Nézzük először a tényeket.
Az U17-es válogatott tizenhárom nap alatt öt Eb-mérkőzést játszott le.
A csoportküzdelmek során 3-2-re verték a végső győzelemre is esélyes franciákat, 1-1-et játszottak a skótokkal, és 4-0-ra győzték le Feröert. Innentől kezdve csoportelsőként jutottak a legjobb nyolc közé, ahol a negyeddöntőben 1-0-ra kikaptak a törököktől, majd az 5. helyért rendezett összecsapáson szintén 1-0-s vereséget szenvedtek a franciáktól. Európából az angolok, a németek, a spanyolok, a törökök és a franciák utazhatnak az októberi világbajnokságra.
Miközben most nagyon sokan keserű csalódásról beszélnek, érdemes visszaemlékezni arra, hogy már az Európa-bajnoki kvalifikáció sem volt sétagalopp a csapat számára. Az MLSZ sikerrel pályázta meg a selejtező elitkörének megrendezését, amelynek első fordulójában a válogatott 1-0-ra kikapott Izraeltől.
A március 21-én lejátszott selejtező után csak a legelvakultabb szurkolók hittek az Eb-szereplésben, amely kis túlzással, egy percen múlt.
Az elitkör második meccsén 1-1-es állásnál Szoboszlai Dominik hatalmas szabadrúgása a hosszabbítás legutolsó pillanatában jelentette a 2-1-es magyar sikert. A norvégok elleni utolsó meccsen szintén Szoboszlai szabadrúgása juttatta ki a magyarokat az Eb-re – a különbség csak annyi volt, hogy ez a gól nem a hosszabbítás negyedik, hanem a ráadás harmadik percében esett. Szoboszlai személyében új hős született, a szurkolók – ha tehették volna – a vállukon cipelik egészen Horvátországig. A fiatal játékos nevét az is megismerte, aki nem foglalkozott behatóan az U17-es válogatott addigi szereplésével.
A magyar U17-es labdarúgó-válogatott jó néhány tagja neves külföldi csapatokban játszik. Éppen ez volt az oka annak, hogy a szakemberek úgy beszéltek erről a generációról, mint olyan csapatról, amely a jövőben is nagy sikereket érhet el.
A külföldi légió
Majnovics Maritin (Mattersburg, Ausztria), Bencze Márk (Vitesse, Hollandia), Szoboszlai Dominik (Salzburg, Ausztria), Csoboth Kevin (Benfica, Portugália), Schön Szabolcs (Ajax, Hollandia), Szerető Krisztofer (Stoke City, Anglia)Ezzel azonban nagyon óvatosan kell bánnunk. Ahogyan az együttes másodedzője, Belvon Attila az Origónak elmondta, ezek a gyerekek még nem kész játékosok.
A fejlődési szakaszuk közepe után vannak, hamarosan felnőnek, amikor már nagyobb lesz velük szemben az elvárás.
Most azonban még nem mindig képesek arra, hogy a fejükben lévő berögzített játékelemek mellett olyan megoldást is elővegyenek a meccsek alatt, amelyhez improvizáció szükséges, és amely – adott esetben – meg tud fordítani egy vesztésre álló találkozót.”
Pontosan ennek a képességnek a hiánya ütközött ki a törökök elleni negyeddöntőben és a franciákkal szembeni helyosztó mérkőzésen. Bár a csoportmérkőzések során mind a franciák, mind a skótok elleni találkozón az ellenfél vezetett, csapatunk akkor még meg tudta fordítani a meccset, illetve ki tudott egyenlíteni.
A torna második szakaszában, amikor a fiúk hátára rákerült az indiai utazásra is alkalmas hátizsák, erre már nem voltak képesek.
Bár a játékosok közül többen is azt hangoztatták, hogy a világbajnoki kvalifikáció nem jelentett számukra plusz terhet, ezt nehezen lehet elhinni. A mai tizenéves generáció ugyanis igen nagy magabiztossággal és sebességgel száguld az információs sztrádán. Márpedig elég ilyenkor egy-egy cikk vagy Facebook-megosztás, hogy a futballisták fejében ott legyen a világbajnokság gondolata. Ennél azonban jóval fogósabb kérdés az, hogy a jövőben mennyire tud együtt maradni ez a csapat.
A választ Belvon Attila sem tudta megadni.
A szakember is csak reménykedni tud abban, hogy nem lesz nagy a lemorzsolódás, bár ez ebben a korosztályban még jellemző folyamat.
Jó magyar szokás szerint még véget sem ért az Eb, de egyesek máris arról írtak, hogy ki lesz az a játékos, akit ebből a csapatból Bernd Storck, az MLSZ sportigazgatója kipróbál a június 5-i, oroszok elleni barátságos mérkőzésen és a június 9-i, andorrai vb-selejtezőn.
A magunk véleményét megfogalmazva igencsak meglepő húzás lenne mindez Storck részéről.
Nem csak azért, mert ezek a játékosok még 17 évesek sincsenek (ez önmagában nem lenne semmire akadály), hanem azért, mert a bevetésük nagy kockázattal és érzelmi hullámzással járna. A törökök és a franciák elleni második meccsen jól lehetett látni, hogy ezen az érzelmi hullámvasúton mennyire bizonytalanul ülnek még a srácok. Elég, ha csak ránézünk erre a képre és a zokogó, a vb-kijutást sirató Schön Szabolcsra.
Képzeljük el, hogy valaki tényleg helyet kap ebből az U17-es csapatból a felnőttek között. Vajon pályára lép? Vagy csak a kerettel edz?
De mi lesz ősszel, amikor újabb vb-selejtezők várnak a magyar válogatottra?
Rengeteg a kérdés, miközben Storcknak valóban a jövő csapatát kellene építenie. A tévedés jogát fenntartva, úgy érezzük, hogy ezeknek a srácoknak még korai lenne a felnőttválogatottban való szereplés.
Az azonban nem véletlen, hogy az MLSZ sportigazgatója fokozott figyelemmel követte ennek az együttesnek a horvátországi meccseit.
A lefújás után a kezdőkörben összehívta a csapatot és az edzőket, ekkor mondta el a véleményét, illetve biztatta a fiatalokat.
Akik közül többen is kiemelték, hogy mennyire jól esett nekik Storck odafigyelése, illetve azok a szavak, amelyeket a német szakember mondott. A magyar labdarúgásban dolgozó szakembereknek óriási a felelősségük abban, hogy ezek közül a játékosok közül a lehető legkevesebben kallódjanak el. A természetes szelekció a labdarúgásban sem ismeretlen fogalom, ha megvizsgáljuk az európai utánpótlás-válogatottak történetét, nem találunk olyan országot, ahol egy-egy 17 évesekből álló nemzeti csapat 8-10 évvel később egyben maradt volna. Ellenben az nem szívderítő, hogy például a 2009-ben, az U20-as világbajnokságon bronzérmet nyert magyar válogatott öt játékosa az elmúlt héten a kezdőcsapatba sem fért be Pakson az NB I-ből most kieső Gyirmót FC-nél.
A magyar válogatott utolsó két Eb-mérkőzését a helyszínen megtekintve, a szurkolókkal, az édesapákkal és édesanyákkal vagy a korábbi válogatott labdarúgókkal (Vincze Ottó) beszélgetve az a kép rajzolódott ki, hogy ebben az U17-es válogatottban a zongoracipelőtől kezdve a csiszolatlan gyémántokra hajazó futballistákig szinte mindenki pályára lépett. Akik figyelték Szélesi Zoltán vezetőedző nyilatkozatait, észrevehették, hogy
a tréner egy-egy győzelem után is keményen kritizálta a játékosait.
Szélesi elmondta, hogy olykor a játékosok egója került előtérbe, ő pedig a csapatmunkában, a csapatnak való alárendeltségben hisz.
Bár ebben az írásban is firtattuk a magyar labdarúgásban dolgozó szakemberek felelősségét, azért a játékosokon is nagyon sok múlik.
Ha képesek profi módon feldolgozni a mögöttük lévő heteket, ha a történtekből erőt merítenek, ha a számukra csalódással véget értő meccsekből levonják a tanulságokat, akkor tényleg szép jövő előtt állnak.
Ebben az esetben a szurkolók is joggal bizakodhatnak abban, hogy ezek a srácok a jövő sikereinek letéteményesei. Ellenkező esetben azonban néhány év múlva pontosan olyan elemzéseket vethetünk papírra, mint amit megtettünk a 2009-es U20-as vb-n bronzérmet szerző csapat jó néhány játékosával.