Tottenham Hotspur's French goalkeeper Hugo Lloris dives for the ball sduring a warm up before the UEFA Champions League group H football match Real Madrid CF vs Tottenham Hotspur FC at the Santiago Bernabeu stadium in Madrid on October 17, 2017. / AFP PHOTO / GABRIEL BOUYS
Vágólapra másolva!
Habár az 1-1-es döntetlen egyik csapatnak sem volt rossz eredmény, a Tottenham igen lüktető meccset játszott a Real Madriddal a Bernabéuban a Bajnokok Ligája harmadik játéknapján. A defenzív londoniak nem kizárólag a védekezésből akartak megélni, és igaz volt a közhely, hogy bármelyik oldalra eldőlhetett volna a találkozó. Elemzés.
Zinedine Zidane többször kapta már kritikaként azt, hogy túlzásba viszi a bőséges játékoskeretének a rotálását, hiszen nemcsak a 2017-es tavaszt csinálta úgy végig, hogy nagyjából húsz embert forgatott meccsről meccsre, de a győztes csapaton (taktikán) ne változtass tézis alapján ezt a szemléletet az új szezonban is tartja. Ebben az idényben – idevéve a bajnoki meccseket is – a felnőttcsapat tagjai közül csak Vallejo nem kapott még lehetőséget, és ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a védő a szezon elején komolyabb sérülést szedett össze. Ez csak azért érdekes a keddi Real Madrid – Tottenham összecsapás kapcsán, mert
Zidane a BL-csoport igazi rangadójára egy pici változtatást leszámítva pontosan ugyanazt a kezdőt küldte pályára, mint a legutóbbi BL-döntőben a Juventus ellen.
Kétségünk ne legyen: ha Carvajal hadra fogható lett volna, akkor az apró módosítást sem ejtette volna meg. Zidane-nak tehát igenis fontos volt ez a meccs annyira, hogy ne bízza a véletlenre és a másodvonalra az összecsapást, mert ugyan nagyon polkorrekt és pátosszal teli az a – sajtótájékoztatókon gyakran elhintett – mantra, hogy huszonhárom ugyanolyan jó játékossal rendelkezik, de erről ő is pontosan tudja, hogy nem igaz. Hakimin kívül tehát mindenki rutinosnak volt mondható, és a Madrid ennek megfelelően is lépett fel a mérkőzés elején.
Pochettino nagyot fogott azzal, hogy a csoportmásodik helyre a sorsolás pillanatában még veszélyesnek tűnő Dortmundot az első játéknapon berakta a sarokba a Wembleyben, mert így
a két győzelem utáni hat pont birtokában a döntetlen sem volt számára rossz eredmény a Bernabéuban.
Ezt az elgondolást a kezdőcsapat és a három középső védős 5-3-2-es rendszere is alátámasztotta. A Tottenham elsősorban védekezésre rendezkedett be. Llorente szerepeltetéséhez minden valószínűség szerint az is kellett, hogy Allit nem lehetett nevezni a versenybe, ráadásul a kontrák kialakításánál azt a szerepet szánták a spanyolnak, hogy a rá felívelt labdákat igyekezzen megtartani, amíg a többiek támadáshoz csatlakoznak. Tette ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A Spurs először a huszadik perc közelében tudott először igazán veszélyes helyzetet kialakítani Navas kapuja előtt, amikor is Kane fejesét kellett hárítani. A Tottenham úgy nyert az első játéknapon a Dortmund ellen, hogy Peter Bosz (aki a kizárólag gyermeki naivitás szintjén értelmezhető hibáját a Real Madrid ellen is lemásolta) sokkal magasabb védelmi vonallal indult csatába, mint a pályaválasztó londoniak.
Pochettino nem akarta hasonlóképpen lábon lőni magát,
mint tette azt a Dortmund a szélvészgyors Cristiano Ronaldo-Bale duó ellen néhány hete, és egy nagyon kompakt mozgású, szigorú védekezésen alapuló játékot kért a futballistáitól. Igaz, ennek ellenére is jöhetett néhány Madrid-helyzet.
Hogy mégsem a hazaiak szereztek vezetést, ahhoz persze kellett Karim Benzema is, aki Ronaldo kapufás kipattanó labdáját nyolc-kilenc méterről sem tudta bepofozni. Benzema második éve titkolja, hogy valóban illik arra a polcra, ahová a Real Madrid történelmében az igazán fontos csatárokat teszik. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy miután (Ronaldót leszámítva) a világon mindenkit leporolt a válláról, akit csak megközelítőleg melléraktak a csatárposzton, egyedüli opcióként hasznavehetetlen.
Elment nyáron a klubtól az a Morata, aki a cseréjeként is sokkal jobb szezont tudott maga mögött, mint a francia, valamint Mariano, aki jelenleg hétgólos kilenc meccsen a francia első osztályban. Madridban így most Mayorallal kell beérni cserecsatárként. A számok közben ritkán hazudnak, és a csatároknál nem elhanyagolható hatékonysági mutató (conversion rate) sem Benzema pártját fogja, mert
amíg ő a helyzetei 15 százalékát használta ki tavaly a spanyol bajnokságban, addig ez Moratánál majdnem 28 százalékig kúszott fel.
Nem segített a megítélésen a Tottenham elleni szereplése sem, mert ugyan jól avatkozott játékba a Madrid tizenegyese előtt, de a kaput sem találta el, amikor már Lloris is verve volt a fent említett jelenetnél. És ugyan joggal dicsérhetjük honfitársát a lábat otthagyós manőveréért a második félidőben, de lett volna még ott hely elfejelnie Benzemának azt a labdát, hogy azzal megnyerjék a meccset a spanyolok.
Érdemes megfigyelni Kroos mozgását a Real Madrid tizenegyese előtt. A német nem kizárólag a passzaival tud zavart okozni. Az elmozgásaival folyamatosan megjátszható, labdához ugyanakkor kizárólag a tizenhatoson belül ér, pedig a labda folyását végig közelről követte. A hazaiak szokásukhoz híven rengeteg helyváltoztatással igyekezték folyamatosabbá tenni a támadásokat, amely tervhez Isco jelenléte mindig jótékonyan járul hozzá. Sokat elárul, hogy amikor ő nem kezd (például a Getafe ellen a hétvégi bajnokin), akkor általában mennyire nyögvenyelős játékot mutat be a Real Madrid.
Kroos után Isco passzolt a legtöbbet,
a szokásos kilencven százalék körüli passzhatékonyságot pedig már azelőtt be lehetett írni a középpályás négyesnek, hogy elkezdődött a találkozó. A Tottenham közben nemigen merészkedett át a félpályán, amivel Kane-t is eléggé hálátlan szerepre kárhoztatták, mert bár korábbi utánpótlás-edzője, Les Ferdinand azt mondta az angol futball jelenlegi legnagyobb slágeréről, hogy kilencest és tízest is tud játszani, a Bernabéuban tegnap nem a posztja volt idegen, hanem a pálya egészét figyelembe véve az elfoglalt helye.
A huszonhetedik percben a Tottenham mindössze ötvenöt passznál járt, ez félpercenként egy átadást jelentett, aminek leginkább a félpályán védekező Kane itta meg a levét. Kane-nél még Navas is többet passzolt, de az az Asensio is, aki mindösszesen negyedórát töltött a pályán.