Egy tökéletes Real Madrid zúzta szét a Barcelonát

Idegenbeli 3-1-es győzelme után már valószínűsíthető volt, hogy a Real Madrid legyőzi a Barcelonát a Spanyol Szuperkupáért folytatott harcban, de a visszavágón kialakult 5-1-es összesítés még akkor is komoly dolgokra hívja fel a figyelmet, ha a Szuperkupa-meccseket sokan hajlamosak félvállról venni. A Barcelona komoly gondban van, Zidane pedig nem nagyon akar hibázni a Madrid edzőjeként. Elemzés.

2008 májusában láthattunk legutóbb akkora különbséget El Clásicón a Real Madrid javára, mint amilyennek szerda éjjel lehettünk szemtanúi. Ennek lassan tíz éve! Az a meccs az El Clásico del pasillo néven vonult be a történelemkönyvekbe, ami azért is volt különleges, mert a friss bajnok Real Madridot a Barcelona a hagyományok okán sorfallal volt kénytelen köszönteni a Bernabéuban.

A Real Madrid 5-1-es összesítéssel nyerte meg a Barcelona ellen a spanyol Szuperkupát Forrás: DPPI/Rudy

Azon az estén megőrült a város: a Marca címlapon hergelt azzal, hogy a pályára odavarázsoltak két párhuzamos vonalat, majd annyit írtak alá: „Barcelona, itt kell majd felsorakozni". A Santiago Bernabéu Stadionhoz vezető metróaluljáró lépcsői előtt pedig Barcelona-mezes színészek álltak viccből sorfalat. Jól példázza az eset, hogy Madridban micsoda örömünnep van, ha nagyobb a szakadék a két csapat között. Hétköznapi meccs lévén olyanok is voltak akkoriban, akik csak a sorfalat nézték meg, és utána hazamentek, így pedig egy nagy, 4-1-es gáláról maradtak le. Mint ahogy azok is így jártak, akik a vasárnapi, 1-3-as első mérkőzés hírére legyintettek egyet, és nyugovóra tértek.

Friss (mondjuk 2009 óta) Barcelona-szurkolóknak lehetett igazán furcsa, amit láttak, mert ugyan Guardiola labdatartásos stílusa után Luis Enrique már jóval direktebb támadójátékot preferált, Ernesto Valverde együttese az első félidőben többször a félpályán sem jutott túl.

A lényegi kérdéseket eldöntő első félidőben a Barcelona nem talált kaput, ami önmagában sem fényes adat, de ahhoz képest még inkább nem, hogy a hazaiak kilencszer is próbálkoztak ter Stegen kapuját bevenni.

A kezdőcsapatok Forrás: Origo

A Barcelonán semmit sem segített az a szerkezeti változtatás, hogy Valverde három középső védővel indította a meccset. A borzasztóan formán kívüli Busquets és Rakitic Iniesta hiányában még annál is nehezebben és pontatlanul próbálgatta a labdakihozatali sémákat, mint az első mérkőzésen. A Real Madrid kegyetlen letámadása az odavágóhoz hasonlóan ezúttal is azt eredményezte, hogy a Barcelona számolatlanul szórta el a labdákat a saját térfelén.

Különösen úgy veszélyes ez, hogy a legtöbbször saját védőharmadukban követték el ezt a hibát.

Nem véletlen az sem, hogy a mérkőzés mindkét gólja ilyen szituáció után esett: először egy bedobást követően nem tudták megtartani a szerzett labdát, melyet követően a csodás lábú Asensio rúgott egy újabb bődületesen nagy gólt, Benzema találata előtt pedig Busquetset szerelték könnyedén a tizenhatos előterében.

A Real Madrid a lassan megszokottnak nevezhető meccs eleji intenzív letámadásával: Benzema nem is fért fel a képre, és így is hét madridi szorítja a Barcelona torkát. A játékospárok között öt méter távolság sincs, hogy teljesen ellehetetlenítsék a labdakihozatalt. Egyedül Busquets van kissé üresen, de az a passzsáv is teljesen zárt. A sztori vége az, hogy Piqué kajla és céltalan ívelése után bedobással jöhet a Madrid, amiből egyébiránt Asensio bombagólja érkezett Forrás: Origo

Ami a Barcelona legnagyobb előnye lassan egy évtizede, hogy nyomás alatt is kirívóan jó százalékban tudják megtartani a labdát, sok passzal azt támadásba dobni, abból tegnap jóformán semmi nem látszott.

Messi ugyan igyekezett támadásban rendre mélyen visszalépni, elkérni a labdát,

de ennek az lett az eredménye, hogy Suárez rettenetesen elszigetelődött tőle, az uruguayi mellé érkező André Gomes pedig pont annyit tett hozzá a támadásokhoz, amennyit az elmúlt évben megszoktunk tőle. A katalánok rettenetesen pontatlanul játszottak, ami az első félidőben volt igazán tetten érhető: amíg a madridi középpálya ekkor hozta az átlag 90%-os passzpontosságát, addig a gyámoltalanul fel-felszaladgáló Albánál ez 67% volt, a támadásszervezéssel megbízott Messinél pedig hetvenkilenc.

Messi és a Barcelona sem tudott mit kezdeni a fantasztikusan futballozó Real Madriddal Forrás: DPPI/Rudy

A Barcelonánál ez csak azért szembeötlő, mert ilyen súlytalan tényleg nem volt a csapat az elmúlt szűk egy évtizedben. Persze volt visszaesés a Guardiola-Vilanova időszak után, de Neymar és Suárez bezsákolásával még úgy is hamar visszatértek a trónra, hogy Luis Enriquétől már nem láttunk korábbi mércével mért taktikai forradalmat. Az a csapat elsősorban a támadóhármas egyéni képességeire épült, mert nem csak konzolos játékokban működik az, hogy ha a világ tíz legjobb támadója közül hármat beszuszakolsz előre, abból akár jó dolgok is kisülhetnek.

A probléma azonban nem a friss Neymar-átigazolással, és ezzel a jól bejáratott trió megbontásával kezdődött.

Kevesebben emlékeznek, de néhány hónappal azelőtt, hogy a Barcelona 2015-ben triplázni tudott, a futó projekt éppen szétesni látszott. Másról sem cikkeztek, minthogy Luis Enriquét élve megeszi az öltöző, Messi – aki az edzői hívásra sem megy le cserének – bábként rángatja a trénert, miközben beütött a transzfereltiltás jogerős ítélete, következményként pedig Zubizarreta és Puyol sem maradt meg tisztségében. Innen nem könnyű felállni, de a katalánoknak sikerült, és a gyengélkedő Madrid mellett mindhárom nagy trófeát behúzták.

Neymar és a Barcelona: ennyi volt Forrás: AFP/Hector Retamal

A problémák közben úgy tornyosultak az elmúlt két évben, hogy a pályán bődületes hanyatlást azért nem lehetett észrevenni: nyertek bajnokságot, történelmi fordítást mutattak be a PSG ellen, és a Király-kupát is sikerült megnyerniük.

Mégsem lehet azt mondani, hogy előzmény nélküli volt a látványos összeesés a Szuperkupa-meccs két találkozóján, hiszen a Madrid által a BL-döntőben szétszedett Juventus nullára verte a még Neymarral felálló Barcelonát, előtte pedig csak kaptak egy négyest Párizsban is.

Miközben az évekig hangoztatott, saját nevelésre épülő filozófiával is látványosan szakítottak, ráadásul úgy, hogy a nem kis pénzért átcsábított érkezőknek csak a töredéke tudott értékelhető produkciót nyújtani. Ezt idén nyáron megfejelték azzal a Paulinho-sztorival, amiről bejárta a világsajtót, hogy talán csak Bartomeu elnök egyéb vállalkozásainak jól felfogott érdekei miatt lett ilyen túlárazott ügylet. Akár igaz, akár nem, a Barcelona kerete fejlesztésre szorul, és nem segíti a helyzetüket, hogy a 222 millió eurós Neymar-biznisz okán lassan nem tudnak úgy érdeklődni játékosért, hogy annak az ára ne legyen azonnal három számjegyű. Persze, Valverdét nem két meccsre szerződtették, és ahogyan 2015 elején, úgy itt is megvan a lehetőség a keret megerősítésére (Coutinho, Dembélé készenlétben), de jelen pillanatban kevesebb jel mutat arra, hogy a Barcelona kikászálódik a gödörből, mint arra, hogy ottmarad egy ideig. A legélesebb jelzés a Madrid jelenlegi fölényére pedig nem is az, hogy tegnap néha sarokkal passzolgatva cicázták ki a katalánokat, hanem az, hogy hátrányukat még Gerard Piqué is elismerte.

A Barcelona támadásépítéseinek nagy részét meg lehet előzni, ha Busquetset kiveszik a játékból. A képen négyen fogják őt közre, tehát nagyon szorult helyzetben van, ha labdát kap. Suárezt szorongatják a belső védők, André Gomes előtt Modric fogja a sávot, Marcelo és Carvajal szigorúan figyeli a pálya szélét, a visszalépő Asensio pedig két helyre is tud segíteni függően attól, hogy Messi vagy Sergi Roberto kap labdát. A jelenet végén nagy nehezen eljut Suárezhez a labda, akit Varane szerel egy gyorsnak induló madridi kontra kezdeteként Forrás: Origo

A Real Madrid viszont a lehető legoptimálisabb utat járja be azóta, hogy az érthetetlenül kinevezett Rafa Benítez pár hónap alatt csúfosan megbukott a királyiak edzőjeként. Florentino Pérez önmagához képest totális visszavonulót fújt az elmúlt másfél évben, és minden jel szerint elkezdett hallgatni azokra a tanácsadókra, akik futballszakmailag előnyösebb döntéseket hoznak a klub számára, mint ő.

A nagy átlaggal ellentétben a Real ismét kimaradni látszik a kíméletlenül robbanó átigazolási piac legnagyobb hullámaiból, helyette pedig kiváló fiatalokkal töltötte fel a keretét.

Ezért is lehet most a középpályán két, szinte azonosan klasszis sora Zidane-nak, amelynek köszönhetően hiba nélkül tudták le például a kétfrontos tavaszi szezont is.

Zinedine Zidane, a Real Madrid edzőjének a középpályán két klasszis sora van Forrás: DPPI/Rudy

A szerdai meccsen úgy gálázott a Madrid, hogy csere volt a korábbi edzők által kevésbé preferált, Zidane alatt viszont tündöklő Isco és Casemiro, de még Bale-t is a padra lehetett ültetni, amiért két éve kis túlzással azonnali menesztés járt volna.

És ha azt mondtuk a Manchester United elleni meccs után, hogy Ronaldo nélkül is van élet a Real Madridnál, akkor leírhatjuk, hogy Bale, Isco és Casemiro nélkül is tobzódik a klub.

Többek között ezért is visszás, hogy a klub képviselői, a szurkolók és maga Ronaldo is látványosan kifakadt az ötmeccses eltiltás miatt. Elvész abban a történetben ugyanis két nagyon fontos szempont: egyrészt bírót nem lökdösünk, még kicsit sem, mert nagyon rossz útra visz, másrészt muszáj megvizsgálnunk a vélhetően rossz ítélet mellett a portugál felelősségét is. Ronaldo három alkalommal is megakadályozhatta volna azt az eseménysort, ami a hosszadalmas eltiltását eredményezte.

Ronaldo mosolyog, de az ötmeccses eltiltást nem úszhatta meg Forrás: DPPI/Rudy

Elsőként átugorhatta volna a felesleges felsőtest-szépségversenyes bemutatót, amiért automatikusan jár a sárga, aztán kevéssé számon kérő csapkodással talán a műesésnek vélt akcióra kiosztott sárgát is megúszhatta volna, harmadrészt pedig maradt volna az egymeccses büntetés, ha nem ér hozzá a bíróhoz. Az állandósuló rettenetes spanyol bíráskodás mellett ugyanis ez is hozzátartozik az igazsághoz.

Luka Modric ünnepli a Real Madrid Szuperkupa-győzelmét Forrás: NurPhoto/Raddad Jebarah/NurPhoto/Raddad Jebarah

Morata távozásával sokat tanakodtak arról, hogy mi lesz a Real Madrid kilences pozíciójával. Az látható, hogy Benzema továbbra is maximálisan élvezi az edző bizalmát, mellette viszont kérdéses, mi lesz Zidane terve hosszú távon.

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Ronaldo visszatérésével a Real visszaáll a kétcsatáros játékra, őket pedig Bale és Asensio fogja tehermentesíteni.

Látni kell azonban, hogy Zidane csapata úgy ugrál játékrendszereket, hogy az a csapat hatékonyságán semmit nem ront, ez pedig egy bő keretnél óriási előny. Kevés fix pont van a jelenlegi Madridnál, ha a játékosok átlagos pozícióit vesszük figyelembe, és ez is egy Zidane-újítás: a szélsőhátvédek most már gyakorlatilag egyvonalban vannak a legelső támadókkal, ezt pedig lemoshatatlan tintával is felírhatjuk, ha a kezdőcsapatban Marcelo és Carvajal foglal helyet.

Marco Asensio, a Real Madrid egyik fiatal klasszisa Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Burak Akbulut

Rajtuk kívül mind a középpálya, mind a támadóegység tagjai követhetetlenül sokat változtatják a helyüket, ami az ellenfél szempontjából kiszámíthatatlanná teszi a játékukat.

A Szuperkupa-meccseken is rengeteg helyzetük adódott így, és ha valaki azt kérdezi, mire megy ezzel Zidane igazán jól védekező csapatok ellen, annak le lehet vetíteni a júniusi BL-döntőt.

A Real Madrid másik nagy erőssége ugyanis az, hogy a lehető legjobb ütemben választja meg az intenzív letámadás öt-tízperces periódusait, ezzel véve el az aktuális ellenfél maradék kedvét is a meccstől. Igaz, hogy kis túlzással még a szezon elején sem vagyunk, és tavaszra ezek a pozíciók könnyedén fordulhatnak, de jelenleg a Real Madrid széles vállal és halálos magabiztossággal uralja Spanyolország, sőt, Európa klubfutballját.