2016 őszén Guardiolának volt egy hatmeccses nyeretlenségi sorozata, a Barcelona elleni 4–0-s vereség után az egyik angol újságíró meg is kérdezte tőle, nem gondolja-e úgy, hogy változtatnia kellene a stílusán.
Hét év alatt 21 trófeát nyertem ezzel a focival. Az évente három. Bocs srácok, de nem fogok megváltozni.
Nem várhatjátok el, hogy három hónap után minden tökéletes legyen, hogy négyet lőjek a Camp Nouban, vagy hogy Messi, Suárez és Neymar ne kerüljön helyzetbe. Jó vagyok, de nem ennyire. Ha jövőre sem fog működni az, amiben hiszek, inkább hazamegyek."
Guardiola a világ kevés stílusedzőinek egyike, vagyis bárhová is megy, ugyanazokra az alapelvekre építi fel a csapatát.
Amikor idekerült, a City kerete volt az egyik legidősebb Európában,
az átlagéletkor 30 év felett volt, így biztosra lehetett venni, hogy jelentősen átalakítja a csapatot.
„A City fél keretét le fogják cserélni, ami nem egyszerű feladat, még ha meg is van rá az anyagi fedezet" – mondta egy, a klubhoz közel álló forrás. 2016 nyarán 170 millió eurót költöttek, de az igazolások sorra buktak be.
Guardiola nehezen tud új játékosokat beépíteni a csapatába, mert szinte mindent a nulláról kell kezdenie velük. A Barcelonánál Thierry Henry, David Villa és Zlatan Ibrahimovic is sokszor a kispadra került, hogy a játékot figyelve még jobban megérthessék a feladatukat. Mert, aki nem érti, az elveszett. Ezt a jelenséget Joan Oliver, a Barcelona korábbi ügyvezető igazgatója egymásodperces szabálynak nevezte.
Egy játékos átlagosan 50 másodpercet birtokolja a labdát a meccsen, ami azt jelenti, hogy alkalmanként nincs több ideje egy másodpercnél, hogy eldöntse, mit tegyen.
Az a játékos, aki ennyi idő alatt nem tud döntést hozni, nem tudja olvasni saját csapata játékát és taktikáját, az kikerül a kezdőből.
Ezért lassú mindig a folyamat, ami alatt Guardiola új csapatot tud építeni, és ezért tartott egy évig, mire a City felnőtt az elvárt szintre – írja a pozsonyi Új Szó.
A katalán edző szinte minden meccs után azt nyilatkozta, hogy a játékkal nincs gond, egyszerűen csak nem mennek be a helyzetek. Hiába Agüero, Silva, De Bruyne és Sterling,
az utolsó passzokkal és a befejezésekkel mindig gondban voltak.
A City rengeteg meccsen (rangadón) dominált, de a rossz helyzetkihasználás miatt nem tudta megnyerni azokat. A Tottenham ellen kétgólos előnyt adott le, az Evertonnal úgy ikszelt, hogy kihagyott két tizenegyest, a Manchester Unitedet pedig ki sem engedte a saját tizenhatosáról, az eredmény mégis 0–0 lett.
„Tavaly az volt az érzésünk, hogy ha reggelig focizunk se fogunk gólt lőni. Idén ez már nincs. Idén megvan bennünk a gyilkos ösztön, ha odaérünk a kapu elé, tudjuk mit kell csinálnunk.
Ne kérdezd miért van ez, mert az alapelvek nem változtak, és ugyanazok a srácok játszanak, akik tavaly.
Talán jobban koncentrálunk az apró részletekre, amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsabban és egyszerűbben futballozzunk. Ha megvan a ritmus, könnyebben kerülünk helyzetbe" – mondta Guardiola.
A City 11 forduló után tíz győzelemmel és egy döntetlennel, 38–7-es gólkülönbséggel vezeti a bajnokságot. Guardiola sem a Barcelonánál, sem a Bayern Münchennél nem indított ilyen jól soha. Angliában is csak a Tottenham kezdett ennél jobban (11/11) az 1960–61-es szezonban, és csupán hét csapat van, amelynek 11 forduló után a Cityéhez hasonló volt a mérlege.
Nyáron Kyle Walker, Bernardo Silva, Benjamin Mendy, Danilo és Ederson érkezett a klubhoz, összesen 220 millió euróért. Mendy csak három meccset játszott végig a sérüléséig, Danilo és Silva szintén csak háromszor volt kezdő eddig.
Az újak közül csak ketten játszanak stablian: Ederson, akinek nincs is sok dolga, 11 meccsen 15-ször kellett védenie, és Walker.
Az eddig látottak alapján nem csak a félelmetes támadójátéka miatt mondhatjuk azt, hogy ez a bajnokság szinte biztosan a Cityé, hanem mert – eredménytől függetlenül – a City nem csak győz, de győztesként is viselkedik. A bajnok Chelsea-t idegenben radírozta le, a Liverpoolnak történelmi léptékű verést adott (5–0). A Napoli ellen 3–2-es vezetésnél is belement az adok-kapokba, kockáztatva egy esetleges egyenlítő gólt – a vége 4–2 lett. Az Arsenal ellen is hasonló volt a szitu, amikor kezdett meleg lenni a helyzet (2–1-nél), a City szintet lépett és újabb gólt lőtt.
De Bruyne vélhetően jelenleg a Premier League legjobb és legjobb formában futballozó játékosa. Jonathan Wilson angol szakíró, a Futballforradalmak című könyv szerzője a Belgium–Észtország (8–1) világbajnoki selejtezőre emlékezik vissza, amikor Roberto Martínez szövetségi kapitány 3-4-2-1-ben küldte fel a csapatát, de De Bruyne nem a csatárok mögött kapott helyet, hanem
a védekező középpályás, Axel Witsel mellől indulva kellett irányítania a játékot.
Guardiola átvette az ötletet, és visszatért az alapokhoz, ugyanazt a középpályát teszi fel a pályára, amelyet a Johan Cruyff fémjelezte 1974-es holland, és az 1978-ban César Luis Menotti vezette argentin válogatottól láttunk. Ezen a középpályán De Bruyne az összekötő szerepét tölti be, ő a modern kori Johan Neeskens és Ossie Ardiles – ahogy Wilson írja.
Ő az, aki direktben támadja a kaput, aki távolról is veszélyes, de közben megvan a technikája és a fizikuma Guardiola labdatartáson és intenzív letámadáson alapuló futballjához.
Mindig tudja, hogy éppen mit kell tennie a pályán. Komplex játékos
– mondta róla edzője.
Összességében 53 rúgott gólnál tart a csapat 17 meccsen, erre senki sem volt még képes a Premier League 1992-es megalapítása óta. Bár a történelemben volt már rá példa, hogy valaki ilyen rajttal (tíz győzelem, egy döntetlen) is elbukta a bajnoki címet, a City jelenleg annyival jobban van menedzselve mindenki másnál, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy elveszítse ezt a bajnokságot.