Édesapja halála után nem sokkal Verebes Krisztina felment lakásuk padlására, ahonnan lehozta azokat az újságcikkeket, amelyek a mesteredzőről szóltak. Gyakorlatilag ebből a hatalmas cikkgyűjteményből állt össze a könyv.
A művet olvasva szinte a szemünk előtt elevenedik meg a nyolcvanas évek magyar futballforradalma, a győri két bajnoki címet hozó aranykorszak, vagy éppen az MTK bajnoki elsősége 1987-ből.
Verebes Krisztina szinte a lehetetlenre vállalkozott, hiszen édesapjának hosszú pályafutása alatt elmondhatatlan mennnyiségű történet kapcsolódott Verebes Józsefhez. A könyvet olvasva jól látszik, micsoda hatalmas gyűjtőmunka kellett ahhoz, hogy az egyes fejezetekhez kapcsolódó egykori nyilatkozatokat most sajtó alá rendezve, kronológiai sorrendben kapja meg az olvasó.
Minimális hiányérzete legfeljebb azért lehet az embernek, mert a könyvben kevés az igazán személyes történet.
Azok, amelyeket az újságírók, az edzőkollégák nem élhettek át, ez csak Verebes József lányának adatott meg.
Néhány ilyen persze olvasható, többek között az 1987-es rövidnadrág-ügy kapcsán, amikor a magyar sajtó egy része azért kezdte ki a szövetségi kapitányként is dolgozó Verebest, mert az a lipcsei repülőtéren 35 fokban sportnadrágban szállt ki a repülőgépből.
A könyv egyik legdöbbenetesebb mondata pedig az, amikor Verebes Krisztina bevallja, hogy édesapja halála napjáig nem tudta feldolgozni azt, hogy a győri futball a Questor-ügy miatt gyakorlatilag tönkrement és az egykor szebb napokat látott ETO a harmadosztályba süllyedt.