Gyenge Real Madrid, gyilkos PSG, feltámadó Anglia - BL-ősz, 2017

Sokszor éri az a vád a Bajnokok Ligája csoportkörét, hogy az a legtöbb óriásklubnak csak nyűg, és a lényegi részek úgyis tavasszal jönnek. Ez igaz is lehet öt-hat csapatra, de a harminckettes főtáblás mezőnyt nagy hiba lenne erre a pár együttesre szűkíteni. Az idei BL-csoportkör is produkált remek meccseket és meglepetéseket, így a hatodik játéknap után, összegzés gyanánt csokorba szedtük a BL-ősz tíz kulcsmozzanatát.

Ancelotti megbuktatása

Carlo Ancelottinak, a világ legnagyobb BL-specialistájának éppen egy Bajnokok Ligája-mérkőzés okozta a vesztét Münchenben. Ironikus, nem? Vagy épp eltervezett? A Bayern a második játéknapon futott bele egy óriási pofonba a Paris Saint-Germain otthonában, ahol Emery csapata úgy lefutballozta a németeket, ahogyan a Bayernt csak nagyon-nagyon ritkán szokták. A meccs utáni elemzésben részletesen kifejtettük, a pályán hol bukta el a meccset Ancelotti, a pályán kívül azonban már jóval hosszabb ideje húzódott az ellentét néhány kulcsjátékos és az edzői stáb között. Müller és Lewandowski kritizálta az átigazolási politikát, Robbentől pedig az olasz edző elküldése után idéztek olyan mondatokat, amelyekkel erősen beleszállt a tréner módszereibe. Igaz, ezt később a holland tagadta, de a később felszínre kerülő információk alapján egyértelműnek tűnik: a játékosok nem voltak megelégedve az olasz edzésmódszereivel. Ancelotti elküldésekor pedig a vezetőség is elismerte, hogy négy-öt játékos is az edző ellen fordult. Ennyi pedig már éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy a békés időszak újrahonosítását szem előtt tartva Ancelottit lapátra tegyék.

Carlo Ancelottit pihenőre küldte a Paris Saint-Germain Forrás: AFP/Franck Fife

A döntés nem kizárólag azért volt furcsa a sorstól, mert a legnagyobb problémák a BL-menőnél egy BL-meccsen következtek be, hanem azért is, mert a Real Madridnál Ancelotti legnagyobb erénye éppen az volt, hogy nyugalmat hozott az öltözőbe Mourinho háborús övezete után.

A PSG komoly kihívóvá lép elő

Ugyanezen a meccsen derült ki az is, hogy a Paris Saint-Germain az évek óta tartó, szisztematikusan ész nélküli költekezése nem egyszerűen piacszabályozó szerepet tölt be, hanem a csapatot is magasabb szintre emelte. Neymar, Mbappé és Dani Alves érkezésével a labdaügyes játékosok száma is emelkedett, amely típusú futballistákkal Emery nagyon szeret dolgozni, a Cavani-Neymar kezdeti ellentét simításával pedig egy halálos gépezet látszik kialakulni.

Itt az új MSN? Forrás: AFP/Christophe Simon

A csoportkörben már az ötödik játéknapon megdöntötték a BL őszi szakaszában valaha rúgott legtöbb gól rekordját, az Anderlechtnek kilencet, a Celticnek tizenkettőt(!) vágtak, végül pedig huszonöt találattal zártak. Ez most az a csapat, ahol a balbekk is mesterhármasig jut. A tavalyi 1-6- os barcelonai zakó miatt leginkább az a kérdés, hogy stresszhelyzetben Emery berántja-e úgy a kéziféket, mint legutóbbi kiesésekor, vagy következetesen megtartja a PSG a saját stílusát.

Annyi biztos, hogy az újgazdagok kirakatcsapata most már könnyűszerrel elmenetelhet akár a döntőig is. És ez még úgy is igaz, hogy az utolsó meccsen a Heynckesszel stabilizálódni látszó Bayern legyőzte őket.

A legutóbbi finalisták gyengélkedése

Volt már ennél jobb ősze a Real Madridnak és a Juventusnak is. Főleg a címvédő spanyoloknak voltak érdekes hónapjaik, hiszen Zidane rövidke edzői pályafutásának eddigi legnagyobb mélypontját éli meg, és egyelőre nem látszik, hogyan tudna ebből kilábalni. A gálakezdő mögötti B-csapatot közel sem játszatja annyit, mint tette azt tavasszal, ráadásul a keret Morata és James távozásával látványosan gyengült. A Wembley-ben lejátszott Tottenham elleni meccsen öt év után kaptak ki újra BL-csoportmeccsen, és az az ütközet tökéletesen jelezte, hogy a legutóbbi BL-győztes bőven elkalapálható ebben a szezonban. Zidane reménysugara az lehet, hogy a sikerrel végződő tavalyi sorozat csoportkörében is második lett a Real Madriddal, mindössze három győzelemmel, egy ennél szerényebb négyesben.

A BL őszi idényének legunalmasabb rangadója volt a Juventus-Barcelona Forrás: AFP/Marco Bertorello

A Juventus a tőle megszokott módon pontosan annyit adott ki magából, amennyi a stabil továbbjutáshoz szükséges volt. Az első játéknapon a sok kiesett futballista hiánya egy komoly verésbe vitte a csapatot a Nou Campban, de a Barcelonát a teljesebbnek mondható kezdővel sem sikerült legyőzniük a futballt csak nyomokban tartalmazó visszavágón. A minimálisnak mondható célokat azért így is elérte a döntő két legutóbbi résztvevője, de egyelőre kevéssé látszik, hogy bármelyikük is újra odaférhetne a trófea közvetlen közelébe.

A Guardiola-filozófia reneszánsza

Nem lehet egyszerű Guardiolának abból a szempontból, hogy a barcelonai csúcsidőszakához képest folyamatosan azt kell bizonygatnia: a futballgondolkodása, mindenki mástól megkülönböztethető stílusa más csapatoknál is életképes. Eddigi törekvései felemásra sikerültek. A Bayernnél inkább nagy verésekbe szaladt bele a nemzetközi porondon, közvetlenül a célszalag előtt, a tavalyi Cityvel pedig az egész idényben nehézkesen ment az átállás. Olyannyira, hogy a Monaco elleni nyolcaddöntő első felvonásakor is angolos futballal sikerült (végül elbukott) előnyt kiharcolniuk. Guardiola persze nem adta fel alapvető gondolkodásmódját, és ezen az őszön ez kifizetődött.

Kezd hatni a Guardiola-mágia Manchesterben Forrás: AFP/Oli Scarff

Ugyan a nagy BL-menetelés kezdetén még mindig szükségesek voltak a szögletből szerzett fejesgólok (Stones duplázott a Feyenoord ellen), de hétről hétre nyilvánvalóvá vált, hogy a Manchester City szintet lépett tavalyhoz képest. A nagy Guardiola-tanok most újra nyomasztóan hatnak a mindenkori ellenfelekre. De Bruyne tökéletes helyének megtalálása valamint az, hogy a City a nyolcvanadik percet követően, kedvezőtlen helyzetben is brutálisan éles, ebből a szempontból (nem taktikai színtéren) a tavaszi Real Madridot idézi. Az pedig nem rossz ómen.

Az angol csapatok erősödése

Nehéz lehetett érvelni az angol bajnokság a világ legerősebbje tézis mellett úgy, hogy a legfontosabb nemzetközi klubsorozatban az elmúlt fél évtizedben a Premier League-csapatok a korábbi dominanciát középszerűségre cserélték. Az elmúlt öt esztendőben nem volt angol csapat BL-fináléban, és elődöntőig mindössze kettő jutott: a Chelsea 2014-ben, illetve a Manchester City két évvel később. A tavalyi sorozatban is csupán egy PL-csapat árválkodott a negyeddöntő szakaszában, és az is a csodacsináló Leicester City volt. Hogy magyar klasszikussal éljünk az angol bajnokság csapatai kapcsán: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

Nagy az öröm az angol csapatok idei BL-szereplése okán Forrás: AFP/Oli Scarff

Az öt angol induló közül négy csoportelső lett, és a Chelsea is csak azért nem az első helyről várja a sorsolást, mert Williannak és Moratának még kicsit közelebb kellett volna hozni a kaput a ziccereiknél. Látványos, ahogyan az angol csapatok már nemcsak játékosokra költenek irtózatos összegeket, de a hátországban is jelentős fejlődést mutatnak a nagy klubok. A Manchester City nagyon odafigyel az utánpótlására, sportigazgatónak is külföldi, bejáratott nevet hozott, de például az Arsenal is Németországból szerződtetett vezető játékosmegfigyelőt. A kispadon közben a top 6 csapatainál elit trénerek ülnek, így azt lehet mondani, hogy nem lenne meglepetés, ha az angol csapatok szépen lassan visszahelyeznék magukat a tíz évvel ezelőtti, fényes állapotba.

A cikk még nem ért véget, lapozzon a folytatásért