Megroggyant, de nem dőlt össze a Real Madrid

Az Atlético Madridot bő húsz percig vitte előre a szíve és a régről ismert stílusa, hogy aztán egy későn ébredő Benzema-csel után a Real végleg pontot tegyen a párharc végére. Döntős a Real Madrid, készülhetünk a két legjobb európai csapat fináléjára. Elemzés.

Amikor a BL-elődöntők négyes mezőnye kialakult, a pártatlannak minősíthető szurkolók többsége egyöntetűen legyintett a már unásig ismételt madridi derbire, az azt övező hangulatra, mondván: az Atlético majd rugdosódik, könyököl, csíp és harap, míg a Real valahogy úgyis bejut a döntőbe.

Aztán, ha jobban megnéztük a statisztikai mutatókat, egyből kirajzolódott az a – korábbi ismereteinkhez képest furcsa adat –, hogy az Atlético a BL-csapatok harminckettes mezőnyéből az a csapat, amelyik a legkevesebbet szabálytalankodik.

A Bernabéuban lejátszott első elődöntő pontosan erről árulkodott. A gyámoltalannak is nevezhető, kissé indiszponált és hitehagyott Atlético Madridot a királyiak simán zúzták porrá Cristiano Ronaldo mesterhármasával.

Így kezdtek a Vicente Calderónban Forrás: FFT-Statzone

A visszavágó kezdőcsapataiban nagy meglepetést nem láthattunk: Isco múlt heti játéka és a tény, hogy a hétvégén nem kezdett, jelezte a kezdőcsapatbeli státuszát. Egyedül Danilo szerepeltetése lehetett érdekes ahhoz képest, hogy Nacho a védelem bármelyik pontján megbízható játékot hozott, valahányszor csak szerepet kapott, miközben a brazil az egyetlen rábízott szerepkört sem tudja megfelelően ellátni.

A túloldalon kikerült a kezdőből az odavágón felnyársalt Lucas Hernandez, helyette pedig Gimenez kapott lehetőséget a jobbhátvéd posztján. Gameiro helyett Torres került Griezmann mellé, amihez talán hozzájárulhatott az is, milyen gyenge meccset tudott maga mögött Gameiro egy héttel ezelőtt. Szerencsétlenségére, amikor a visszavágón beállt, akkor sem tudott betalálni, pedig egyszer két méterről kellett volna bepofoznia a labdát, a másik helyzeténél pedig egy már vert kapust lett volna szükséges mattolnia egy könnyed fejeléssel.

Saúl gólja, amely a vezetést jelentette az Atléticónak Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Ugyan az Atléticóról több helyütt lehetett olvasni, hogy finomodtak a két-három évvel ezelőtt megszokottakhoz képest, a visszavágón megérkezett az az attitűd, amely Simeone együttesétől már-már kötelezően elvárt. Az, amellyel igazán sikeresek voltak. Természetesen hozzáadott ehhez a lendülethez a tény, hogy a Vicente Calderón stadionban, európai kupameccsen utoljára láthatták őket a szurkolóik, meg persze az, hogy nem történhetett volna meg ugyanaz, mint egy héttel korábban, mert Simeone önként ugrott volna a Manzanares folyóba a hazafelé tartó út helyett.

Az első tizenöt percet kegyetlenül meghajtotta az Atlético – nem is tehettek másként, hiszen az elemi erejű hangorkán ilyenkor minden játékosnak tripla tüdőt kölcsönöz.

Leginkább a fel-felragadó Marcelo helyén próbálkoztak támadásépítésekkel, ahol az egy-egy elleni játékot tekintve a mezőny egyik legjobb képességű futballistája, Carrasco tűnt fel sokszor. Carrasco rendkívül hasznosan futballozott a mérkőzés elején, mert mind Marcelót, mind a kilépő Sergio Ramost is többször befűzte, és beadásai is veszélyesen érkeztek a Real kapuja elé.

Carrasco cselei pezsgést hoztak az Atléti támadójátékába: a Real Madrid védelmének bal oldalán nagy káoszt okozott (zölddel a sikeres kísérletek) Forrás: FFT-Statzone

Amit még megfigyelhettünk, az az agresszív letámadás volt a hazaiak részéről. Ahhoz képest, hogy az első mérkőzésen úgy kapták a második gólt, hogy Griezmann előtte tizenöt másodperccel reklamálta a presszing hiányát, ilyenről most nem lehetett szó.

Már rögtön a meccs elején szembetűnő volt, ahogy nemcsak az első védelmi vonal keresi a labdaszerzési lehetőségeket, de az Atléti középpályás sora is brutális energiákat mozgósított annak érdekében, hogy a Real Madrid támadásépítéseinek minél korábbi szakaszában elvegyék a labdát.

Ennek köszönhetően Torrest és Griezmannt folyamatosan tolta fölfelé a Gabi-Saúl-Koke trió, és ez meg is zavarta a meccs elején a blancókat.

Már az első perc legvégén lehetett látni, hogyan próbálkozott fojtogatni az Atlético: Gabi már a Kroos-passz indulásakor rohan a célszemély Modricra, akitől sikeresen el is veszi a labdát Forrás: M4sport

Gabi labdaszerzésével rögtön fordulhat Griezmann, hogy a rendezetlen Real-védelemre vihessék a támadást. A szélre kizáró Varane loholhat vissza, Marcelo indíthatja a versenyfutást Carrascóval. Griezmann végül rossz megoldást választ, és gyenge lövéssel fejezi be az akciót Forrás: M4 sport

A Real Madrid az első negyedórában kereste az egy héttel ezelőtti önmagát, de az agresszívebb és kompaktabb letámadással semmit nem tudott kezdeni. Jellemző, hogy amíg az odavágón Isco 98%-kal passzolt, ezen a meccsen hasonló passzmennyiség mellett is több mint tíz százalékot zuhant ez a mutatója: átadásainak csak 87%-a ment pontosan csapattárshoz.

A keményebb letámadás ebben is megmutatta a hatását.

Az Atlético ráadásul nem állt meg a passzsávok lezárásánál, a labdaszerzések hajkurászásánál az erősebb letámadást szem előtt tartva, hanem kőkeményen odaléptek a Real-játékosoknak, emiatt félő volt, hogy túlontúl eldurvul a meccs. Amíg az odavágó első félidejét az Atlético lehozta öt szabálytalansággal, ezúttal az első játékrészben már tizenegyszer faultoltak.

Forrás: FFT-Statzone

Az elődöntő első mérkőzésén szinte alig éltek szabálytalan eszközökkel az Atlético-játékosok a pálya középső részén, ott mindössze 2-3 alkalommal faultoltak. Ezzel szemben a visszavágón rengeteget szabálytalankodtak a pálya közepén, hogy – ha esetleg nem tudnának labdát szerezni –, a Real semmiképp ne tudjon építkezni Forrás: FFT-Statzone

A szabálytalanságokkal persze a Real Madrid sem maradt adós, a múlt héten majdnem piros lapot szerző Isco is sallangmentesen öklelte fel az Atlético középpályásait, ha úgy hozta az élet, és csak a jó ég tudja, az agresszió hogyan tornyosult volna a párharc fölé abban az esetben, ha a Real Madrid nem lövi meg a mindent eldöntő idegenbeli gólját.

Amelynek nem igazán volt előszele.

Karim Benzema és Cristiano Ronaldo nagyon eltűnt a hazai védők gyűrűjében, csak akkor találkoztak labdával, ha visszaléptek elkérni, vagy kimozogtak a pálya szélső területeire. Cristiano Ronaldo a stílusához nemigen passzoló szerepre kárhoztatott, mert jóformán végig háttal a kapunak fogadta a felpasszolt labdákat.

A Real-gól, amely pontot tett a továbbjutás kérdésére Forrás: AFP/Javier Soriano

Akkor, amikor Ronaldo nem tud erőből robbanni a beívelt labdákra, vagy amikor nincs terület előtte, hogy távoli lövést ejtsen meg, a legnagyobb erejétől fosztják meg.

Ezért is volt kulcsfontosságú, hogy Benzema egy – idénybeli formája alapján – teljesen valószínűtlen cselsorozattal három védőt vegyen ki egyszerre az Atlético addig jól záró falából.

Az esetnél a legnagyobb védekezési hibát Gimenez követte el, aki – bár észlelhette volna, ahogy ketten már kizárnak a franciára – teljesen feleslegesen mozgott ki harmadiknak, ahelyett, hogy Benzema esetleges befelé törése esetén nyújthasson jó megoldást. Benzema gyönyörű cseleivel, és a játékból kivett Atlético-védőkkel egyértelmű volt, hogy tiszta ziccer következik; az már Isco szerencséje, hogy Oblak bravúrja után őt találta meg a labda.

Savic és Godín felveszi Benzemát a jobb oldalon, a helyükön keletkező űrt az egyébként jobbhátvéd Gimenez pótolhatná Forrás: M4 Sport

Benzema már túljut Godínon, de Savic még próbálkozik a megállításával. Gimenez ahelyett, hogy a legrosszabbra készülve (Benzema átveri Savicot is) zárná a francia további útját, teljesen feleslegesen rámászik a két belső védő nyakára. Benzema előtt szabad az út, az Oblak-bravúr sem menti meg az Atléticót Forrás: M4 Sport

A második félidőben mindvégig tetten érhető volt, hogy ez a Real Madrid nem fog olyan látványos összezuhanást bemutatni, mint a Paris Saint-Germain a Barcelona ellen. Bár Gameiro és Correa is jól szállt be a mérkőzésbe, de a földöntúli védésekkel jelentkező Navason már nem sikerült átverekednie magát az Atléticónak.

Minden eldőlt. Szépített a Real, az Atlético továbbjutásának ezzel befellegzett Forrás: NurPhoto/Raddad Jebarah/NurPhoto/Raddad Jebarah

A párharc utolsó 45 perce már inkább hasonlított egy olyan félidőre, ahol mindkét csapat pontosan tudta, mi lesz a sztori vége, és az Atlético is tett annyit a győzelemért, hogy végül jogosan nyerje meg a visszavágót. A két mérkőzésen látottak alapján viszont megérdemelten jutott döntőbe a Real Madrid, mert a matracosok legfeljebb 30 percig játszottak jobban, mint a királyiak, az pedig a száznyolcvan minutumból számítva nem egy ellenállhatatlan adat. Kimondhatjuk, hogy a Bajnokok Ligája idei kiírásának két legstabilabb csapata lesz a döntő résztvevője, ahol vagy Buffon elsőzhet, vagy a címvédés intézménye.