Nem akarok a magyar foci megmondóembere lenni

Rajong a magyar fővárosért Marco Rossi, a Budapest Honvéd olasz vezetőedzője. Magyarországon csak a futballnak él, de a családja a legfőbb szenvedélye. Az őszinteséget tartja egyik legnagyobb erényének, de nem akarja megmondani, mit és hogyan kéne megváltoztatni a magyar labdarúgásban. Hálás, amiért 2012-es érkezése óta másodszor irányíthatja a kispestieket, akikkel volt fent és lent is, de most úgy érzi, felépítettek egy stílust, amit tisztelnek az ellenfelek, és rátértek egy olyan önfenntartó útra, amely visszavezetheti a klubot Európába. Nagyinterjú. 

Decemberben egy listán szerepelt a neve Antonio Contéval és Carlo Ancelottival, akkor ön is azok közé az olasz edzők közé tartozott, akik egy külföldi bajnokság élén álltak csapatukkal. Mitől sikeresek az olasz edzők külföldön?
A Honvédnak nem hozott túl nagy szerencsét az egy lapon való említés, azóta kissé másként alakultak az eredmények, de egyébként sem gondolom, hogy engem ezen a szinten kellene emlegetni. (A Honvéd a téli szünet óra visszacsúszott a tabella második helyére, és kiesett a Magyar Kupából – a szerző.) Hogy miért sikeresek külföldön az olasz edzők? Mert kiváló taktikai képzésben részesülnek, az említett szakemberek már játékosként hatalmas tapasztalatot szereztek, valamint általánosságban kijelenthető, hogy nagyon magas színvonalú az olasz edzőképzés.

Van lehetősége közvetlenül tanulni legjobb olasz kollégáitól?
Félévente szerveznek továbbképző kurzusokat Covercianóban, az olasz edzőképzés központjában, ahová a legjobb edzőket is meghívják. Ott rendszeresen visszaadnak valamit abból, amit kaptak az élettől.

Marco Rossi a legjobbaktól is tanulhat Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Honvédon belül nem egyedül képviseli Olaszországot. Stábjában olasz pályaedző és olasz videoelemző dolgozik, Davide Lanzafame személyében olasz játékosa is van. Kijelenthető, hogy a Honvéd egy olaszos csapat?
Az élet tele van előítéletekkel, nincs ez másként a focival sem. Sokan próbálják rásütni a Honvédra, hogy védekező futballt játszik, pusztán azért, mert olasz edzője van.

A Honvéd egyáltalán nem olaszos, hanem egy modern futballt játszó csapat, erről árulkodnak a statisztikák is.

A Videotonnak, a Vasasnak vagy a Ferencvárosnak is támadófutballal mentünk neki, meg lehet nézni, hány támadást vezettünk. Igaz, kikaptunk ezeken a mérkőzéseken, de nem defenzív taktikával. Támadó, agresszív és modern futballt játszottunk, sok helyzettel. Észrevehető egy-két olaszos vonás a csapaton, én sem tudom meghazudtolni magam, hiszen olasz vagyok. De a Honvéd nem egy leegyszerűsített, védekező focit játszik. Védekezés, labdaszerzés és támadás, a modern labdarúgásban mindhárom elem ugyanolyan fontos.

Mesélne picit a futballfilozófiájáról, illetve mi az, ami ebből már a csapatán is látszik?
A Honvédnak már van egy sajátos stílusa, talán ezt kívülről is látni. El tudtuk érni, hogy a játékosok az utolsó leheletükig küzdenek, minden helyzetben nyerni akarnak, senki ellen sem elégszenek meg a döntetlennel. A taktikai fejlődésnél is fontosabb azonban a hozzáállás, amely inkább pszichológiai munka.

A futball 70 százalékban fejben dől el, mi ebben értünk el hatalmas fejlődést.

A maradék 30 százalékban fedezhető fel a stílus, de az nem lenne sehol a mentális alapok nélkül.

Marco Rossi: A Honvéd egy modern futballt játszó csapat Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ön futballistaként a Serie A-ból indult, de játszott Mexikóban és Németországban is. Ki volt a példaképe?
Labdarúgóként Johan Cruyffot emelném ki, az ő tudását nagyon tiszteltem.

És edzőként?
Edzőként azokra tudok igazán felnézni, akikkel együtt dolgozhattam. Közülük Marcelo Bielsát és Mircea Lucescut nevezném példaképnek. Egy olyan edzőről, akit csak kívülről látunk, nem biztos, hogy teljes képet kapunk.

(Bielsa, az argentin futballforradalmár a mexikói Club Américánál edzette Marco Rossit az 1995–1996-os szezonban, a kétszeres UEFA-kupa-győztes Lucescu pedig a Bresciánál, 1991 és 1993 között – a szerző.)

Az NB I élén jelenleg négy olyan csapat áll, amelyet külföldi edző irányít. A Videotont egy norvég, a Vasast és a Ferencvárost német, a Honvédot olasz. Ez azt jelentené, hogy a külföldi edzők képzettebbek, esetleg jobb munkát végeznek magyar kollégáiknál?
Ez egy tény, de messzemenő következtetéseket aligha vonhatunk le belőle. Az előző szezonban Horváth Ferenc ezüstérmet nyert a Videotonnal, ősszel pedig menesztették a DVTK-tól. Mint a példa is mutatja, egy minőségi kerettel eredményt tudott elérni,

nem hinném tehát, hogy a siker a nemzetiség függvénye lenne. Az NB I-ben sem.

A jelenlegi szezonban az a helyzet, hogy a külföldi edzők megkapták a legjobb minőségű játékoskereteket. A sikerhez persze az edzőre is szükség van, hiszen egy jó csapatot is lehet rosszul irányítani.

Edzőzseniktől tanult a játékosként Olasz Kupát nyerő Rossi Fotó: Szabó Gábor - Origo

A közelmúltban többször említette, hogy a Honvédnak többet kell tennie a siker érdekében, mint közvetlen riválisainak, a Ferencvárosnak vagy a Videotonnak. Tudna konkrétumot is mondani? Mi ez az extra, amire a Kispestnek szüksége van?
A futballban vannak alapvető dolgok, egyik a pénz. A pénz nem megoldás mindenre, de meghatároz mindent. Sok pénzzel is el lehet bukni, de sok pénzzel megnő az esélye, hogy jó megoldásokat talál az ember. Nekünk többet kell edzenünk, futnunk, küzdenünk a jó eredményekért, de

ebben az idényben eljutottunk arra a szintre, hogy a legerősebb ellenfelek is tisztelik a Honvédot,

időnként a saját játékukat feladva, a mi stílusunkhoz alkalmazkodva futballoztak. Mi minden egyes nap azért dolgozunk, hogy eltüntessük a különbségeket, és bebizonyítsuk, így is sikeresek lehetünk.

Mennyire tartja szerencsétlen vagy épp szerencsés helyzetnek, hogy Magyarországon a nyilvánosság nem ismeri a labdarúgók keresetét? Olaszországban például minden élvonalbeli játékosról pontosan tudni, mennyit visz haza havonta.
Olaszországban teljesen liberálisan kezelik a futballisták fizetését, a játékosok is beszélnek róla, a klubok és ügynökök is bejelentik ezeket az összegeket. Ott ez teljesen elfogadott, mindenki tisztában van azzal, hogy a futball más kávéház, nem problémáznak azon – mindig –, hogy milyen összegek repkednek. Magyarországon ez másképp működik, de arról nem akarok véleményt mondani, melyik a jobb. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Honvéd-játékosok nyugodtak lehetnek, az átlagemberek rájuk lennének a legkevésbé mérgesek, ha kiderülnének a fizetések.

Jellemezné három szóban Marco Rossit, az edzőt, illetve Marco Rossit, az embert?
Nem venném teljesen külön a kettőt, sőt! Edzőként és a magánéletben is az egyenesség, ami elsőként az eszembe jut.

Mindig kimondom, amit gondolok, emiatt sok problémám is volt az életben.

A második a fejlődés. Soha nem akarok megállni, soha nem gondolom, hogy mindent tudok. A magánéletben ez szintén így van, egy pillanatra sem szeretek megrekedni. A két személyiség egy ponton tér el. Edzőként kialakult rólam egy szigorú, erőteljes kép, a magánéletben inkább az érzékenység, az érzelmesség jellemző rám. A futballban ebből keveset látni, de nem is gondolom, hogy szükség lenne rá.

Egyenesség, fejlődés, szigor és érzékenység - Marco Rossi néhány szóban Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ön szerint a játékosai mit kedvelnek, illetve mit utálnak önben a legjobban?
Úgy érzem, a játékosaim elfogadnak és értékelnek, mint edzőt és mint embert is. Kezdetben biztosan okoztam fájdalmat egyeseknek az őszinteségemmel, de hosszú távon a futballisták örömmel veszik, hogy minden helyzetben az igazat mondom, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy a hátuk mögött történik valami. Amit biztosan nem szeretnek bennem, hogy a lelküket is ki akarom hajtani, néha talán többet is kérek tőlük, mint amennyi egy embertől elvárható. Talán egyesek ezt nem szívelik.

Milyen szenvedélye van a labdarúgáson kívül?
Magyarországon számomra csak a futball létezik. Ennek egyszerű oka van, a családom a szenvedélyem, a feleségem és a gyermekeim, de ők nem Budapesten élnek. Sokan azt gondolják, hogy egy edző munkája napi egy-két tréningből és a hétvégi mérkőzésekből áll, de ez nem igaz.

Számomra reggeltől estig csak a futball létezik.

Ha nem edzést tartok, akkor mérkőzésterveket készítek, meccseket nézek és elemzek, vagy egyéb teendőket intézek. Magyarországon kizárólag a futballnak élek.

Világos, száz százalékban a futballnak él. Mégis mi az, ami időként kikapcsolja itt Budapesten, esetleg a fővároson kívül?
Körbeutaztam már a világot, mégis Budapest az a hely, amely méreteiben és a történelmével is lenyűgöz. Ha a családom meglátogat, és van egy kis lehetőség a városnézésre, mindig tudunk valami szépet és újat találni. Amikor nincsenek itt velem, akkor egy behatárolt útvonalon, szinte csak az otthonom, a stadion és az étterem között mozgok. Nagyon szeretem a magyar embereket, ahogyan hozzáállnak az élethez. Különösen tetszik, hogy úgy tudnak szeretni, megbecsülni vagy éppen kritizálni, hogy közben jól neveltek maradnak.

A labdarúgás és a család Marco Rossi két szenvedélye Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha egy dolgot megváltoztathatna a magyar futballal kapcsolatban, mi lenne az?
Nem akarok a magyar foci megmondóembere lenni, hogyan és minek kéne változnia. A mérkőzések hevében sokszor kritikus hangot ütök meg, ilyen vagyok, ez a személyiségem része. Miután megnyugszom, mindig az az érzés uralkodik el rajtam, hogy mennyire

hálás vagyok a magyar labdarúgásnak.

Olaszországban csak a harmadosztályban számoltak velem, de van egy nemzet, ahol egy történelmi klub megadta a lehetőséget, és a csapat vezérévé tett. Szívesen hozzáteszem a magam részét a magyar futballhoz, remélem, ezzel is gazdagabb lesz. Közben pedig megköszönöm, hogy itt lehetek.

Korábban is nehezményezte már, hogy Olaszországban nem kapta meg azt a lehetőséget edzőként, amelyet szeretett volna. Kispesten megtalálta a számítását, de mennyire motoszkál a fejében a vágy, hogy mégiscsak jó lenne a hazájában letenni valamit az asztalra?
Ki ne szeretne a saját hazájában próféta lenni? Természetesen örömmel dolgoznék otthon, de

nem látok rá semmi esélyt, hogy Olaszországban edzőként bármilyen lehetőségem lesz a jövőben.

Nem nagyon kaptam még ajánlatot, de nem is számítok rá. Ha egy olasz szám hív, az valószínűleg egy családtagom lesz.

Marco Rossi edzőként aligha tér vissza Olaszországba Fotó: Szabó Gábor - Origo

2013-ban már nyert egy bronzérmet a Honvéddal, akkor azt hatalmas bravúrként könyvelte el a szakma. Idén ismét jó esélye van a dobogón végezni. Mekkora siker lenne a mostani szezonban megismételni vagy felülmúlni a 2013-as eredményt?
Nehéz kérdés. A bronz egy fantasztikus eredmény volt, de azt se felejtsük el, hogy amikor 2015-ben visszatértem a klubhoz, a kiesés szélén álltunk. Akkor azt láttam a szemekben, hogy már mindenki elkönyvelte a kiesést. A bennmaradás kiharcolását legalább akkora sikernek tartom, mint a bronzérmet, mert az a Honvéd életében egy nagyon fontos feladat volt.

A halál torkából megmenekülni sokkal megterhelőbb, mint a csúcson küzdeni a trófeáért.

Utóbbi kérdésre válaszolva, óriási siker lenne ebben a szezonban is a harmadik helyen végezni, vagy kiharcolni a nemzetközi szereplést. Talán még nagyobb, mint 2013-ban.

Miért?
Mert ebben az idényben sok minden megváltozott. Anno 16 csapatos volt a bajnokság, most 12, tehát magasabb a színvonal, erősebb ellenfelek ellen kell eredményt elérnünk. Emellett a Honvéd választott magának egy utat, a Magyar Labdarúgó-szövetség által meghatározott ösztönző rendszer szabályait és ajánlásait a klubon belül kötelező érvényűvé tettük. Ezáltal az MLSZ zászlóshajójává váltunk, hiszen minden egyes mérkőzésen betartjuk ezeket.

A Bp. Honvéd az MLSZ zászlóshajója lett Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha a bajnoki helyezésektől eltekintünk, mit tart a legnagyobb sikerének a Honvédnál?
Szerencsére sok mindent meg tudtunk változtatni. Sok fiatalnak tudtunk lehetőséget adni az NB I-ben, ez már akkor is így volt, amikor az MLSZ nem ösztönözte ebbe az irányba a klubokat. Sok, akadémián nevelkedett játékosunkból vált NB I-es futballista, ez mindig nehéz folyamat, főleg úgy, hogy közben az eredményességre is törekednünk kell. A stábom és én az elmúlt négy-öt évben hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy a Honvéd egy új útra lépjen, és ezt tartani is tudja.

Célunk az akadémisták beépítése az NB I-be, illetve a piacon való értékesítésük, de közben sikeresek is akarunk lenni.

A klub egy önfenntartást megcélzó stratégiát dolgozott ki, örülök, hogy ennek mi is a részesei lehetünk.

A Honvédnál tehát kimondott cél a nemzetközi kupaszereplést érő hely elérése, de az őszi folytatás is a célok között szerepel? Mennyire van idő és energia már most, tavasszal készülni erre? Az elmúlt években sokszor a magyar csapatok szemére hányták, hogy azért ér véget júliusban az európai kaland, mert nem kezdik el időben a kupameccseken szereplő keret felépítését.
Ha az ember a távolba réved, könnyen elbukhat abban, ami az orra előtt van. De nem csak ezért hihetetlenül nehéz feladat ez. Májusban vége van a bajnokságnak, egy rövid lélegzetvétel után már indulnak az európai előselejtezők, amelyben a magyar csapatok is érdekeltek. Ez megnehezíti a felkészülést, a kereten alig lehet módosítani, nincs idő és lehetőség igazolni, sok játékos inkább kivár, hátha jön egy jobb ajánlat. Ebből a szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak a magyar klubok, inkább egy varázspálcára lenne szükség. Persze van logika abban, hogy előre kell gondolkodni, már május előtt egy kész csapatot összetenni, amellyel neki lehet vágni a kupáknak.

Kérdés, hogy ez mennyire életszerű.

Amikor először volt a Honvédnál edző, nagyon jól sikerült az első szezon, majd a másodikban a rossz eredmények miatt felmondott. A visszatérést követő első idénye ismét remekül alakul, nem aggódik a folytatás miatt?
Az első szezonban egy szép eredményt sikerült elérni, a következőben pedig középcsapat volt a Honvéd, de nem annyira távol a nemzetközi kupaszerepléstől. Elkövettünk egy hibát, túl magasra tettük a lécet. Amikor ezt nem sikerült átugrani, jött egy törés, a csapat elvesztette a motivációját.

Volt egy mag az öltözőn belül, amelyre egy idő után képtelen voltam hatni, úgy éreztem, azzal segítem a legtöbbet, ha felállok a kispadról.

Nem azért mentem el, mert öt meccsen kikaptunk, és magára akartam hagyni a süllyedő hajót, hanem azért, mert már nem tudtam hozzátenni a magamét. Sajnos igazam lett, mert a következő szezonban a hajó tovább süllyedt. Aztán visszatértem a fedélzetre, és sikerült nyugodtabb vizekre evezni.

Marco Rossi visszavezetné a Budapest Honvédot Európába Fotó: Szabó Gábor - Origo

Miből gondolja, hogy most másképp lesz?
A mostani időszak teljesen más, a 2014-ben elkövetett hibák nem tudnak megismétlődni. Azt próbálom a játékosok fejébe verni, hogy merjenek álmodni, legyen kitartóak és motiváltak, mindig győzni akarjanak. Ha ezt fenn tudjuk tartani, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy a játékosok alkalmasak rá, akkor

visszatérhetünk Európába.

Szeretnék nyomot hagyni a Budapest Honvédnál, szeretném, hogy a klub nagyon hosszú történelemkönyvében nekem is legyen egy kis fejezetem, szeretném, hogy a játékosok ugyanezt akarják, ők is hozzátegyenek a Honvéd történelméhez valamit, és büszkén gondoljanak vissza az itt töltött évekre.