Real Madrid's Portuguese forward Cristiano Ronaldo walks on the pitch during the UEFA Champions League round of sixteen first leg football match Real Madrid CF against Paris Saint-Germain (PSG) at the Santiago Bernabeu stadium in Madrid on February 14, 2018. / AFP PHOTO / GABRIEL BOUYS
Vágólapra másolva!
A legrangosabb futballsorozat őszi szezonjában a PSG tűnt egyértelmű esélyesnek, hozzájuk csatlakozott Guardiola ellenállhatatlan Manchester Cityje a végső győztesek jelöltjeinek listáján. Ilyenkor szokott bekövetkezni az, ami el is érkezett: ez a két csapat már a legjobb négy együttes mezőnyébe sem tudott bekerülni. A BL-elődöntőkben a Real Madrid a Bayernnel találkozik, a Liverpool pedig a Romával küzd meg. Azt viszont még mi is csak találgatjuk, hogy ezeknek a párharcoknak mi lesz a kimenetele.
Real Madrid
Zidane együttese olyan hullámzó idény hajrájában van a négy között, hogy azt a legelvakultabbak csak egészen hihetetlen összeesküvés-elméletek felvillantásával tudják magyarázni. A történelmet író BL-címvédő ugyanis olyan pocsékul szerepel saját bajnokságában, hogy
már november közepén kétszámjegyű hátrányt lapátolt össze a Barcelonával szemben.
A csatárok irgalmatlan gyengélkedése november közepén a városi derbin tetőzött, a karácsony előtt közvetlenül odahaza beszedett El Clásico-pofon pedig végérvényesen eldöntötte, Florentino Péreznek most sem kell sokat problémáznia azon, hová tegye a bajnoki serleget.
Pérez regnálásának tizenöt szezonjából mindössze négy végződött bajnoki címmel, ami azt jelenti, hogy a Real-szurkolóknak átlagosan több mint három évet kell várniuk ahhoz, hogy a csapatuk elhódítsa a La Liga trófeáját. Igen ám, de köztudott, hogy a Bajnokok Ligájába (és jogelődjébe) Florentino Pérez már egészen kiskorában beleszeretett,
így joggal verheti a tamtamot azzal az adattal, hogy csapata zsinórban nyolcadik idényben részese a BL-elődöntők mezőnyének.
Éles váltás ez ahhoz képest, hogy a Madrid 2004 és 2010 között még a negyeddöntőkig sem tudta magát bebirkózni.
Sokat polemizálnak azon, hogy ez a Real Madrid a futballtörténelem egészét nézve mennyire tekinthető korszakos csapatnak. A számok és a történelmi BL-címvédés szerint bizonyosan, hiszen Zidane csapata 2016-os és 2017-es BL-győzelmével olyat tett, amilyet más csapat még nem tudott felmutatni. Ott van azonban az ellenoldal, amelyik arról beszél, hogy
ez a Real Madrid a futball fejlődésébe nem tett annyit, mint Guardiola Barcelonája, Sacchi Milanja, vagy az Ajax a kilencvenes évek közepéről;
hogy csak az elmúlt néhány évtizedig menjünk vissza.
Többször bebizonyosodott, hogy Zidane nem futballforradalmár, viszont annál jobban használja azt a keretet, amelyet megörökölt. A világ két talán legjobb szélsőhátvédjét kvázi szélső támadókká képezte át, Casemiro rombolásával kiegészítette a Xavi-Busquets-Iniesta tengelyt követő leglabdabiztosabb középpályát,
Cristiano Ronaldóval pedig végképp megérttette, hogy a góllövésen kívül ne fájjon a feje semmin. Itt jegyzendő meg, hogy a portugál a maga tizenöt góljával a csapat BL-góljainak az 58%-át vállalta magára.
Ugyan kevésbé látunk újszerűt Zidane irányítása alatt, mint fent említett példáknál, de lehetséges, hogy fel kell tenni a kérdést az évszázados történelmet látva: nem lehet, hogy ott tartunk, mint a popzenében? Azaz nem érkezhettünk el ahhoz a ponthoz, ahol már nem lehet olyan forradalmit kitalálni, amelyhez hasonlót ne láttunk volna máshol? Ha pedig ezt a szintet elérjük, nem marad más mérőeszköz, mint a trófeák. Abban pedig Zidane elég jól áll időarányosan.
A Real (az egy évvel korábbihoz hasonlóan) ezúttal sem tudta megnyerni a BL-csoportját, sőt a Wembleyben olyan leckét kaptak a Tottenhamtől, hogy azt sem tudták, merre van a hazaút. Mindezek ellenére a tavaszi szakaszban sokkal jobban szerepeltek: a csoportkört letaroló PSG-t kettős győzelemmel ejtették ki, és Torinóban is három góllal verték a Juventust.
Továbbjutásuk mégis hajszálon lógott, mert a visszavágón olyan történt, amely Zidane Real Madridjával a BL-ben még nem fordult elő:
a rossz kezdés után a Madrid nem tudott alakítani a játék képén, így a visszazáró Juventus és egy tökéletesen lekészített Ronaldo-fejes után csak a lehető legdrámaibb körülmények között sikerült megmenteniük magukat egy korszakos leégéstől. Zidane csapatát sokszor érte az a vád, hogy könnyű ellenfeleket kap, de ezt alighanem el lehet felejteni a tavalyi Napoli-Bayern-Atlético-Juventus négyes után, pláne az idén bosszúra éhes PSG-Juventus-Bayern trióval a listán.
Zidane irányítása óta és az erőnlétért felelős Antonio Pintus leigazolásával a Real következetesen tavaszra tartogatja a csúcsformát: nem véletlen, hogy a legfontosabb győzelmeket ekkor aratják, hogy
Ronaldo rendszeresen ekkor hozza a legjobb gólátlagot, és hogy Zidane komolyan gondolja a globális tendenciával szembemenő elvét: nincs szüksége óriási keretalakításra.
Fontos adalék ehhez, hogy a blancók utoljára 2014-ben igazoltak kimondottan a kezdőcsapatba James és Kroos megvételével. Aztán persze a francia edző is felülírhatja magában ezt a gondolkodásmódot, ha a távozó James és Morata nélkül a Bayernen nem sikerül magát túlverekednie.