Látta a volt csapattársai búcsúmeccsét a svédek ellen?
Nem voltam kint a stadionban, kétgyermekes apukaként egy hétköznap esti mérkőzés nem jön szóba.
Király Gáborral és Juhász Rolanddal is játszott együtt a válogatottban. Van személyes emléke valamelyikükről?
Király Gabi hihetetlenül profi, aki ezt nem tudja, az semmit sem tud róla. Mindent elmond, hogy negyvenéves korában kimagaslóan teljesített az Európa-bajnokságon. Érdekes kapocs alakult ki kettőnk között, miután kiderült, hogy mindketten Bon Jovi-rajongók vagyunk. Nem, ez így nem igaz: Gabi rajongó, én csak nagyon szeretem. Volt, amikor tőle kaptam egy Bon Jovi-lemezt.
Juhász Roland?
Vele is futballoztam, igaz, nem sokat. Elég kurtára sikeredett a válogatottkarrierem, összesen 26-szor szerepeltem a csapatban. Gellei Imrénél játszottam, utána megsérültem, majd Lothar Matthäusnál, végül Erwin Koemannál is megkaptam a lehetőséget. Egervári Sándornál kerettag voltam.
Az elején élveztem a válogatottszereplést, de a sérülések után megváltozott a játékom.
Többet vállaltam a pályán, és nagyobb hibaszázalékkal futballoztam.
Az öngólokra gondol?
Itthon ezt nagyon szépen felfújták, szinte elégettek a máglyán, amit nem tartottam jogosnak.
(Gyepes 2004 őszén rövid időn belül három öngólt is szerzett. Először a Horvátország elleni vb-selejtezőn, majd négy nappal később az izlandiakkal vívott kvalifikációs mérkőzésen talált be a saját kapujába. A harmadik öngólt Gelsenkirchenben érte el a Schalke 04–Ferencváros UEFA-kupa-mérkőzésen.)
A válogatottmérkőzéseken megesett két öngól közül egyik se volt olyan, mint amit a Benny Hill Show szilveszteri különkiadásában szoktak mutogatni.
Ilyenekért a nyugati határon túl senkit nem vesznek elő, de Magyarországon ebből jó sztorikat gyártottak.
Ezt nehezen éltem meg, próbáltam alázatos lenni, mindent a futballra tettem fel, szóval a hibák állandó emlegetését nem éreztem jogosnak. Azóta is szeretnek ezen csámcsogni, de megtanultam, hogy ezzel együtt kell élni, mert sokan okoskodnak. Akkoriban persze sokkal nehezebben viseltem, és ez kihatott a válogatottszereplésekre is.
Elvesztette az önbizalmát?
Megmondom őszintén, én nem szerettem játszani Matthäus kapitánysága alatt. Mindig akkor teljesítettem jól, ha éreztem a bizalmat, de nála ezt nem éreztem. Előfordult, hogy Matthäus nem mondott igazat.
Az egyik meccs előtt a szemembe mondta, hogy játszom, aztán mégsem így történt. Mire rákérdeztem, és közölte, hogy ő nem mondott ilyet. Innentől nem is törekedtem arra, hogy megfeleljek neki.
Becsapva éreztem magam.
Koeman idején Juhász Roli már rendszeresen játszott a válogatottban. Vele inkább a Videotonban alakult ki közelebbi kapcsolatom. Mi, magyarok „kisebbségben” éltünk a sok külföldi mellett. Rolival tartjuk a kapcsolatot. Beszélünk fociról, és másról is.
Hivatalosan Hajnal Tamás is a svédek ellen búcsúzott a válogatottól. Nem is olyan rég nagy port kavart egy nyilatkozatával. Azt mondta, hogy Nagy Ádám többet köszönhet a Fradinak, mint fordítva.
Jól ismerem Tomit, ő legalább annyit tett azért, hogy futballista legyen, mint Cristiano Ronaldo. Hajnal arra gondolt, hogy Nagy Ádám a bombaformában levő Fradiban játszott, így ő könnyebben érvényesülhetett, és egy jól sikerült szezon után szerződött külföldre. Viszonylag kész csapatba kellett beilleszkednie, amelyik el kellett, hogy bírjon egy fiatalt.
Az elején kicsit esetlegesen játszott, hibázgatott, aztán belejött. Sokat nem változott a szerepe a válogatottban, ugyanaz az ember, Gera Zoli mellett játszik, csak a zöld mezt lecserélte pirosra.
A Fradi nélküle is megnyerte volna a bajnokságot.
Ha a Ferencváros nem úgy teljesített volna, akkor valószínűleg a válogatottba sem hívják meg.
Egyetért Dárdai Pállal, hogy sokkal jobban meg kellett volna lovagolni az Eb-szereplés hullámait? Ő azt mondta, ki kellett volna jelenteni, hogy ki akarunk jutni a 2018-as vb-re. Bernd Storck ezt nem tette meg.
Nehéz ezt megítélni. Nem hiszem, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ilyet kijelentsünk. Az én időmben minden selejtezősorozat előtt folyamatosan azt sulykolták, hogy nincs mese, ki kell jutni a vb-re vagy az Eb-re.
Mindenkit meg kell verni... aztán meg lehet nézni, hogy mi lett belőle.
Szerintem Bernd Storck azért nem mondta előre, hogy ki fogunk és ki akarunk jutni, mert tudta, hogy Király Gáborra és Juhász Rolandra már nem számíthat.
Ők befejezték a válogatottszereplést és szerintem hamarosan csatlakozik hozzájuk Gera Zoltán is. Mindhárman komoly támaszai voltak a nemzeti csapatnak.
Őket pótolni kell, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a szövetségi kapitány megtalálta már a helyetteseiket.
Ha megnézzük a csoportunkat, akkor sem olyan egyértelmű a dolog, sőt. Az Eb-n is kiderült, hogy a kiscsapatok pozíciós futballja, szervezett védekezése ellen borzasztóan meg lehet szenvedni. Szóval, lehet, hogy jót tett volna a magyar futball marketingjének, ha a kapitány kijelenti, hogy a kijutás a cél. De jobb két lábbal a földön járni.
A kapitányt egyre többen kritizálják a humánpolitikai döntései és a vezetési stílusa miatt. Ezek a hangok eljutnak önhöz? Mit észlel az NB II-es Soroksár labdarúgója mindebből, persze azon túl, hogy tartja a kapcsolatot a volt csapattársaival?
Egyelőre annyit, hogy a kapitány döntésének köszönhetően vasárnap vannak az NB II-es bajnoki mérkőzések. Szombaton edzésem van, amivel nincs semmi probléma, vasárnap a családok általában együtt ebédelnek. Na, hát nálunk ez most nem jön össze. Amikor szabadnapom van, például hétfőn, akkor a gyerekeim vannak óvodában vagy iskolában, tehát aktív szabadnapot nem tudok szervezni a bajnokság alatt.
Az olasz futballkultúrában nagy hagyományai vannak a vasárnapi meccseknek, nálunk viszont nem.
Én ennek nem látom az értelmét.
Beállt a kapitány kritikusai közé?
Nem hinném. Úgy hallom, Storck szabad kezet kapott az MLSZ-től, és eddig nem mutatott rossz eredményeket, sőt. Abban nem látok problémát, hogy a kapitány a saját embereivel akar együtt dolgozni.
Abban viszont igen, hogy ha valakit idehoz, és az a valaki egy-két hónap után önszántából elmegy.
Talán a válogatott korábbi sajtófőnöke, Sztancsik Tamás véleménye áll a legközelebb az igazsághoz. Bernd Storcknak vannak megkérdőjelezhetetlen, kiváló szakmai megoldásai, de nem könnyű ember. Láttam a Még 50 perc című, válogatottról szóló dokumentumfilmben, hogy micsoda különbség volt a kapitányok között.
Egervári Sándor szelíden megkérte a játékosokat, hogy „esetleg valamit csináljanak”. Bernd Storck az északír meccs szünetében precízen, lényegre törően, keményen, önbizalommal, nagyon határozottan kommunikált a csapattal. Hogy mekkora a szerepe a tudásnak és mekkora a szerencsének? Ezt nem tudom, de az biztos, hogy száz magyar edzőből kilencvenkilenc nem állította volna be Kleinheislert a norvégok ellen.
Sokan várják, hogy beleköthessenek a kapitányba.
A Feröer-szigeteket illett volna megverni, de Svájc ellen a vereség ellenére kimondottan jól futballoztunk. Szerintem előnyére változott a válogatott.
Soroksáron, a Ferencváros fiókcsapatában változott a játékosok hozzáállása az Eb óta? A Fradi második csapatának edzője, Lipcsei Péter tavaly nagyon cifrákat mondott a fiatalokra. Belőtt séróval közlekednek, a meccseken meg tele a gatya.
Sajnos, ez jellemző a mai fiatalokra, tisztelet a kivételnek. Ez nagyon zavar, mert a csapat eredményességére is hatással van a fiatalok teljesítménye. Alapszabály, hogy az idősebb játékos segíti a fiatalt. De csak annak lehet segíteni, aki hagyja, hogy segítsék, és elfogadja a tanácsot.
Rászól a fiatalokra?
Rájuk kell szólni, persze. Ha nem is napi szinten, de meg kell mondani, hogy mit csináljanak. A mostani fiatalokkal valami nem stimmel.
Komolyan elhiszik, hogy ha olyan cipőt és ruhát vesznek, mint Cristiano Ronaldo, akkor úgy is teljesítenek majd.
Fogalmuk sincsen arról, hogy ez az ember, vagy akár Király Gabi, Gera Zoli mennyit dolgozott, milyen szisztematikus munkát végzett azért, hogy valamit elérjen a futballban. Régen rossz, ha egy gyereket noszogatni kell, hogy eddzen. A szülők nagy része el van tévedve, megpróbál beleszólni a dolgokba.
A gyerekek nem igazán akarnak futballisták lenni, csak a folyamat végét, a luxusautókat és a pénzt látják. Persze ezt is el lehet érni, de tenni kell érte. A mai gyerekek más világban élnek, feleselnek, visszaszólnak. Mondtam az egyik fiatal játékosnak, hogy legyen szíves, menjen el a labdáért. „Túl messze van!” – válaszolta.
Ha én ezt mondom annak idején Szűcs Lajosnak, akkor egy percen belül összecsomagol, és bedob a kukába.
Azért értem el valamit a futballban, mert alázatosan végeztem a feladatom. Tudtam, hogy mi a rend.
Illés Bélától Korsós Györgyig sokan panaszkodtak arra, hogy annak idején nem kaptak megfelelő képzést.
Nem tudom, milyen egy jó képzés. Mi harmincan voltunk edzésen a Fradiban, ha valaki bekopogott, akkor persze, ő is jöhetett közénk. Ma már ez elképzelhetetlen, tudatos kiválasztással elérik, hogy akárki már nem kerülhet az akadémiákra.
A minőségi munkára fektetik a hangsúlyt. Ma már egyéni képzésekre járnak a játékosok. Nekem voltak jó edzőim, de nem kaptuk meg azt a szintű képzést, amit külföldön tanítottak, pedig lehetett hallani Ajax-iskoláról, olasz rendszerről.
Hozzáteszem, itthon is volt olyan edzőm, akinél hatféle szögletvariácót gyakoroltunk.
Előfordult, hogy nem volt szabad pálya a Népligetben, kimentünk futni a hóban. Salakos, földes pályán játszottunk.
A fiának már jobb dolga lehet.
Erőteljesen be van oltva futballal. Imádja, nézi a tévében, mindenbe belerúg, ami labda formájú, felismeri a klubcímereket. Négyévesen a Fradi U6-os korosztályában játszik. Valamit kellett vele kezdeni, mert imádja a sportot, legszívesebben éjjel-nappal focizna. A kislányom tornázik.
Nem lesz belőle műkorcsolyázó?
A feleségem (Póth Diána egykori műkorcsolyázó – a szerk.) nem akarja, tudja, hogy ez milyen nehéz sportág, és nagyon nehéz benne érvényesülni. De a sport nagyon fontos, mindenképpen szeretnénk, hogy mindkét gyerek sportoljon.