Mielőtt az indianapolisi junior világbajnokág elkezdődött, Magyarország ezen a versenysorozaton még nem nyert aranyérmet. Amikor ezt a beszélgetést megejtjük, van már két aranyérmünk. Az ön számra ez milyen üzenetet hordoz?
Azt, hogy a magyar úszásnak nemcsak a jelene nagyszerű, de a jövője is az lesz.
Az izraeli junior Európa-bajnokságon elért 11 arany, 8 ezüst és 2 bronzérem már jelezte, hogy az utánpótlásunk biztató, hogy megvannak a jövő sztárjai, a jövő tehát biztosítva van.
Alig négy héttel a budapesti felnőtt-vb után kezdődött el a korosztályos világbajnokság Amerikában. Anélkül, hogy a két esemény között komolyabb összehasonlítást tennénk, hogy tetszik az, amit Indianapolisban látott?
Nyilvánvaló volt, hogy Indianapolisban más körülmények vártak bennünket, mint amilyen a budapesti vb volt. Még akkor is, ha ez a város az amerikai úszósport egyik fellegvára.
Ami nekem furcsa, hogy a versenyeken nagyon kevés a néző.
A csapattagok, az edzők, az amerikai versenyzők szülei persze itt vannak, de rajtuk kívül nem nagyon téved be más az uszodába.
A versenyek hangulata ettől függetlenül jó. Nekünk úgy is kell mindezt nézni, hogy két év múlva Budapest rendezi meg a következő junior-világbajnokságot – már most azt gondolom, hogy nálunk jóval több néző lesz, mint Amerikában volt.
Az itteni beszélgetések során amúgy még mindig téma a csodálatos budapesti vb-rendezés.
Nosztalgiáznak, örömmel gondolnak vissza ránk.
Junior-Eb és -vb, felnőtt-vb, EYOF és Universiade. Ezek az események mind-mind 2017 nyarán zajlottak, a junior-vb végén tehát lezárul egy szakasz. A magyar sikerek nyomán még mindig nagyon sokan akarják, hogy a gyerekük úszó legyen, vagy ez a szám már nem növekszik tovább?
Folyamatosan nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik versenyszerűen szeretnének úszni. Mindez szakmailag nagy kihívás elé állítja a Magyar Úszószövetséget és a tagszervezeteket is.
Ezért jó dolog, hogy Budapest két év múlva junior-vb-t, 2020-ban Európa-bajnokságot, 2024-ben pedig rövidpályás világbajnokságot rendez.
Ugyanakkor a vízfelületért menő küzdelem sok helyen nagy odafigyelést igényel. Ezért épülnek az új uszodák, ezért kötöttünk megállapodást a Magyar Vízilabda Szövetséggel, hogy minden gyerek, aki úszni akar, megtalálja ennek a lehetőségét.
Közeledik szeptember elseje, amikor a Magyar Úszószövetség rendkívüli közgyűlést tart. Mielőtt ebbe belemennénk, árulja el, mi történt az elmúlt tíz napban az ön kommunikációs megnyilvánulásait illetően? Az olvasó közös fényképet lát, amelyen közösen szerepel a FINA Büro magyar tagjával, a LEN kincstárnokával, Gyárfás Tamással. Legutóbbi, az Origónak adott nyilatkozatában is sokkal békülékenyebb hangot ütött meg, mint annak előtte. Mi történt?
Nincs az a harc, amit többen látni vélnek. A nemzetközi színtéren, ahol Gyárfás Tamásnak nagyon meghatározó pozíciói vannak, köztünk semmilyen feszültség nincs.
Természetes, hogy külföldön nekünk közösen kell a magyar úszásért dolgoznunk.
Természetes, hogyha Chicagóban a repülőtéren összefutunk, akkor készítünk egy fotót. A Magyar Úszószövetség májusi közgyűlésén, majd azt követően a testület gazdasági átvilágításának megismerése után tett nyilatkozataimat sokan személyes támadásként aposztrofálták.
Ezt helytelenül tették.
Gyárfás Tamással mindig is igyekeztem korrekt kapcsolatot tartani, ez nem fog változni a jövőben sem.
Mi fog történni a szeptember 1-i közgyűlésen?
Egészen biztosan izgalmas összejövetel lesz. A budapesti világbajnokság vége után olyan helyzet alakult ki, hogy a MÚSZ elnöksége a sorozatos lemondások miatt működésképtelenné vált.
Abban hiszek, hogy mind a lemondott ellenőri testület helyére, mind a távozó hét elnökségi tag helyére új embereket sikerül választanunk.
Nagyon bízom abban, hogy az a kezdeményezés, amelyet egyesek megfogalmaztak, azaz a fennmaradó elnökségi tagokat és az elnök visszahívását kezdeményező javaslatuk nem kap támogatást a közgyűlésen.
Ez utóbbi óhaja egy optimista várakozás, vagy van ennek realitása is?
Azt gondolom, hogy van realitása.
Azok, akik a teljes visszahívásban gondolkodnak, igazából nem fogalmazták meg konkrétan, hogy mi a problémájuk.
Miközben a szövetségi és országos programok jól működnek, és a versenyeken is sikert sikerre halmozunk. Ezért reménykedem abban, hogy folytathatom a munkát.
Sokan a szemére vetették, hogy miért kellett elutaznia a junior-világbajnokságra Indianapolisba.
Azért, mert a Magyar Úszószövetség elnökének itt kell lennie ezen az eseményen.
De nem maradok itt végig, a világbajnokság közepén azért utazom haza, hogy a szeptember elsején sorra kerülő közgyűlés megfelelően előkészített legyen.
Ha visszapörgeti a mögöttünk lévő hét hónapot, fel tud idézni olyan történést, amit mai eszével másképpen csinált volna? Vagy úgy is kérdezhetném: hibázott valamiben?
Természetesen igen. A májusi közgyűlést alaposabban elő kellett volna készítenünk. Rengeteg volt az alapszabály-módosítás, amelynek egy része a törvényi kötelezettségekből fakadt. Túl sok volt az a nyolcvan változtatás, amelyet a küldöttekre rázúdítottunk.
Ebből alakult ki az elnökséggel a velem szembeni ellenállás, amely azt eredményezte, hogy az elnökségi helyek egy részét sem tudtuk betölteni. Ami a kommunikációt illeti: ebben a kérdésben mi egy nyílt és nyitott szövetséget viszünk. A tagszervezetek negyedévente kapják meg a jelentéseimet. Nem gondolom, hogy ezen a téren súlyos hibákat követtünk volna el. Ugyanakkor azt mindenkinek figyelembe kell vennie, hogy nekünk minden idegszálunkkal a budapesti világbajnokság sikeres lebonyolítására kellett koncentrálnunk.
Nem arra fókuszáltunk, hogy a szövetség belső ügyeit tegyük rendbe. Erre sem időnk, sem lehetőségünk nem volt.
Igaz az, amit pénteken az egyik magyar újság írt, hogy a Koreai Köztársaságban lesz nagykövet?
Nem. Ennek semmilyen valóságalapja nincsen.