23 baráttal is lehet aranyérmet nyerni

Kevesen hittek abban, hogy a címvédő Elefántcsontpart, a szinte állandó elődöntős Ghána vagy a csúcsesélyesek között emlegetett Szenegál mellett már csapat is labdába rúghat az Afrika-kupán. Pláne az a Kamerun, amely a keretét is alig bírta összerakni a torna előtt, és rengeteg fiatallal és egy viszonylag ismeretlen szövetségi kapitánnyal vágott neki az eseménynek.

Az Origo felvezető anyaga a példa arra, hogy mekkora meglepetésnek számított Kamerun labdarúgócsapatának Afrika-kupán aratott győzelme. Három és fél hete azt írtuk, „a négyszeres bajnok Kamerun esélyeit a belső harcok és a válogatott minőségbeli visszaesése is csökkentik. A selejtezőben a Dél-afrikai Köztársaságot sikerült megelőzni, de az elmúlt négy ANK legjobb eredményét (negyeddöntő) aligha sikerül idén felülmúlni."

A pesszimizmusunk valóban nem volt ok nélküli, Kamerun elmúlt 30-35 évének folyamatos hullámvasutazása kiszámíthatatlanná tette az együttest. A botrányok viszont végigkísérték a csapatot, a legismertebb eset a 2014-es világbajnokság előtt tudódott ki, amikor a vezetőknek hitelt kellett felvenniük, hogy teljesítsék a játékosok prémiumköveteléseit.

Kaerun ötödik bajnoki címét ünnepelhette Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Fared Kotb

Internetes kapitánykeresés

A kispadon olyan szakemberek váltották egymást, mint a Lyonnal háromszoros bajnok francia Paul Le Guen, a Bilbaóval kétszeres aranyérmes spanyol Javier Clemente vagy a Freiburg egykori edzője, a német Volker Finke. Az eredmények azonban nem jöttek, így a szövetség meglepő lépésre szánta el magát: saját internetes honlapján adott fel hirdetést a kapitányi posztra.

A vezetők kiválasztottak a legjobb ötöt, de végül a Milovan Rajevac, Claude Leroy, Hervé Renard, Roger Lemerre és Francois Omam-Biyik közül senki sem kapott megbízatást. A befutó egy ismeretlen belga, Hugo Broos lett, aki saját elmondása szerint csak azért pályázott, mert az algériai NA Hussein Dey csapatától távozva már egy éve nem talált munkát.

Hugo Broos csúcsra juttatta Kamerunt Forrás: AFP/Issouf Sanogo

Broos azért nem számított teljesen lúzernek, játékosként nyert három európai kupát (1976-ban és 1978-ban KEK-et, 1983-ban UEFA-kupát az Anderlechttel), három bajnokságot és 24-szeres válogatottként ott volt az 1986-os vb-negyedik csapatban is. Edzőként a Bruges-zsel kétszer (1995, 1996), az Anderlechttel egyszer (2004) lett bajnok, de miután 2008-ban elhagyta Belgiumot, egy időre kiírta magát a sikeredzők közül.

Csodakapus a kispadról

Kicsit több mint egy héttel az Afrika-kupa rajtja előtt ő maga sem hitte el, hogy nyolc kiszemeltje is visszautasította a válogatottságot, köztük a Schalke csatára, Eric Choupo-Moting, a liverpooli Joel Matip, a West Bromwichban futballozó Allan Nyom vagy két kapusa, Andre Onana (Ajax), illetve Guy Roland Ndy Assembe (Nancy).

Ondoa kapus a torna nagy felfedezettje lett Forrás: NurPhoto/Ulrik Pedersen/NurPhoto/Ulrik Pedersen

A kapitány első dühében FIFA-eltiltással fenyegette meg a renitenseket (a Liverpool hetekig nem is merte játszatni Matipot, nehogy hibát kövessen el), végül fiatalokkal töltötte fel a keretet, közülük 13-nak még tíz válogatottsága sem volt a torna előtt.

A csoportban Burkina Fasóval 1-1-et játszott, Bissau-Guineát 2-1-re verte, és az utolsó fordulóban Gabonnal sorsdöntő mérkőzést vívott, és a gól nélküli döntetlent (no meg a továbbjutást) 21 éves kapusának, Joseph Fabrice Ondoának köszönhette, aki a torna bravúrját bemutatva védett egy ziccert a 93. percben.

Ondoa a következő körben is remekelt, hiszen Szenegál ellen a büntetőpárbajban megfogta Sadio Mané lövését, ismét továbbjuttatva csapatát.

A 21 éves kapus jelenleg úgy 28-szoros válogatott, hogy a legutóbbi két Afrika-kupát végigvédte, klubszinten azonban nincsen értékelhető meccse. A Barcelonánál nevelkedett játékost klubja tavaly nyáron eladta a másodosztályú Gimnásticnak, az kölcsönadta a Sevilla B csapatának, de még csupán a kispadot melegítette, pályára nem léphetett.

Túlteljesítette a célt a válogatott

Ghána elődöntőbeli legyőzését követően Roger Milla, az egykori legendás csatár úgy nyilatkozott, most már biztosan sajnálják azok, akik lemondták a válogatottságot. Pedig még hátravolt a döntő, ahol 0-1-ről fordított a csapat, Vincent Aboubakar mindent eldöntő góljára pedig még sokáig emlékezni fognak.

„Tíz kiszemeltemről le kellett mondanom, ezért új játékosokat építettem be.

Meghatároztam a fegyelmi alapelveket, és lám, itt egy válogatott, amely valóban csapatként működik, és pozitív eredményeket ér el"

– magyarázta Broos a siker titkát.

„Rengeteg problémánk volt, de azok az emberek, akik cserben hagytak bennünket, most biztosan a fejüket fogják. Bíztam a végső győzelemben a kezdetektől. Hogy miért? Mert nekem nem 23 játékosom, hanem 23 barátom van. Ez tényleg hihetetlen, azt hiszem, emiatt nyertünk."

„Fiatal csapatunk azzal a céllal jött a tornára, hogy felkészüljön a 2018-as világbajnokságra és a 2019-es Afrika-kupára" – mondta Milla, utalva arra, hogy a társaság még sok meglepetést tartogathat a következő években a világ futballjának.

Jaj, szegény Cúper!

A döntő negatív szereplője egyértelműen az egyiptomiak argentin szövetségi kapitánya, Hector Cúper, aki képtelen kitörni az örök vesztes szerepkörből. A 61 éves szakember pályafutása hatodik döntőjét bukta el, egyetlen győzelmét még pályafutása elején, 1996-ban a Lanús edzőjeként könyvelhette el: akkor a második számú dél-amerikai kupasorozatot nyerte meg klubjával.

A Mallorcával 1997-ben a Király-kupát veszítette el a Barcelonával szemben, a következő szezonban kikapott a KEK-döntőben (Lazio), 2000-ben és 2001-ben a Valenciával a Bajnokok Ligájában lett második (előbb a Real Madrid, majd a Bayern München nyert ellene), végül 2010-ben az Arisszal a Panathinaikosztól kapott ki a Görög Kupa fináléjában.

Hector Cúper újjáépítette az egyiptomi csapatot Forrás: AFP/Gabriel Bouys

Nem véletlen, hogy a vasárnapi vereség után nagyon nehezen akart beszélni az érzéseiről.

„Gratulálok Kamerunnak a győzelemhez, jól játszott, megérdemelte az aranyérmet. Ideges vagyok a vereség miatt, de leginkább azért, hogy bánatot okoztam az egyiptomi embereknek. Nem akarok mondani semmit a vereségről, arról sem, hogy ismét egy ilyen döntő részese lehettem. Csalódott vagyok, mert szurkolóink is csalódottak" – mondta.

Azzal viszont, hogy Egyiptom eljutott a fináléig, sorozatban 23 mérkőzést vívott meg veretlenül az Afrika-kupán. A döntőt megelőzően utoljára 2004. január 29-én, Algériától kapott ki a kontinenstornán.

Lentről felfelé vezet az út

Az összteljesítményre büszke lehet, hiszen az egyiptomi futball hihetetlen mélyről emelkedett fel ismét. A 2010-es, hetedik cím után egy évvel az országot kormányellenes tüntetéssorozat rázta meg, az arab tavasz a 800 halálos áldozattal járó zavargások hatására Hoszni Mubarak elnök lemondott, de az ingatag belpolitikai és biztonsági helyzet 2014 májusáig nem oldódott meg.

Mohamed el-Neni góljával még Egyiptom vezetett a döntőben Forrás: AFP/Gabriel Bouys

2012-ben Port Szaidban stadionkatasztrófa történt, az al-Maszri – al-Ahli egyiptomi bajnoki mérkőzésen 79-en meghaltak, ezren megsebesültek. A nemzeti liga két évre leállt, majd zárt ajtók mögött folytatódott: nem csoda, hogy a válogatott három tornára sem tudta magát kvalifikálni.

Cúper építkezni kezdett – a jelenlegi keretből tizenegyen a hazai bajnokságban szerepelnek – a csapat a világbajnoki selejtezőkön pedig kettőből kettő meccset nyert meg, Kongót 2-1-re, Ghánát 2-0-ra verte, mindkét meccsen Abdallah Szaid és Mohamed Szalah volt eredményes.