Pedig nem lehetett volna csodálkozni, ha a budapesti zöld-fehérek a több mint 200 kilométeres túra után otthon érezték volna magukat, hiszen
a Haladás Sportkomplexum gyakorlatilag a Groupama Aréna kistestvére is lehetne, kísérteties a hasonlóság a két stadion között.
Az már napokkal a mérkőzés előtt kiderült, hogy a pénztárosoknak nem kell szombaton dolgozniuk, péntek estétől ugyanis a „minden jegy elkelt" felirat volt olvasható az árusítóhelyeken.
Fél órával a meccs előtt azonban kis túlzással még kongtak a lelátók az ürességtől, a Haladás kapu mögötti keménymagját leszámítva alig ültek emberek a szektorokban. Utólag aztán kiderült, az eső volt a ludas, hiába ugyanis a fedett tribünök, a csapadék bevágott a sorokba, a szurkoló pedig okos ember, nem akart megázni.
Amikor azonban felcsendült a Hali-himnusz, és kivonultak a csapatok, a fanatizmus minden más érzést elnyomott a drukkerekben;
valóban megtöltötték az új aréna minden szegletét.
A délutáni eredmények ismeretében mindkét együttesnek égető szüksége lett volna a pontokra. A kiesés ellen harcoló Haladás riválisai közül a Mezőkövesd Kispesten nyert, a Balmazújváros és a Puskás pedig remizett egymással. A bajnoki címért küzdő Ferencváros elsőszámú ellenfele, a Videoton pedig 2-0-ra verte a Paksot.
Negyedórát követően, ha az ember nem tudja, lehetetlen lett volna megmondani, melyik együttes harcol az aranyéremért és melyik a kiesés ellen, ez pedig egyértelműen a hazaiakat dicsérte. Hát még az azt követő 10-15 perc, amikor
a Haladás legalább három ordító ziccert hibázott el.
Kétszer Dibusz Dénes mentette meg Fradit, egyszer pedig a gondviselés. Ramos lőhetett ugyanis tisztán, hét méterről, szemben a kapuval, ám a próbálkozás nagyjából ugyanennyivel ment fölé.
A 32. percben viszont már az Úr is tehetetlennek bizonyult,
a sokadik tetszetős Haladás-támadást Mészáros Karol góllal fejezte be.
A 24 éves támadó is külön fejezetet érdemel tehát abban a bizonyos krónikában, mint a Haladás Sportkomplexumának tétmeccsen első hivatalos gólszerzője.
A hangosbemondó azonban szinte még be sem fejezte az eredmény változásának közlését,
mire bemondhatta volna, hogy vezet a Hali, már nem vezetett.
Miha Blazic vállalta magára az ünneprontó szerepét, a vendégek hátvédje védhetetlenül fejelt Király Gábor kapujába.
A félidőben döntetlen állt az eredményjelzőn, az égi áldás azonban nem akart szünetre vonulni, sőt még jobban rákezdett.
Vélhetően a két csapat játékosai is szívesebben maradtak volna az öltözők melegében, bár elnézve a második játékrész első felét az volt az ember érzése, hogy néhányan bent is maradtak. Mindkét oldalon rengeteg pontatlanság és technikai hiba volt jellemző. A 69. percig kellett várni az első futballra emlékeztető jelenetre, ekkor Ramos szabadrúgása zúgott el centikkel a ferencvárosi kapu mellett. Dibusz sztoikus nyugalommal nézte végig a próbálkozást, így utólag neki volt igaza. A lehetőség viszont
új életet lehelt a mérkőzésbe, főleg a Fradi játékába.
Rákapcsoltak a vendégek, teljesen kapujuk elé szegezték a Haladást, a 78. percben pedig olyan közel voltak a vezetés megszerzéséhez, mint ezen a meccsen soha.
Varga Rolandra jött ki egy figura, aki gyakorlatilag zavartalanul tüzelhetett Király kapujától mintegy 10-12 méterre.
Hasonló helyzetben húszból tizennyolcszor egészen biztos, hogy a pókot is kirúgja a sarokból, ez viszont pechjére a maradék kettő próbálkozás egyike volt, fölé durrantott.
A 82. percben cserére szánta el magát a Haladás, azt viszont talán a szombathelyiek szakmai stábja és Michal Hipp vezetőedző sem hitte volna, hogy a
Rácz Barnabás helyére beálló Kiss Tamással mekkorát húznak majd.
A 17. születésnapját éppen a mérkőzést megelőző napon ünneplő támadó ugyanis két perccel később, gyakorlatilag
első labdaérintéséből akkora gólt rúgott, hogy talán néhányan még most is ott ülnek és tapsolnak a Rohonci úton.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatáshoz lapozzon a 2. oldalra!