Az 51 éves német Michael Oenning és az 52 éves olasz Marco Rossi a hazánkban dolgozó élvonalbeli edzők közül messze a két legszimpatikusabb szakember.
Előbbi, a Vasas trénere úgy dolgozta végig a mögöttünk hagyott 27 fordulót, hogy egyszer nem hallottuk őt káromkodni, asztalt verni, bírót szidni.
Csapata, a Vasas ellenben kétszer verte meg az Üllői úton a bajnoki címvédő Ferencvárost, de nyert a bajnokaspiráns Videoton otthonában is - ez azért többet mond minden szónál. Mindez különösen annak a fényében érdekes, hogy a Vasast az előző idényben percek választották el a kieséstől. Az angyalföldi csapat az utolsó fordulóban Dunaújvárosban az MTK ellen biztosította be a bennmaradást - a másodosztályba taszítva ezzel a Puskás Akadémia együttesét. Michael Oenning sem akkor, sem azóta nem került a magyar sportmédia kereszttüzébe - nehéz dolga van, amikor honfitársa, Thomas Doll naponta szolgáltat témát az újságíróknak.
A Budapesten pizzériát is tulajdonló Marco Rossi Michael Oenningnél sokkal régebbi motoros a szakmában.
A Honvédot egyszer már dobogóra vezette, most viszont még annak az esélye is megvan, hogy a kispesti klubbal bajnoki címet nyerjen.
A legnagyobb vetélytársat, a Videotont mintha kezdené agyonnyomni az esélyesség, vagy a túlzott elvárás terhe, mi mással lehetne magyarázni a legutóbbi fordulóban a Mezőköved ellen hazai pályán elért 1-1-es végeredményt. De a Vasastól elszenvedett hazai vereségük, vagy a paksi 0-0 is ezt a teóriát támasztja alá.
A Honvéd úgy vezeti a bajnokságot, hogy magabiztosan legyőzi a nyolc fordulón át veretlen Paksot, de előtte három nappal kikap a kieséstől reszkető Diósgyőr ideiglenes otthonában, Mezőkövesden.
Rossi csapata jegyet váltott a hullámvasútra, de azt az olasz tréner is tökéletesen tudja, hogy még mindig nem ők a bajnokság legnagyobb favoritjai. Sőt soha nem is lesznek azok.
Az a Videoton. Viszont az is igaz, hogy egyre többen figyelik növekvő szimpátiával azt, amit a Honvéd és a Vasas csinál.
A Vasas hátralévő mérkőzései: Honvéd (o), DVTK (i), Paks (o), Haladás (i), Gyirmót (i), Mezőkövesd (o)
Ennek oka kettős. Egyrészt ez a két fővárosi csapat szívesen játszat fiatal magyar játékosokat, másrészt mind a két edző megtalálta azt a taktikai elemet, amellyel sikeresek tudnak lenni a magyar mezőnyben.
E két kijelentés közül a szakmailag értékesebb az, hogy a mindenfelől összevásárolt légiósok helyett fiatal magyar tehetségek kapnak szerepet.
Persze a Honvédban van olyan idegenlégiós, aki igazi húzóembere csapatának. Az olasz Davide Lanzafame Kispesten egyértelműen kulcsember. Az angyalföldieknél az algériai születésű, de 7 éves kora óta Magyarországon élő és magyar állampolgár Mohamed Remili szab fazont a Vasasnak.
A Honvéd a lehető legegyszerűbb labdarúgást játssza. Védekezés, labdaszerzés, támadás. Ahogyan Marco Rossi az Origónak adott interjújában is megfogalmazta, számára ez sokkal fontosabb, mint az, hogy látszanak-e az olasz stílusjegyek a csapatán.
Érdekes, hogy pont ezzel az egyszerű taktikával nem tudnak az ellenfelek mit kezdeni.
A Honvéd jelenlegi előnye egy pont a második Videotonnal szemben - nem sok, de lehetne több, ha például Újpesten Kassai Viktor megadja nekik azt a tiszta tizenegyest, amelyet nem fújt be a legjobb magyar játékvezető.
Ezzel együtt sem szeretnénk azt sugallni, hogy a Honvéd azért nem tudott nagyobb előnyre szert tenni, mert nyomják a Krahácsot,
de a teljes képhez az is hozzátartozik, ha ezeket a nyilvánvaló eseteket nem hallgatjuk el.
A Honvéd hátralévő mérkőzései: Vasas (i), Gyirmót (o), Mezőkövesd (i), MTK (o), Debrecen (i), Videoton (o)
Nem is lenne annál szebb dolog, ha az utolsó, a 33. fordulóban ki-ki meccsen, aranyrangadón dőlne el a magyar bajnoki aranyérem sorsa.
Amikor legutóbb - 1989-ben - ilyen történt, annak is a Honvéd volt a főszereplője. 1989. június 10-én az 58 pontos MTK látogatott az 58 pontos Honvédhoz. Szíjjártó István két fejesgóljával a Both József vezette Budapesti Honvéd nyert és lett bajnok.
Idén a május 27-re kiírt zárókörben Honvéd-Videoton meccset rendeznek.
Székesfehérváron persze hallani sem akarnak erről a forgatókönyvről. Valóban nagy szenzáció lenne, ha ezen a mérkőzésen a Honvédnak még lenne esélye a bajnoki cím megnyerésére, de ha lesz, akkor nem rajtuk, hanem a Videotonon lesz a nagyobb teher. Pontosan azért, mert ebben a bajnokságban mindenki őket tartotta a legnagyobb favoritnak.
Pár héttel ezelőtt mi sem írtuk volna le, hogy homokszem csikorgatja a norvég Henning Berg által irányított, precíznek tűnő gépezetet, mostanra azonban még Alan Turing (a híres kódfejtő) tudása is kevés lenne ahhoz, hogy kiderítsük, mi történt a Fehérvárral.
A Videoton áprilisban eddig csak a kiesőjelölt Gyirmótot tudta megverni, döntetlent játszott a Pakssal és a Mezőkövesddel, valamint kikapott a Vasastól.
A négy meccsen megszerezhető 12 pontból ez 5, amely édeskevés a favorittól. A sorsolást tekintve a Vidi számára az utolsó három meccs (Újpest, FTC, Honvéd) kőkemény lehet, miközben a két másik vetélytárs, azaz a Honvéd és a Vasas már letudta a Fradi és az Újpest elleni valamennyi mérkőzését.
A Videoton hátralévő mérkőzései: MTK (i), Debrecen (o), Haladás (o), Újpest (i), Ferencváros (o), Honvéd (i)
Hogy a tavalyi bajnokcsapat, a Ferencváros háza táján mi történik, az az idei bajnokság legnagyobb kérdése. A tabellára nézve feltűnik, hogy a Ferencváros 11 pontnyi távolságban van a jelenlegi első Honvédtól, a hátralévő hat forduló alatt ez matematikailag ledolgozható hátrány, de ebben ma már senki sem gondolkodik.
Amikor április 12-én a Fradi 3-1-re kikapott Pakson, sokan úgy érezték, hogy eljött az edzőváltás ideje.
Csakhogy egy nappal a paksi vereség után jelentették be, hogy az Üllői úton 2019-ig szerződéssel rendelkező Thomas Doll iránt teljes a bizalom.
Ezt követte a Vasas elleni hazai vereség.
Doll edző már Pakson arról beszélt, hogy jövőre alaposan átalakul majd a keret, majd a Vasastól elszenvedett 2-1-es zakó után a német tréner tagadta, hogy mentális problémái lennének a játékosainak.
Doll szerint a nagyobb gond a minőséggel van. A klub hivatalos honlapján a Vasas elleni 1-2-t követően ezt mondta:
Sok minőséget veszítettünk a nyáron, nem hiszem, hogy mentális probléma lenne a csapatnál. Némelyik játékosban nincs több mint amennyit nyújt, így ez egyértelműen minőségi probléma. Ez pedig fáj, mert az elmúlt három évben nagyszerű dolgokat építettünk fel. Gyakorlatilag megkaptuk a büntetésünket némelyik sikertelen transzferért."
Egy biztos, hogy a tavalyi idényben jó (vagy a mostaninál jobb) munkát végző német edző egy év alatt nem felejthette el a szakmáját, márpedig, ha ez így van, akkor mégiscsak a játékosokkal van a probléma.
Sokáig hallhattuk azt az argumentumot, amely szerint a tavaly nyári BL-kiesés (az albán ezüstérmes Partizani Tirana tizenegyesekkel búcsúztatta a Fradit) akkora sebet ejtett, hogy nincs orvos, aki a vérzést elállítsa. Ma már erről nem olvashatunk - mondjuk furcsa is lenne háromnegyed évvel a történtek után erre hivatkozni.
Viszont ha egybefüggően nézzük a 2015/16-os és a 2016/17-es bajnokságot, akkor az is kijelenthető, hogy a Ferencváros csak az előző pontvadászat első kétharmadában játszott kiemelkedően.
Az akkor összegyűjtött hatalmas pontelőny elég volt a bajnoki címhez. A Fradinak utolsó lehetőségként ott van a Magyar Kupa, ahol az elődöntőt a sorozat meglepetéscsapatával, a harmadosztályú Budafokkal vívja.
(Vigyázat, a Budafok - igaz egy meccsen, de - kiejtette a kupából a Videotont.)
Ugyanakkor a mostani szezonban az is előfordulhat, hogy a kupát megnyeri a Vasas, a bajnokságot meg a Honvéd - fokozzuk még az élvezeteket? Sós gézt nem illik sebbe mártani, itt abba is hagyjuk.
Egy biztos, régen volt ennyire izgalmas és kiegyenlített a bajnoki küzdelem, mint ebben a szezonban.
Ha azt mondjuk, hogy az MTK, Debrecen, Diósgyőr hármasból egy csapat szinte biztosan kiesik, akkor a Hungária körúton, Debrecenben és Miskolcon okozunk sorainkkal rettenetes perceket.
E három csapatból a Debrecen esetleges búcsúja lenne a legmegdöbbentőbb. A Lokinak nem jött be a portugál vonal, ennek ellenére Leonel Pontes továbbra is élvezi a bizalmat. A DVTK-nál nagyon jól sikerült a Horváth Ferenc-Bódog Tamás edzőcsere, mert a kieséstől fenyegetett miskolciak lassan kezdenek talpra állni. Mondjuk a Haladás elleni sima vereség nagyon rosszkor jött nekik, de mivel a Debrecen és az MTK leikszelt, nagy tragédia nem történt. (Egy zárójeles mondatot Mészöly Géza is megérdemel, aki mindentől távol, Szombathelyen vagy inkább Sopronban próbál minőségi munkát végezni a középcsapat Haladással és a legendával, Király Gáborral.)
A Gyirmótnak nagy az NB I-es kabát, ráadásul az Amerikából jött edző, Urbányi István már csak a szögletzászlóval nem veszett össze.
A Mezőkövesd Pintér Attilával az őszi idény végén az ötödik volt - micsoda szenzáció, mondtuk akkor.
Pintér azóta Felcsúton az NB II-ben edző, a helyére jött Tomiszlav Szivics pedig lassan a kiesőzóna közelébe kormányozza a Kövesdet. A végére meg egy szó a Paksról, amely idén tavasszal produkált egy nyolcmeccses veretlenségi sorozatot - ez egyértelműen az évek óta ott dolgozó Csertői Aurélt dicséri.
Az izgalmak ellenére a nézők továbbra is nagyon hiányoznak a stadionokból.
E tekintetben óriási a szakadék a magyar válogatott és a klubcsapatok között, hiszen míg a nemzeti csapat minden hazai meccsét telt ház nézi, addig a bajnokságban bántóan kicsi az érdeklődés.
A Honvéd-Paks meccsen, amely után újra az első helyre ugrott a Kispest, 1993-an voltak (ebben az évben volt legutóbb bajnok a Honvéd), amelyre nem lehet magyarázat az sem, hogy a meccset húsvét szombatján rendezték. Ezen a területen és persze a meccsek színvonalának emelésén is van még tennivaló, de legalább egy csendes német és egy olasz pizzériás izgalmassá teheti számunkra a következő hat hetet. Hogy aztán mindez mire lesz elég a kora nyári nemzetközi kupaselejtezőkben, azt most nem taglaljuk, mert az egy következő cikk témája lesz.