A tartalékos Juventus csak edzőpartnernek volt jó Barcelonában

Ha csak a két csapat nevét láttuk leírva a meccs előtt, bizonyosan nagyobb ellenállásra számítottunk a Juventustól a Barcelona ellen a 2017/18-as BL-szezon első játéknapján. Viszont jobban megnézve a csapatok állapotát, már közelebb áll a realitáshoz az a 3-0, amit Messiék összehoztak a Nou Campban a májusi BL-finálé vesztese ellen. Persze kozmetikázhat a megítélésen a sok sérült, de attól a tény még tény marad: zsinórban második BL-meccsén törölték fel a padlót a Juventusszal. Elemzés.

A 2015-ös BL-döntő előtt mindenki azt találgatta, hogy vajon összejön-e Gianluigi Buffonnak a Bajnokok Ligája megnyerése, hiszen – bár nem egyedüli világklasszis, aki soha nem tudta felemelni a serleget –, életműve és sportszerű magatartása miatt minden futballszerető megszavazott volna neki minimum egyet.

A Barcelona akkor 3-1-re verte a Juventust,

és sokan biztosra vették, Buffon már nem fog annyi ideig játszani, hogy még egy ekkora sansza legyen a végső sikerre. Aztán jött 2017, és Cardiffban talán még közelebb volt a megdicsőüléshez, mert az előzetes találgatások egy hangyányit esélyesebbnek vélték az olaszokat a Real Madridnál. A sztori végét ismerjük: a Madrid kivégezte Buffonékat a második félidőben, így a kapus megint BL-győzelem nélkül maradt. Ha akkor kell megtippelni, hogy ez a Juventus bejut-e rövid időn belül még egyszer a legrangosabb futballsorozat döntőjébe, nem lett volna olyan egyértelmű az ítélet, mint a Barcelona és a Juventus keddi összecsapása után:

ilyen nyitást követően nagyon nehéz elképzelni, hogy a torinóiak idén is fináléig menetelnek.

Massimiliano Allegrinek, a Juventus edzőjének a sok hiányzó (Mandzukic, Cuadrado, Khedira, Pjaca) okozta kényszerhelyzet miatt nem állt rendelkezésére hasonló minőségű tizenegy Forrás: AFP/Josep Lago

Az nyilvánvaló, hogy a Juventus nem lesz mindig ilyen tartalékos. A tavalyi csapathoz képest a legszembetűnőbb különbség természetesen a hátsó alakzatban keresendő. Amíg a Chiellini-Bonucci páros (néha kiegészülve Barzaglival) előszeretettel tartotta nullán az ellenfeleket, addig

a Barcelona ellen ezúttal kezdő Barzagli-Benatia duó meg sem tudta közelíteni ezt a szintet.

Tavaly a Juventus a BL-döntőig vezető tizenkét meccsen három gólt kapott, ezt tegnap hetven perc alatt megrúgták nekik a katalánok. Bonucci távozásával és Chiellini sérülésével az első félidőben ugyan még megbirkózott a Juventus oly módon, hogy nem nagyon engedték huszonöt méteren belül a hazaiakat, de az első félidő végén érkező Messi-gólt követően valójában egy percig sem volt kérdéses, hová kerül a három pont.

A kezdőcsapatok Barcelonában Forrás: Origo

A Barcelona a tavaly sokat kritizált, feljebb tolt védekezés ellen bőven zavarba hozható, de így is alapértelmezett Busquets-Iniesta-Rakitic trióval kezdett, megspékelve a kezdőt a nagy igazolás Dembélével.

Allegrinek a sok sérült (Mandzukic, Cuadrado, Khedira, Pjaca) okozta kényszerhelyzet miatt nem állt rendelkezésére hasonló minőségű tizenegy.

Sokat beszéltek arról, hogy a keretmélységek közti különbség volt az egyik legkomolyabb indoka a Juventus kipukkanásának a júniusi BL-döntőben, mert amíg a Real Madrid kis túlzással két azonos sorral vitte végig a tavaszt, addig a Juventus padja irtózatosan rövid volt. A vezetőség igyekezett ezen segíteni, és a friss szerzemények közül öten is a kezdőben találták magukat. Közülük egy (De Sciglio) megsérült még az első félidőben, a kölcsönből véglegesített Benatia gyámoltalanul figyelte az első gólt megelőző akció végét,

Bentancurra pedig látványosan nagy lett a kabát,

mert sem védekezésben nem tudott kellően besegíteni, sem a kontrákban nem tudott nagy szerepet vállalni. Mindössze harminc labdaérintése volt, amely adat akkor üt igazán, ha megjegyezzük: Buffon is huszonháromig jutott. Egyetlen lehetőségét, még 0-0-s állásnál pedig eltotyogta.

Mattia de Sciglio sérülés miatt hagyta el a játékteret Barcelonában Forrás: AFP/Josep Lago

A Barcelona a pályán semmit nem igazol abból a balhéból ami a vezetőségi körökben zajlik. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bő félóráig nemigen találták a tartalékos Juventus elleni csodafegyvert, sőt, a vendégek több átlövéssel is jelentkeztek a túloldalon. Bár jóval többet volt a hazaiaknál a labda (félidőben 65%-os fölény), huszonöt méteren belülre ritkán kerültek Messiék. A Juventus ugyan nem szállta meg olyan brutálisan a pálya középső részét, mint a tavaszi BL-negyeddöntőkben, de

a középen vezetett Barcelona-támadások így is kevésszer játszódhattak végig, mert akár Messi, akár Dembélé indult meg, mindig volt egy időben közbelépő láb, ami megakasztotta az akciót.

Az is szembetűnő volt, hogy a vendégek egyáltalán nem szándékozták komoly nyomás alá helyezni sem a Barcelona védelmét, de még a középpályásait sem. Ezért is tologathatta halálos nyugalommal a labdát a Barcelona középpályás sora, aminél kedvesebb játékot arrafelé nehéz elképzelni. Az első gól mégis abból adódott, hogy ezt az elgondolást néhány percre feladta a Juventus, mert a félidő végén, az első igazi letámadást követően pillanatok alatt kapták Messi első gólját, ami egyébként abban is újszerű volt, hogy

az argentin még soha nem tudott betalálni Buffon kapujába.

A Barcelona az ellenfél tizenhatosának előterében addig a percig szinte egy passzt sem tudott megcsinálni, ekkor viszont a rendezetlen védelem előtt elég volt egy könnyed kényszerítő ahhoz, hogy Messi azonnal ziccerbe kerüljön.

Az első olyan pillanat, amikor a Juventus megpróbálta magasabb védelmi vonallal meglepni a Barcelonát. Nem sikerült. Messi teljesen üresen a kezdőkörben, a Juventus három középpályása totális csúszásban Forrás: Origo

A létszámfölény viszonylag hamar így is a Juventus javára jelentkezik, de Pjanic az oldalazásával felkínálja a kényszerítő lehetőségét. Sturaro még nem tudja eldönteni, hogy az érkező Albát felügyelje vagy Suárezt, de a pozíciója mindkét eshetőségre alkalmas. Ez még mindig nem lenne végzetes, de Benatia, aki hagyhatná a jobb oldalt a Dembélével érkezőkre, nem mer kilépni a kényszerítőt visszakapó Messire, sőt, gyámoltalanul el is fordul a lövés elől Forrás: Origo

Az átrendeződésekkel a meccs egészében piszkosul szenvedett a Juve. Mind a védekezésből támadásba átrendeződéssel, mind az inverzével nehezen birkóztak meg az olaszok. Az alapvetően kontrára berendezkedő játékuknál a támadásépítés sokszor nem a földön zajlott: amíg a megelőző szezonban mind Pjanic, mind Dani Alves és Higuaín is bőven vett részt olyan gyors ellentámadásokban, amely a célirányosan előre haladó passzok mentén szerveződött, addig a keddi gyakorlatok főként hosszan előreívelt labdák voltak.

Pjanic, Benatia és Buffon harminc hosszú labdát küldött a támadósornak, de Higuaín ezekkel semmit nem tudott kezdeni,

a tavaly jól bejáratott szisztémához pedig nagyon kellett volna a bal oldalon zakatoló Mandzukic, hogy ebből a játékelemből is profitálhassanak. A nagy ritkán felfedezhető Juve-támadások után pedig többször bántóan szedett-vedett társaság benyomását keltette a védelem, és ha megnézzük a gólösszefoglalót, azonnal szemet szúr, hogy mindkét Messi-találat ilyen kontraakcióból érkezett.

A Juventus az első negyedórában eljutott néhányszor a támadóharmadba, de a kontrák végigvezetése esetleges volt. Dybala kap egy remek hosszú labdát, és indíthatja a sprintversenyt. Viszont már a kezdetén halálra van ítélve, mert a kontrát indító mellett két hazai, a sorrendben harmadik Juve-játékos előtt pedig még három katalán. Dybalát ketten fogják üldözni Forrás: Origo

A támadásba átrendeződés ezúttal egy ember rohanását jelenti. A kiszorított Dybalát a világon senki nem tudja végigkísérni, így egy megoldás lehet: ha lefut két, nagyon gyors védőt. Nyilván nem sikerül, rém gyenge lövéssel fejeződik be az akció Forrás: Origo

Messi nem volt túl hatékony az első félórában, de ha a rangadót sokan úgy harangozták be, mint a két kis argentin párharcát, akkor Dybala ezúttal csúfos vereséget szenvedett. Utóbbi kihagyta legnagyobb helyzetét, egyéb lövéseit Ter Stegen könnyen hárította.

Mindeközben az ötszörös aranylabdás úgy vágott be két gólt, hogy Buffon el sem tudott vetődni rájuk, és csak a kapufán múlt, hogy nem jött neki össze a mesterhármas.

Messi az Espanyol elleni hétvégi rangadón főleg középen játszott, és kezd körvonalazódni, hogy Valverde a világ legkötetlenebb szerepét kívánja neki megadni. Amíg Dembélé leginkább a bal lábát használja, és ezért vélhetően kirobbanthatatlanul jobb oldali tükörszélsőt fog játszani, addig Messi többször behúzódhat középre. Eközben viszont az elmúlt években látott jobbszélső pozícióját is elfoglalhatja. A Barcelona támadósora az ellenfél védőharmadában így kissé egyoldalúnak tűnik jelenlegi állapotában, és ez Jordi Alba játékán látszik is, mert hiába robotol felfelé a bal oldalon, ritkábban talál ott játszópajtást. Nem úgy Semedo, aki egy nagyon komoly hiányzót pótolhat a Barcelonában. Dani Alves távozásával a jobb oldali, támadó szélsővédő elfogyott a klubnál, és ilyet a raktárban sem találtak a tavalyi idényben. A nyáron szerződtetett Semedo tizenhárom párharcából kilencet nyert meg, és már az első félidőben öt szerelést is bemutatott. A magabiztossága pedig ott volt a leginkább tetten érhető, amikor a nem túl lassú Douglas Costát is lazán futotta le.

Forrás: Origo

Ahhoz képest, hogy milyen simán lépett túl a Barcelonán tavasszal a Juventus, ez most egy tökéletesen ellentétes erőállapotot mutatott. Az olaszok csoportból való továbbjutása azért vélhetően így sincs veszélyben, és nyilván fognak ennél bőven jobb produkciót is bemutatni, de a meccs azért elég szemléletesen bizonyította azt, hogy amennyiben a tavalyi gálakezdőből kiesik két-három ember, ez a Juventus bizony össze tud törni. Ezzel kapcsolatban rossz hír Allegrinek, hogy az átigazolási időszak lejárt. Ezt viszont bőséggel kompenzálhatja a megdönthetetlen tény: még nagyon a szezon elején járunk.