntést ezzel kapcsolatban,
Fred mesterhármast szerzett a skótok ellen, a bizonyítékaink bőven meggyőzőek”
– nyilatkozta.
A legemlékezetesebb mérkőzések
1902. április 5., Ibrox Park Skócia – Anglia, félbeszakadt
A futballtörténelem első katasztrófáját is ebben a párharcban jegyezhették fel, 1902. április 5-én a glasgow-i Ibrox Parkban meccs közben leszakadt a nyugati lelátó (állítólag a heves esőzések miatt meglazult föld nem bírta el a szerkezetet), és az ott lévő nézők 12 méteres mélységbe zuhantak. 25-en meghaltak, 517-en megsebesültek, a félbeszakadt mérkőzést egy hónappal később a birminghami Villa Parkban újrajátszották.
1928. március 31., Wembley: Anglia – Skócia 1-5 (0-2)
A magyarok 1953. november 25-i 6-3-as diadalát megelőzően ez volt az a mérkőzés, amit az angolok a legszívesebben örökre elfelejtenének. Bár Anglia Billy Smith révén kapufával nyitott, ezt követően már csak a vendégek voltak a pályán. Alex Jackson háromszor, Alex James kétszer volt eredményes, a skót csapat pedig az 5-1-es győzelemmel kiérdemelte a Wembley Varázslói becenevet.
A skótok soha többet nem léptek pályára ebben az összeállításban, sőt a Liverpoolban közel 300 meccsig jutó Tom Bradshaw ezt az egy válogatottságot érte el pályafutása során.
1937. április 17., Hampden Park: Skócia – Anglia 3-1 (0-1)
A nézőcsúcsot a glasgow-i Hampden Park tartja, ahová 1937. április 17-én 149 547 szurkoló zsúfolódott be. Az angolok ugyan az első félidő végén Fred Steele révén vezetést szerzetek, de a 47. percben Frank O'Donnell egyenlített, a hajrában pedig a Rangers legendájának, Bob McPhailnek a duplájával sikerült megfordítani a mérkőzést.
1961. április 15., Wembley: Anglia – Skócia 9-3 (3-0)
55 évvel ezelőtt a párharc történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el a skót válogatott. A hazaiak legjobbja a négygólos Jimmy Greaves volt. A vendégek kapusa, Frank Haffey (aki később Ausztráliába emigrált) tréfásan így nyilatkozott a teljesen reménytelen csatáról: „Azt kell mondanom, hogy szemüveget kellett volna viselnem a meccsen, és akkor csak nyolcat kapunk.” Igaza lett, botrányosan gyenge teljesítményével sokáig táplálta azt a sztereotípiát, hogy a skótoknak csak rossz kapusaik vannak.
1977. június 4., Wembley: Anglia – Skócia 1-2 (0-1)
Az új kapitány, Ally MacLeod irányításával emlékezetes meccsen nyertek a skótok Gordon McQueen és Kenny Dalglish góljaival. A lefújás után a vendégszurkolók elözönlötték a pályát, feltúrták a gyepet, ledöntötték a kapufákat, mindezt a televízió élő közvetítésében. Azóta a szakértők úgy vélik, ez az eset alapozta meg a politikával is átszőtt futballhuliganizmust.
1996. június 15., Wembley Anglia – Skócia 2-0 (0-0)
Bár a pletykák szerint történtek lépések annak érdekében, hogy az 1996-os Eb-n ne kerüljön azonos csoportba Anglia és Skócia, végül a sorsolás nem kegyelmezett. A hazai rendezésű Európa-bajnokságon az angolok Alan Shearer fejesével szereztek vezetést, majd a 76. percben Gary McAllister büntetőből egyenlíthetett volna, de David Seaman kivédte lövését. A mérkőzés után a kanálhajlítgatásról elhíresült parafenomén, Uri Geller azt állította, ő babonázta meg a labdát a tévé képernyőjén keresztül, McAllister ezért hibázott.
A 2–0-s végeredményt az a Paul Gascoigne állította be, aki akkor épp a skót Glasgow Rangerst erősítette, előbb megesernyőzte Colin Hendryt, majd bevágta a labdát a kapuba.
Gellert azóta is nyomasztja az eset, ezért a lelkiismerete megnyugtatása érdekében felajánlotta szolgálatát a skót válogatottnak a mostani világbajnoki selejtező előtt.
Jöhet a 113. mérkőzés
Az Anglia–Skócia mérkőzés péntek este 20.45-kor kezdődik a Wembley-ben, a török Cüneyt Cakir játékvezető jelére.
Az F csoport állása:
1. Anglia
3
2
1
0
3-0
7
2. Litvánia
3
1
2
0
5-3
5
3. Szlovénia
3
1
2
0
3-2
5
4. Skócia
3
1
1
1
6-5
4
5. Szlovákia
3
1
0
2
3-2
3
6. Málta
3
0
0
3
1-9
0
Az angol keret Kapusok: Joe Hart (Torino), Tom Heaton (Burnley), Jordan Pickford (Sunderland). Védők: Ryan Bertrand (Southampton), Gary Cahill (Chelsea), Nathaniel Clyne (Liverpool), Aaron Cresswell (West Ham), Phil Jagielka (Everton), Michael Keane (Burnley), Danny Rose (Tottenham), John Stones (ManCity), Kyle Walker (Tottenham). Középpályások: Eric Dier (Tottenham), Jordan Henderson (Liverpool), Jack Wilshere (Bournemouth), Adam Lallana (Liverpool), Jesse Lingard (ManUnited), Wayne Rooney (ManUnited), Raheem Sterling (ManCity), Andros Townsend (Crystal Palace). Csatárok: Theo Walcott (Arsenal), Harry Kane (Tottenham), Marcus Rashford (ManUnited), Daniel Sturridge (Liverpool), Jamie Vardy (Leicester City).
A skót keret Kapusok: Craig Gordon (Celtic), Jack Hamilton (Hearts), David Marshall (Hull). Védők: Christophe Berra (Ipswich), Gordon Greer (Blackburn), Grant Hanley (Newcastle), Stephen Kingsley (Swansea), Russell Martin (Norwich), Charlie Mulgrew (Blackburn), Callum Paterson (Hearts), Lee Wallace (Rangers). Középpályások: Ikechi Anya (Derby), Barry Bannan (Sheffield Wednesday), Scott Brown (Celtic), Oliver Burke (RB Leipzig), Darren Fletcher (West Bromwich), James Forrest (Celtic), James McArthur (Crystal Palace), John McGinn (Hibernian), James Morrison (West Bromwich), Matt Ritchie (Newcastle), Robert Snodgrass (Hull). Csatárok: Steven Fletcher (Sheffield Wednesday), Leigh Griffiths (Celtic), Chris Martin (Derby), Steven Naismith (Norwich).
(A végére annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy bár az angol–skót futballpárharcok 1872-ben kezdődtek, a két nemzeti tizenegy az elmúlt 144 évben kevesebb meccset játszott egymással, mint ahány mérkőzés volt az 1902 óta datálodó magyar–osztrák párharcokban. A magyar labdarúgó-válogatott 1902-ben lépett először pályára Ausztria ellen. 114 év alatt az osztrákok statisztikája szerint 137, az MLSZ feljegyzései alapján 136 magyar–osztrák válogatott mérkőzést rendeztek.)