Két hónap telt el a legutóbbi válogatott mérkőzés, az Andorra elleni vereség óta. Hogy telt a nyár eddigi része?
Főleg munkával, de azért egy kis nyaralásra is jutott idő. Törökországban voltam egy FIFA-kongresszuson, amelyen rajtam kívül 13 ország sportigazgatója vett részt és számolt be az aktuális feladatairól.
Ez egy egyhetes konferencia volt, rengeteg fontos és új információval. Aztán a családommal hazautaztam Németországba kikapcsolódni egy kicsit, most viszont már újra az előttünk álló feladatokra koncentrálok.
Mielőtt a jövőről beszélnénk, egy picit kanyarodjunk vissza a közelmúltba. Az önt is sokkoló andorrai vereség után továbbra is élvezi az MLSZ bizalmát. Az elnökség döntését úgy kommentálta, tudja, hogyan kell kimászni ebből a gödörből. Mire gondolt?
Először is szeretném megköszönni azt a támogatást, amit a szövetségtől és a szurkolóktól kaptam az utóbbi időben, megmondom őszintén, engem is meglepett.
Amit korábban mondtam, most is hangsúlyozom, az a vereség csakis az én felelősségem.
Én állítottam össze a csapatot, én készítettem fel a játékosokat, minden következményt vállaltam és vállalok a kudarcért. Más kérdés, és ez most nem magyarázkodás, hogy milyen összetevők vezettek ehhez a vereséghez.
A legfontosabb mind közül, hogy az euforikus 2016-os Európa-bajnokságon 21 nemzetközi szintű játékos állt a rendelkezésemre, többek között ez volt a sikerünk kulcsa, Andorra ellen közülük mindössze heten lehettek velünk, köztük két kapus. Nagyon sok tehetséges fiatal van a magyar futballban, nyilván az a cél, hogy őket beépítsük és hosszú távon meghatározó tagjai legyenek a nemzeti együttesnek, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra.
Van valamilyen elvárás önnel és a válogatottal szemben az MLSZ részéről?
Természetesen van, három év múlva Magyarország is társrendezője lesz a 2020-as kontinensviadalnak, és nyilván mindenki azt szeretné, ha Budapesten, hazai közönség előtt szerepelhetnénk.
A szövetség hisz bennem és a munkámban, erre a bizalomra pedig a csapattal együtt szeretnénk újra rászolgálni.
Ahhoz, hogy arra a szintre eljussunk, ami a franciaországi Eb-n csúcsosodott ki, időre volt szükségünk. Most nem lesz lehetőségünk hasonlóra, a lettek ellen például mindössze három napunk lesz az összetartásra. A válogatottban egyébként mindenki azt várja el, hogy nemzetközi szinten teljesítsenek a játékosok.
Viszont honnan szereznék meg az ehhez szükséges rutint? A Videoton kivételével a magyar klubcsapatok sajnos megint korán búcsúztak Európától, ez pedig a mi munkánkat is nehezíti.
Nagyon drukkolok egyébként a Vidinek, hogy bejusson a csoportkörbe, az El-főtábla az egész magyar futballnak fantasztikus siker lenne.
De összességében reálisabban kellene kezelni a dolgokat, és türelmet adni, főleg a fiataloknak. Nézzük meg az utánpótlást: az U17-es válogatott óriási csodát vitt véghez Horvátországban a csoportgyőzelemmel és a hatodik hellyel. Fantasztikus fiatal játékosaink vannak, akik már most külföldön edződnek, de muszáj időt adni nekik amellett, hogy bízunk bennük.
Pénteken este derült ki, hogy Nikolics Nemanja, a Chicago Fire játékosa a lettek és a portugálok elleni két vb-selejtezőre nem utazik haza. Szándékában állt-e meghívni, és mit szól Nikolics döntéséhez?
Természetesen meg akartam hívni. Szerdán viszont Nemanja felhívott, ismertette a helyzetét, és megbeszélte velem a döntését. Teljesen megértettem, mennyire fontos számára, hogy amerikai bajnok legyen a csapatával, és hogy milyen nagyon szeretné segíteni klubját ennek elérésében. Vezetőedzője és klubja is a támogatásomat kérte, ami egyértelműen mutatja, mennyire fontos számukra a bajnokság első helyének megszerzése.
Bármikor, ha támogatni tudom a játékosaimat, szívesen teszem ezt meg, így természetesen ezúttal is
támogatom Nemanját abban, hogy valóra váltsa azt az álmát, hogy ő és csapata megszerezzék a Chicago Fire első MLS-bajnoki címét.
Ehhez nagyon sok sikert kívánok neki és olyan kirobbanó formát, amilyet az utóbbi időszakban mutatott.
Négy mérkőzés óta gólképtelen a válogatott. Mi vagy ki lehet a megoldás erre a problémára?
Érdekes kérdés, mert nem feltétlenül a támadósorban kell keresni a hibát.
Jó csatáraink vannak,
Szalai, Böde, Priskin, Eppel is gólerős játékos, nem beszélve Futács Márkóról, akit már régóta figyelek, és nagyon sajnálom, hogy most súlyosan megsérült, mielőbbi felépülést kívánok neki!
Helyzetek és labdák nélkül viszont nehéz betalálni, és az utóbbi mérkőzéseken kevés lehetőséget alakítottunk ki, ezen kell változtatnunk. És persze a védelemről sem szabad megfeledkezni, hiszen a legutóbbi meccseken sajnos hátul is hibáztunk, a gólszerzés mellett tehát az is fontos, hogy hátul is stabilak legyünk.
Menyire nehezíti a dolgát, hogy a válogatott meghatározó játékosai közül egyre többen – Dzsudzsák, Guzmics, Kleinheisler, Németh, Nikolics, Stieber – futballoznak Európán kívül?
Az utazások és az időzónaváltások miatt nyilván probléma, de minden futballistával folyamatosan beszélek, naprakész vagyok az állapotukkal kapcsolatban. Nem könnyű a helyzet, de mindegyikükre szükségünk van és lesz a jövőben is.
A hátralévő négy vb-selejtezőn az eredmény lesz a fontos, vagy inkább a kísérletezésé lesz a főszerep?
Magyarországon csakis az eredmény számít, ezt már megtanultam, amióta itt dolgozom.
Természetesen az lenne a legjobb, ha a kettőt valahogy ötvözni tudnánk, és úgy lennénk eredményesek, hogy közben egyre több fiatal épül be a keretbe. Ezen dolgozunk majd, ez lesz az elkövetkezendő selejtezők legfontosabb feladata.
Mik lesznek a legfontosabb üzenetek, amiket átad majd a játékosoknak a lettek és a portugálok elleni mérkőzéseket megelőzően? Milyen válogatottra számíthat a közönség?
Jobbnak kell lennünk, mint ezelőtt.
Vissza kell adnunk a szurkolóknak a hitet, amit Andorrában elveszítettünk, újra el kell nyerjük a szeretetüket és a támogatásukat.
Az első perctől kezdve ott lesz rajtunk a nyomás, ezzel pontosan tisztában vagyunk, de nincs kétségem afelől, hogy megint boldoggá tudjuk tenni őket.
Ehhez azonban a drukkerekre is szükség lesz, és arra, hogy ha esetleg negyed óra után még nem vezetünk, ne pártoljanak el tőlünk. Feröer ellen hasonló szituációban voltunk korábban, ott is kötelező volt a győzelem, a szünetben mégis hátrányban voltunk.
A közönség azonban végig hitt bennünk, és ennek meg is lett az eredménye.
Biztos vagyok benne, hogy együtt most is győzni fogunk.