A betonos dühöngőtől a Camp Nouig
Hegyi Áron
2018. január 08. 14:55
Presentation of Philippe Coutinho as new player of the FC Barcelona on January 7, 2018 at Camp Nou in Barcelona, Spain - Photo Andres Garcia / Spain DPPI / DPPI
Nem félünk attól, hogy januárban már nem lesz miről írnunk, de az biztos, hogy a Philippe Coutinho főszereplésével játszódó szappanopera végeztével egy jó témával szegényebbek lettünk. A brazil játékmester ugyanis szombaton a fociban lassan megszokott hosszas huzavona után 106, bizonyos feltételek teljesülése esetén pedig 142 millió fontért Liverpoolból Barcelonába igazolt. A 142 millió font euróra átváltva 160 millió, amivel O Mágico immár a világ második legdrágább focistája lett honfitársa, a 222 millió euróért a Paris Saint-Germainbe igazoló Neymar mögött.
Az ezüstérmes helyet júniusig fogja birtokolni, amikor a PSG végleg soraiban tudhatja majd Kylian Mbappét, mintegy 200 millió euróért.
Hogy pont Coutinho lett az, aki felléphetett a dobogóra, éppen annyira volt várható és törvényszerű, mint, egy példával élve, a magyar válogatott Eb-szereplése - a futballbarátok megemelik a szemöldöküket és azt mondják, "végül is, miért ne".
Philippe Coutinho 1992. június 12-én született Rio de Janeiro Rocha városrészében, egyik oldalon a Mangueira favela, a másikon raktár épületek, viszont csak kőhajításnyira a Maracaná Stadiontól. Tíz brazil kisfiúból kilenc biztos, hogy focista akar lenni, ha pedig az ország első számú kegyhelye mellett jön világra, akkor el is dőlt a sorsa. A házak közötti betonos dühöngőben folyton pattogott a labda, a kis Philippe pedig irigykedve nézte két bátyját, Cristianót és Leonardót, akik reggeltől estig fociztak. Aztán, amikor Philippe hat éves lett, fordult a kocka, ahogy betette a lábát a grundra, azonnal látszott, hogy mindenkinél ügyesebb, egyenesen tehetséges.
Technikai tudásának a futsal az alapja:
Az egyik szomszéd srác nagymamája pedig addig mondogatta az építész apának, hogy vigye el a fiút egy akadémiára, mígnem az beadta a derekát.
Egy helyi gyerekcsapat volt a fényes karrier első állomása, ahol néhány hónap után egy kis tornán kiszúrta a tehetséges fiút a patinás Vasco da Gama egyik megfigyelője, aki elhívta a klub toborzójára.
"Sírtam és nem akartam játszani, mert félénk voltam - mesélte már 2015-ben - Fogtam apám kezét és néztem, ahogy a többiek bemelegítenek. Új voltam a csoportban, ahol már mindenki ismert mindenkit, én pedig rendkívül kényelmetlenül éreztem magam, zavarban voltam.
Egy kis biztatás után már jobban voltam, amikor pedig elkezdtem játszani, már minden egészen természetes volt. Nem voltam többé félénk, csak élveztem a játékot.
Coutinho már a Vasco U15-ös csapatában játszott, amikor felfigyeltek rá a nagy európai klubok. Végül 2008-ban 4 millió euróért az olasz Internazionale vitte el, de a Marca a napokban arról írt, hogy a Real Madrid egykori sportigazgatója, Miguel Ángel Portugal már mindenben megegyezett a Vascóval Coutinho átigazolásáról, ám, amikor hazaért, közölték vele, hogy a klub inkább egy másik fiatal brazilt, Alipiót szerződtette a portugál Rio Ave csapatából. Alipio azóta egy ciprusi és görögországi kitérővel visszatért a brazil másodosztályba, azaz nem mondhatjuk, hogy ő járt jobban.
Miután külföldiek 18 éves kor alatt nem játszhatnak a Serie A-ban, az Inter két évre visszaküldte a Vascóba Coutinhót, aki fiatal kora ellenére alapember lett a brazil klubban. 2009-ben már fontos szerepe volt abban, hogy a csapat visszajutott az élvonalba, a következő szezonban pedig már 31 bajnokin lépett pályára, melyeken öt gólt szerzett.
2010 júliusában aztán végre Milánóba költözhetett, ahová elkísérték szülei és barátnője, Aine, akivel egy házibuliban ismerkedett meg, és, akit azóta feleségül is vett.
Elválaszthatatlanok egymástól:
Az Inter azonban nem hozott neki szerencsét. "José Mourinho igazolt le, aki mindig nagyon segítőkész volt, és sokat jelentett, hogy valakivel tudtam portugálul beszélni, de sajnos soha nem játszhattam a kezei alatt" – idézi Coutinhót a Daily Mail. A portugál edző ugyanis a BL-győzelem után távozott az Intertől, a helyét pedig Rafa Benítez vette át, akinek még lesz szerepe Coutinho karrierjében.
A fiatal brazil helyzetetét nem könnyítette meg, hogy a vb-ezüstérmes holland Wesley Sneijderrel, és az élete formáját futó Goran Pandevvel kellett megküzdenie a helyéért a csapatban.
A 2010-11-es szezon első két hónapjában csak 187 perc jutott neki a pályán, és csak egyszer volt kezdő,
egy Werder Bremen elleni hazai BL-meccsen. Hiába játszott remekül - két gólban is fontos szerepe volt - a Tottenham elleni, 4-3-as sikert hozó BL-klasszikuson, azon a meccsen a mesterhármast elérő Gareth Bale egyértelműen ellopta a show-t.
Végül egy sérüléssel együtt összesen 20 fellépésig jutott a kék-feketéknél, de évekkel később már így emlékezett a nem éppen sikeres milánói kitérőre:
"Sérült is voltam, keveset is játszottam, nem mentek jól a dolgok, mégis ez volt életem egyik legfontosabb időszaka. Pályafutásom legnehezebb szakasza volt, hiszen most először voltam távol az otthonomtól, így kellett bizonyítanom."
Erre már azonban nem az Interben került sor, hanem az Espanyolban, ahol egy fél szezon (2012 januárja és júniusa között) 16 meccsen öt gólt szerzett, és Mauricio Pochettino, a csapat edzője megjegyezte a nevét. Nem csoda:
Coutinho még visszatért az Interbe, ahol egy újabb fél szezon alatt még játszott tíz meccset, de 2013 januárjában már nyilvánvaló volt, hogy elválnak a két fél útjai. Az ekkor már a Southamptont irányító Pochettino azonnal be is jelentkezett érte, azonban az Intert irányító Rafa Benítez inkább korábbi munkáltatójának, a Liverpoolnak kínálta föl a 20 éves fiút,
akit potom 8,5 millió euróért vehetett meg Brendan Rodgers menedzser.
A Liverpoolba ugyanekkor megérkező Daniel Sturridge és Coutinho gyorsan félelmetes párossá váltak. Ketten együtt 14 gólt lőttek, egy tucatnyit pedig előkészítettek, a Liverpool pedig csak kétszer kapott ki a tavaszi idényben. És ez csak egyre jobb lett, a Sturridge által a
kiismerhetetlen cselei után a híres illuzionista nyomán David Blaine-nek elkeresztelt Coutinho
magára talált a Premier League-ben, jól állt rajta a 10-es mez, rúgta a gólokat és osztogatta a gólpasszokat. Köztük azt a gólt, amivel 2014 áprilisában 3-2-re verték a Manchester Cityt, és, amit akkori csapattársa, Luis Suárez önéletrajzi könyvében később a szezon góljának választott.
Nem csoda, hogy 2015 februárjában 2020-ig hosszabbított a klubbal.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik, amikor is Liverpoolból Barcelonába visz Coutinho útja. Lapozzon!