TEHRAN, IRAN - MARCH 23: Players of Australia pose for a photo ahead of the 2018 FIFA World Cup Asian Qualifying football match between Iraq and Australia at the Dastgerdi Stadium in Tehran, Iran on March 23, 2017. Aref Taherkenareh / Anadolu Agency
Vágólapra másolva!
Rendhagyó világrekordot állíthat fel az ausztrál fociválogatott, amennyiben kijut a jövő évi oroszországi világbajnokságra: ha sikerrel veszik a Honduras elleni pótselejtezőt, akkor 22 mérkőzéses hadjárat végére tehetnek pontot.
November 10-én San Pedro Sulában, majd öt nappal később Sydney-ben játszik Ausztrália és Honduras válogatottja interkontinentális pótselejtezőt a vb-részvételért. A közép-amerikai országnak a két felvonásos párharc lesz a 17. és 18. meccse a selejtezősorozatban, amivel viszont sehol sincsenek a 21. és 22. találkozójukra készülő ausztrálokhoz képest.
A maratonmenetelés 2015. június 16-án kezdődött Bishkekben, a Dolena Omurzakova Stadionban, ahol Tim Cahillék 2-1-re legyőzték a házigazda Kirgizisztánt.
A 2006. január 1. óta az Ázsiai Labdarúgó Szövetséghez tartozó ausztrálok a selejtezők első csoportkörében még oda-vissza megmérkőztek Tádzsikisztánnal, Jordániával és Bangladessel. Utóbbi mérkőzést súlyos terrorfenyegetettség árnyékában rendezték, az ausztrál krikettválogatott ugyanebben az időszakban inkább lemondta a Banglades elleni találkozóját.
A focicsapatot szó szerint járó motorral várta a gép a kifutópályán.
Tíz mérkőzés után azonban csoportelsőként jutottak tovább.
A harmadik (számukra második) körben újabb, de az előző sorozatokból már jól ismert nehézségek vártak a csapatra. Nem elég, hogy a csoport sem volt gyenge - Japán, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Irak és Thaiföld várt rájuk -, de még a hétköznapinak tűnő célországokba is iszonyatosan bonyolult eljutni.
Az ausztrál szövetség (FFA) ugyanis hiába igyekszik a csapatot menetrendszerinti járatokkal utaztatni, gyakran elfogynak a jegyek, vagy felmennek az árak, mire a foglalásra kerülne a sor. Így aztán maradnak a charter járatok -
ennek köszönhetően ez a selejtezősorozat eddig 10 millió dollárjába került az FFA-nak
- ebből látnának viszont valamennyit, ha sikerülne kijutniuk a vb-re.
Ha meg eljutnak, az sem a fáklyás menet. 2016 októberében öt napon belül kellett játszaniuk a csoport két legerősebb, végül egyenes ágon továbbjutó csapatával, Szaúd-Arábiával idegenben, és Japánnal otthon. Öt nap nem kevés, ha mondjuk Svájcba kell kiugrani, majd hazaröppenni. Az ausztrálok számára azonban a szaúdi túra egy 24 órás út volt Dzsiddából Sydney-be, amire még rátett, hogy Adelaide-ben le kellett szállniuk tankolni. A nyolcórás időeltolódásról már nem is beszélve. Ehhez képest a japánok két időzóna távolságból frissen és üdén landoltak. A két meccsen Ausztrália két pontot (2-2 és 1-1) kapart össze.
További gondot jelent a mindenkori keret összeállítása. Nem lehet állandóan hazarángatni az Európában játszó focistákat, így aztán Ange Postecoglu 37 játékossal tudta le az eddigi 20 meccset. Az irgalmatlan mennyiségű utazásba bizonyára belefáradva a csapat csak harmadik lett a fentebb ragozott 3. körben, ami azt jelentette, hogy pótselejtezniük kellett Szíria ellen. A háború sújtotta ország esetében ez sem volt egyszerű, ráadásul a szírek nem is könnyítették meg a dolgot: addig vacilláltak a helyszín kiválasztásával, hogy az FFA ezúttal is kénytelen volt gépet bérelni, hogy elrepülhessenek a malajziai Malaccába.
De Irak is a szomszédos Irán fővárosában, Teheránban fogadta őket, ugyancsak a háborús helyezet miatt.
A helyismeret hiánya ugyancsak nehezítő körülmény. Japánban, Dél-Koreában, Kínában vagy éppen a Perzsa-öböl menti országokban már többször járt a csapat, de az említett Kirgizisztán, Tádzsikisztán, vagy most Honduras szűz terület számukra. Ilyenkor előre kell küldeni egy kisebb kompániát,
akik ellenőrzik a szállodát, az edzőpályát, a stadiont, a közlekedést és nem utolsó sorban a biztonsági helyzetet.
Ahogy teszik ezt Hondurasban is, ahol számolni kell az átlagos közép-amerikai rizikóval - meglehetősen magas a bűnözési ráta -, a relatív higiéniai viszonyokkal és persze az újabb nyolc óra időeltolódással.
„Mindenki arról beszél körülöttünk, milyen jó nekünk, hogy különgéppel mehetünk haza - mondja Luke Casserley, a válogatott egyik menedzser. - De azt elfelejtik, hogy míg a hazai keretből 16-an játszanak Hondurasban, a többiek pedig túlnyomórészt az Egyesült Államokban, addig nekünk már ideutazni is őrülten kemény kihívás volt.”
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!