Real Madrid's French coach Zinedine Zidane holds the trophy after Real Madrid won the UEFA Champions League final football match between Juventus and Real Madrid at The Principality Stadium in Cardiff, south Wales, on June 3, 2017. / AFP PHOTO / Filippo MONTEFORTE
Vágólapra másolva!
A Juventus 4–1-es legyőzésével a Real Madrid megszerezte története 12. BEK/BL-trófeáját, és az első csapat lett, amely a BL 25 éves történetében megvédte címét. Megnéztük, hogyan jutott el idáig a világ legnagyszerűbb klubja, és hogyan lett a legnagyobb presztízsű kupasorozat a galaktikusok játszótere.
A Real Madrid első BEK-sikerei egybeestek Spanyolország nyitásával, az Európával való kapcsolatainak normalizálásával, a határok ledöntésével; az ötszörös, majd hatszoros BEK-győztes Real lett a Franco-rezsim csapata, amelynek célja a jó Spanyolország reklámozása volt a világ előtt.
Barca vagy Real? Mindkettő!
Az 1953-as év mindent megváltoztatott, ettől kezdve a labdarúgást „Alfredo Di Stéfano előtti” és „Alfredo Di Stéfano utáni” korszakra lehetett felosztani. Ő repítette a futballt a modern korba, miatta vált a BEK/BL a legnagyobb presztízsű sorozattá, és
miatta lett a Real Madrid a világ legnagyszerűbb klubja, a galaktikus csapat, a pompa és a hatalom jelképe.
Di Stéfanót a Barcelona is szerette volna leigazolni, hogy végül mégsem Katalóniában kötött ki az egy máig nehezen értelmezhető történet, amely röviden így foglalható össze: Di Stéfano a kolumbiai Millonariosban játszott, de a River Plate tulajdona volt. A Barcelona a Riverrel állapodott meg, a Real pedig a Millonariosszal.
Nem érdekelt, hogy a Barcelonában fogok-e játszani, vagy a Real Madridban.
Csak játszani akartam” – emlékezett vissza Di Stéfano. A spanyol futballvezetés és a kormány közbelépett,
azt indítványozták, hogy Di Stéfano játsszon felváltva mindkét csapatban
(Sid Lowe a Félelem és reszketés a La Ligában című könyvében arról ír, hogy nemrég nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy Di Stéfano ügye kormányzati szintre emelkedett). A Barcelona ekkor lemondott a jogairól.
Di Stéfano első idényében Real bajnoki címet szerzett, majd a következő tíz évben még további hetet.
A Real nyerte az első öt Bajnokcsapatok Európa-kupáját is,
Di Stéfano mind az öt döntőben gólt lőtt, és a BEK első kilenc fináléjából hétben szerepelt, ami a mai napig rekord.
A Real Madrid története Alfredóval kezdődik”
– mondta róla Emilio Butragueno, a Real korábbi játékosa és klubigazgatója.
A galaktikus Real uralta a futballt
Az első BEK-döntőt a Servette, a Partizan Belgrád és a Milan kiejtése után a Real nyerte a Stade de Reims ellen, a meccs után Gabriel Hanot a L'Equipe-ben azt írta, hogy „Di Stéfano a legsokoldalúbb játékos, akit valaha láttunk”. A döntőt követően Raymond Kopa aláírt a Realhoz,
majd a következő években Paco Gento, Héctor Rial, Puskás, Didí, Canário és Del Sol is követte őt.
Az 1956/1957-es sorozatban a Real a Rapid Wient, a Nice-t, a Manchester Unitedet, majd a Madridban rendezett fináléban a Fiorentinát múlta felül. Egy évvel később a Royal Antwerp, a Sevilla és a Vasas legyőzése vezetett a döntőbe, ahol a Real
Gento hosszabbításban szerzett góljával verte meg a Milánt 3–2-re.
„Idegesek voltunk, mivel előtte kétszer is megnyertük a kupát, nagy volt rajtunk a nyomás” – mondta Gento, az egyetlen hatszoros BEK-győztes.
Az 1958/1959-es szezonban a Real a Besiktason, a Wiener Sportklubbon és az Atlético Madridon túljutva ismét a Reims csapatát győzte le a döntőben.
A korszakot egyértelműen a galaktikus Real uralta,
de még maguk a játékosok is elismerték, hogy néha jobb volt az ellenfél. A Partizan Belgrád elleni párharc első meccsét például úgy nyerte meg 4–0-ra a Real, hogy
a jugoszlávok két gólját is érvénytelenítették – később Di Stéfano is azt mondta, hogy tévesen.
A visszavágót 3–0-ra nyerte a Partizan. „Azt hittem, fordítani fognak” – mesélte Di Stéfano.
Puskás négy, Di Stéfano három
1960-ban a Real, története legnagyobb feladata előtt állt. A keret egyre öregebb lett és a többség a Barcelonát tartotta jobbnak. A két csapat a BEK elődöntőjében is összekerült, ahonnan a Real 6–2-es összesítéssel jutott tovább.
Az Eintracht Frankfurt elleni döntőt a glasgow-i Hampden Parkban rendezték 127 621 néző előtt, akik szinte kivétel nélkül a Realnak szurkoltak, mivel a Frankfurt a Glasgow Rangerst búcsúztatta az elődöntőben. Santiago Bernabéu, a Real elnöke a következőt mondta a játékosoknak a meccs előtt:
Az embernek öt érzékszerve van, és egy kezén öt ujja... nektek pedig négy BEK-serlegetek.”
Az Eintracht vezetést szerzett, kapufát is rúgott, de végül a Real
Puskás négy és Di Stéfano három góljával 7–3-ra nyert.
Ez volt az a meccs, amelyet a skóciai BBC minden karácsonykor műsorra tűzött, és amelynek fekete-fehér változata megjelent DVD-n is. A meccset a helyszínen nézte meg a fiatal Alex Ferguson is, aki élete legjobb meccsének nevezte a döntőt.
A legszebb győzelem
A 60-as évek elején a hazai dominancia kevés volt, a klubra nehezedő nyomás szinte elviselhetetlenné vált, így nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor az 1966-os BEK-döntőben a Real 2–1-re verte a Partizan Belgrádot.
Gyakran mondogatom, hogy mind közül ez a BEK-győzelem a legkedvesebb
– mesélte Ignacio Zoco, aki 12 éven át játszott Madridban. – Tizenegy derék spanyol, egyetlen külföldi nélkül.” A Real kerete teljes egészében spanyol játékosokból állt.
BEK-siker 32 év után
A 90-es évek végén a Realnak nagyszerű csapata volt, Lorenzo Sanz elnök rengeteg pénzt költött rá. 1998. május 20-án a Real 1–0-ra legyőzte a Juventust a Bajnokok Ligája-döntőben,
ezzel 32 év után megszerezte a séptimát, a klub hetedik BEK/BL-győzelmét.
A gólt Roberto Carlos megpattanó lövését követően Pedja Mijatovic szerezte, akinek ez volt az első gólja nyolc hónap után.
„Volt valami misztikus abban a pillanatban – emlékezett vissza. –
A 66. percben lőttem a gólt, amivel a Real 1966 után újra megnyerte a kupát.
A Juventus ellen, amely ugyanolyan fekete-fehér mezben játszott, mint a korábbi csapatom, a Partizan Belgrád az 1966-os döntőben. Sorsszerű.”
A szélsőséges szezon
1999-ben a Real harmadik alkalommal nevezte ki az ízig-vérig madridista Vicente del Bosquét a csapat élére, ezúttal csak ideiglenesen, de a sajtó által „Átmeneti Vicentének” nevezett edző végül négy évig maradt. „Del Bosque nyugalmat teremtett és magabiztosságot kölcsönzött nekünk” – mesélte Iván Campo, a klub korábbi középső védője. Az 1999/2000-es szezon nagy részében nem játszott jól a Real, a bajnokságot csak az ötödik helyen fejezte be,
így nem vívta volna ki a BL-indulás jogát, ha nem nyeri meg a sorozatot.
A csoportgyőzelem után a Manchester Unitedet és a Bayern Münchent kiejtve a Real 3–0-ra nyerte meg a Valencia elleni döntőt. Sanz elnököt azonban a nyolcadik BL-győzelem sem mentette meg: június 16-án Florentino Perezt választották meg a klub új elnökének, aki ígéretet tett arra, hogy
leigazolja a világ legjobb játékosát, a Barcelonában futballozó Luis Figót.
Florentino és a galaktikus éra
Az összesen 200 millióért szerződtetett Figo, Zidane és Ronaldo központi szerepet játszott Perez koncepciójában. A csapatot, amely eddig Spanyolországot képviselte,
egy, az egész világot képviselő csapattá akarta változtatni,
egy jövedelmező nagyhatalommá. „Rettenetesen élveztem – mesélte Zidane. – Ma, ha egy csapat kétgólos hátrányban van, azt mondjuk: ezek ki fognak kapni. Mi nem voltunk ilyenek.
Kaptunk két gólt? Lőttünk hármat. Jó móka volt.”
A 2000/2001-es BL-elődöntőben a Real elvérzett a Bayern Münchennel szemben, egy évvel később pedig a Barcelonával sorsolták össze, 1960 után először. „Polgárháború, ami nagyon nem hiányzott” – mondta Del Bosque. A Real 3–1-es összesítéssel jutott a döntőbe,
ahol Raúl és Zidane góljával 2–1-re verte a Leverkusent.
A klubot körülvevő felhajtás és csillogás lenyűgöző volt, de az egyre nagyobb tekintélynek örvendő és egyre kisebb alázatot mutató csapattal szemben kötelező elvárás lett a győzelem,
ám a rendszer nem tudta hosszútávon fenntartani a sikereket.
Tizenkét éven át üldözték a tizediket
2014-ben Carlo Ancelottival a Real megnyerte a décimát, a tizedik BL-trófeáját, amelyet 12 éven át megszállottan üldözött. Az egyenes kieséses szakaszban három német csapatot (Schalke, Dortmund, Bayern München – utóbbit 5–0-s összesítéssel) kiejtve jutott a döntőbe, ahol az Atlético Madrid egészen a 93. percig vezetett. Modric szöglete után azonban Ramos egyenlített,
az erejét és hitét vesztett Atlético pedig képtelen volt tartani a Realt a hosszabbításban: 4–1 lett a vége.
2015 májusában, egy trófea nélküli szezon végén Ancelottinak mennie kellett. A bajnoki második hely és a Juventus ellen elveszített BL-elődöntő nem nevezhető szégyennek, de a Marca „az évszázad fiaskójaként” írta le a szezont.
Zidane, a kábítószer
Florentino Perez Rafa Benítezt nevezte ki edzőnek, akit aztán fél év után kirúgott: a Real a Barcelona és az Atlético mögött csak a harmadik volt a bajnokságban, ráadásul a tavaszi El Clásicót 4–0-ra elveszítette hazai pályán.
Perez, hogy elcsitítsa a Bernabéu közönségét (aki az elnök lemondását követelte), Zidane-t akarta vezetőedzőnek.
Graham Hunter, spanyol szakíró nyílt levélben kérte meg Zidane-t, hogy ne dőljön be az elnöknek. „Minden diktátor, aki önkényesen uralkodik, hisz abban, hogy mindent jobban tud, mint a nép, akit elég néha ámulatba ejteni valamilyen kábítószerrel, hogy elégedett legyen, miközben a nagy ember továbbra is meghozza a döntéseket, és keresi a pénzt.
Ebben az esetben te leszel a kábítószer.”
A legyőzhetetlenség mítosza
„A két legfontosabb dolog, amit megtanultam tőle, hogy csak a győzelem számít, és hogy a játékosokat mindig formában kell tartani” – nyilatkozta Zidane a kinevezését követően Carlo Ancelottiról, akinek a segítője volt a 2014-es BL-győzelem idején. Zidane 2016 tavaszán több pontot szerzett, mint a Barcelona (végül ez sem volt elég a bajnoki címhez), tizenegyesekkel legyőzte az Atléticót a BL-döntőben,
az egész évet tekintve pedig több trófeája volt (három), mint veresége (kettő).
Az Atlético elleni BL-döntőben Ramos szerzett vezetést, majd Carrasco a 79. percben egyenlített. 120 percnyi játék után Cristiano Ronaldo odament Zidane-hoz:
Bízd rám az ötödik büntetőt, majd én belövöm a győztes gólt”
– mondta. És így lett. A negyedik körben Juanfran hibázott, Ronaldo viszont nem. „Nem ez volt életem meccse, de ki játszott ma nagyot? Senki” – nyilatkozta a portugál.
Ronaldo meggyőzése volt a kulcs
Zidane a 2016-os Eb-döntő után leült beszélgetni Ronaldóval, akinek elmondta, hogy 30 fölött már több pihenésre van szüksége ahhoz, hogy fizikálisan és mentálisan is bírja a szezonhajrát. Rávette, hogy elengedje a gólkirályi cím üldözését, helyette azt tanácsolta neki, hogy a gólok mennyisége helyett, azok minőségére koncentráljon.
Nem kell, hogy minden meccsen a pályán legyél, elég ha csak a nagy meccseken játszol”
– győzködte őt Zidane. Ronaldo az utolsó 10 meccsén 16 gólt lőtt: ebből ötöt a Bayern Münchennek, hármat az Atléticónak és kettőt a Juventusnak.
Tizenkét góllal lett a BL gólkirálya, de most akkor szedte meg magát, amikor igazán kellett: a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben.
A siker titka
Ronaldo nélkül 14 meccset játszott a Real, ebből 13-at megnyert és 53 gólt rúgott. „A Realnak 23 kezdőjátékosa van” – mondta Isco, aki az utolsó két hónapra nyerőemberré vált. Zidane egész szezonban remekül menedzselte a csapatot, és mindenkit formában tartott (ahogy megtanulta Ancelottitól):
a Real keretéből 20-an is 1700 játékperc fölött zárták a szezont.
Végül a BL-döntőben is ez jelentette a különbséget: az első félidőben a Juventus még partiban volt a Reallal, a szünet után azonban az egész évben forgatott és frissen tartott csapat elgázolta az olaszokat. „Ami a második félidőben történt, az kizárólag az edző érdeme” – ismerte el Modric a meccs után.
Teljesült a prófécia
2003-ban a Marca készített interjút Zidane-nal (még játékosként).
Meg akarom nyerni a tízediket, a tizenegyediket, aztán a tizenkettediket is
– mondta. Tizennégy évvel később, mindössze 17 hónapos edzői tapasztalattal a háta mögött
beteljesítette a próféciát.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!