Németh Krisztián az al-Garafa színeiben végigjátszotta az al-Szailija elleni meccset csütörtökön a katari bajnokságban. A csapata 3-2-re kikapott, ami után edzője, Pedro Caixinha bírálta a csatárait, mondván "nem mozogtak eleget, nem használták ki az üres területeket, és nem támadtak vissza".
A meccs másnapján innen indítottuk a beszélgetést a válogatott támadóval Dohában.
Magára vette a kritikát?
Lehet, hogy akkor kettőnél többet kellett volna rúgni. Sok helyzetet kihagytunk, ez mindenképpen kritizálható, nekem is volt legalább három-négy olyan helyzetem, amiből egyet legalább be kellett volna rúgnom. Ilyen szempontból jogos a kritika.
Egy-egynél volt egy nagy helyzet, azon sok múlt, nem?
Nyilván jobb lett volna, ha belövöm, és 2-1-re megyünk. Be kell vallani, az első félidőben nem játszottunk úgy, ahogy szoktunk, nem pörögtünk rendesen. A második félidőben tudtunk váltani, de nem volt elég.
Nem a hangulat viszi előre a katari focit:
Mindig a középcsatár mögé visszavonva játszik a Garafában?
Változó, mert például az előző meccsen három poszton is játszottam: a bal oldalon, középcsatárként és a csatár mögött. Most a csatár mögött kezdtem, aztán előrébb toltak, aztán átálltunk 4-3-3-ra. Tehát az edző próbál a meccs alakulásának függvényében sakkozni velem.
Egy korábbi meccsen kevéssel a félidő előtt megjelent egy Imaidő felirat az eredményjelzőn, egy müezzin énekelt, de a játék folyt tovább. Ilyenkor mi történik a szünetben, miután bemennek az öltözőbe?
Mindig más és más időpontban vannak a meccsek, tegnap épp úgy esett, hogy a 40. percben volt a prayer time. Ilyenkor a félidő lefújása után bemegyünk az öltözőbe, a muszlim játékosok mennek az imaszobába imádkozni, és utána kezdődik a taktikai megbeszélés.
A csapattársakkal be lehet ülni egy italra meccs után?
Elsősorban Vladimir Weissel vagyok jobb viszonyban, vele szoktunk találkozni, kimozdulni. A helyiek nehezebben mozdulnak ki, ők is mennek, de nem sűrűn. Ettől még a csapaton belüli kapcsolatok teljesen normálisak, jó srácok, sokan közülük nem is Katarban születtek, csak az útlevelük katari. Van, aki Szaúd-Arábiából érkezett, más Ghánából.
Öltözői ugratások is vannak?
Az mindenhol van, és kell is. A helyieknek jó a humoruk egyébként.
Az elején például nem tudtam, hogy egymás előtt öltözni is tabunak számít, szóltak, hogy nem kellene azért mindent megmutatni.
Később ezzel ugrattak is egy darabig.
Tegnap nagyon alacsony volt a nézőszám. Máskor is így van?
Igen, a rangadókon, meg a népszerűbb csapatok meccsein több ezren vannak, de tegnap például alig voltak. Ez nyilván megnehezíti kicsit a dolgunkat, mert a focit a nézők miatt játsszuk.
Katarban még ki kell találni, hogyan tudják minden meccsre bevonzani az embereket. Sokan otthon nézik a közvetítéseket, amelyekben olyan lassítások és olyan kameraállások vannak, amelyek bármelyik BL-meccsen megállnák a helyüket, és van vagy tíz kamera a meccsünkön. Ilyen szempontból kényelmesebb otthon maradni, de remélem, azért e téren is fejlődni fog a liga.
Milyen az edzésmunka?
Szerencsém van, mert egy európai, az enyémhez hasonló gondolkodású edzőm van. Caixinha szigorú, következetesen betartatja a szabályokat. Most már több mint egy éve itt vagyunk, kialakult egy rutin a csapaton belül, minden megy flottul magától. Caixinha egyébként amellett, hogy szigorú, taktikus is, ezzel a részével az edzéseken is sokat foglalkozik, inkább a csapat érdekeit tartja szem előtt, nem az egyénieket.
Sok országban, sok csapatban megfordult már. Mi az, amit tőle tanult?
26-27 éves koromra megtaláltam magam, úgy értem, tudom mi kell az edzésekhez, és ahhoz, hogy formában maradjak.
Amiben egyértelműen fejlődtem, hogy itt elvárják tőlem, hogy ne csak gólokkal, hanem biztatással, akár instrukciókkal is segítsem a csapattársaimat, és álljak az élre.
Milyen az orvosi háttér a klubnál?
Adott az Aspire Academy, egy tökéletesen felszerelt edző- és orvosi központ, ahol az első osztály minden egyes játékosát kivizsgálják rendszeresen. Oda kell jelentkezni bármiféle probléma esetén is. Ott mindent számon tartanak egy hatalmas adatbázisban, ha tehát van valami krónikus problémád, egyből vissza tudják nézni a teljes kórtörténetet.
Nem véletlenül volt itt edzőtáborozni a Bayern München, de Drogbát is kezelték, nemrég pedig a Liverpool egyik játékosa járt itt. Az utánpótlásképző programjáról nehéz érdemben nyilatkozni, de az orvosi részlege jelenleg az egyik legprofibb a világon, mert egy helyen megvan minden.
Katart sokan az egyik legszigorúbb iszlám országnak tartják. Milyen itt élni?
Azt tapasztaltam, hogy ha betartod a szokásaikat és a törvényeiket, akkor ugyanolyan életed lehet, mint bárhol a világban. Nyilván az elején furcsa volt, hogy még a meccs előtt is imádkoznak, ezt tiszteletben kell tartani, de ha te ezt normálisan kezeled, onnantól kezdve természetessé válik.
Mennyire fedezte fel a várost?
Doha nem annyira hatalmas, hogy ne lehetne bejárni, pláne egy év alatt. A legalapvetőbb helyeket már felfedeztük,
körbenéztem az Iszlám Művészeti Múzeumban, láttam a Muhammad Ali-kiállítást, próbálom megismerni a kultúrájukat.
Jártam a sivatagban is egy kisebb túrán. Ez mindig is így volt, korábban az Egyesült Államokban is megnéztem, amit csak tudtam.
A menyasszonya is itt él. Ő is elfogadta Dohát?
A magánélet szempontjából tökéletes helyen vagyunk, mert biztonságos és élhető, ezenkívül megtehetjük, amit Európában is csinálnánk, nyugodt életünk van.
Sőt oda vissza is menne, legalábbis most szó van erről.
Nyártól még egyéves szerződésem van itt, tehát a hosszabb távú terveket alaposan át kell még beszélni. Több lehetőség van, de az USA az egyik legjobb.
Bár csak egy évet játszottam ott, nagyon jól éreztem magam, úgy élveztem a focit, mint egy gyerek.
Minden profi, jól szervezett, sok a néző, és őszinte támadófocit játszanak. Mivel nem lehet kiesni, a csapatok nem óvatoskodnak, inkább szórakoztatni akarják a nézőket. Persze vannak feltételek, például ha olyan távolra elmegy az ember otthonról, akkor hosszú távra érdemes. Szívem szerint visszamennék oda.
Mi szól a maradás mellett?
Az mindenképpen, hogy még van egyéves szerződésem, és persze a közelség is, ami a válogatott szempontjából nem mellékes. Még annyira nem gondolkoztam ezen, de nyár előtt át kell beszélni a terveket.
28 éves, sok helyen megfordult már. Tudatosabb, mint akár csak négy-öt éve?
Egészen biztosan. Már nem kapkodok annyira.
Sokszor a kapkodás miatt gyorsabban csapatot váltottam a kelleténél, vagy éppen nem tetszett valami, és hirtelen cselekedtem.
Most már higgadtabban kezelem ezeket a helyzeteket. De ez normális, az ember kap pofonokat, én is kaptam, és aztán tanul belőle.
Korábban sérülékeny játékos volt, ez most is igaz?
Azt már leküzdöttem. Nemrég volt egy sérülésem, egy edzésen egy rossz mozdulatnál a vádlim alatt egy kicsit beszakadt az izom, de komolyabb sérülésem nem volt az elmúlt pár évben, ez a mérkőzésszámaimon is látszódik. Ez az izomzaton és a terhelésen is múlik, például a karrierem elején, Angliában az jelentette a legnagyobb problémát, hogy az izomzatom nem volt arra a terhelésre felkészülve, és sokszor megsérültem, sokat kihagytam, így elmentek olyan lehetőségek, amelyeket fontos lett volna kihasználni.
A válogatott szempontjából mit jelent Katarban játszani?
Amikor meghoztam a döntést, beszéltem Bernd Storck szövetségi kapitánnyal, mert a közelgő Eb miatt nekem fontos volt, hogy könnyebb hazajárnom, és Amerikából az átállás is nagyon nehezen ment. A válogatott szempontjából Katar megkönnyítette a helyzetemet, és a gólok is jöttek, tehát nem volt probléma.
Azóta túl vagyunk egy sikeres Eb-n, de milyenek a mostani vb-selejtezős esélyek?
A portugál meccs sorsdöntő lesz, ez nyilvánvaló, két pontra vagyunk tőlük. Jó lenne ezt tartani, esetleg megelőzni őket, ami nem egyszerű történet, mert idegenben játszunk.
Viszont az Eb, és különösen a portugálok elleni 3-3 önbizalmat adhat, nem kell kishitűen odamennünk.
Egy meccsen bármi megtörténhet, felszívjuk magunkat, taktikailag Storck fel tud készíteni bennünket annyira, hogy meglepetést okozzunk. Tovább tervezni pedig egyelőre értelmetlen.