Csodacsere csodagólja: zsinórban harmadszor BL-győztes a Real Madrid
![Horizontal FOOTBALL](https://cdn.origo.hu/2023/12/TzgBRHhb5XJsaHxdqIgTB0D7GWJg7bUeixLK0ZsD06I/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Y1MGNiZjI5MzRhZjQ4NDM5NTU3YWIyN2NkNWQxMTc4.webp)
A rutin a Real mellett szólt: a madridiak öt év alatt negyedszer jutottak be a döntőbe. A sikerkorszak 2014-ben kezdődött az Atlético legyőzésével, és az akkori meccskeretből kilencen most is ott voltak - közülük nyolcan kezdőként.
Az egyenes kieséses szakaszban viszont bebizonyosodott, hogy ők sem sebezhetetlenek. A Juventus és a Bayern München ellen sem biztos, hogy megérdemelten jutottak tovább, de Zidane csapatának nagysága pont ebben rejlik: történjen bármi a párharcban, a végén úgyis ők nyernek.
A Liverpool ellenállhatatlanul menetelt a döntőig (a Roma ellen mondjuk rezgett a léc), és bár előzetesen mindenféle összehasonlítást elveszített a Reallal szemben, azt a Manchester City elleni negyeddöntő megmutatta, hogy a pályán nincs olyan különbség, amit Klopp rendszere ne tudna eltüntetni. "Olyan lesz, mintha 11 állat ellen játszanánk" - vetítette elő a döntőt Kroos. Ha a hasonlat erős is (sértő?), akkor is jogos: a Liverpool 13 éve nyert BL-t utoljára, azóta nemhogy a végső győzelem, de a döntő közelébe se nagyon került. A motiváció tehát adott volt.
Zidane kottára ugyanazt a kezdőt küldte pályára, amely egy éve 4-1-re verte a Juventust, és Klopp sem változtatott a Roma elleni elődöntőhöz képest.
1 ![]() |
30 ![]() |
36 ![]() |
46 ![]() |
49 ![]() |
51 ![]() |
51 ![]() |
55 ![]() |
55 ![]() |
61 ![]() |
64 ![]() |
64 ![]() |
82 ![]() |
83 ![]() |
83 ![]() |
84 ![]() |
89 ![]() |
93 ![]() |
147 ![]() |
A Liverpool piszkosul jó abban, amit csinál: labdát szerez, rohan és lő. A negyeddöntőben így győzte le Guardiola Cityjét, majd az elődöntőben a Barcelonát kiejtő Romát. Vagyis Zidane-nak egy feladata volt: megakadályozni, hogy a 28 gólos Salah, Firmino, Mané hármas lendületből vezesse a labdát a védelemre.
Az első tíz percben a Liverpool folyamatos nyomás alatt tartotta a Realt, de gólhelyzetet nem tudott kidolgozni. Ha el is jutott lövésig, akkor abba egy védő mindig belelépett. A legnagyobb lehetőség Alexander-Arnold előtt adódott, akinek a lövését Navas még úgyis könnyedén fogta, hogy semmit nem látott belőle.
A túloldalt Benzema és Ronaldo elszigetelve játszott a többiektől, kevés labda jutott el hozzájuk, így a Real sem jelentett túl sok veszélyt Karius kapujára. A félidő utolsó perceiben Nachónak és Benzemának volt egy-egy lövése, de ennyi.
Dráma azonban volt így is: egy Ramosszal való ütközésben megsérült Salah válla, aki sírva jött le a pályáról - csakúgy, mint néhány perccel később Carvajal.
A második félidő elejét a Real nyomta meg, és kis híján meg is szerezte a vezetést: a 48. percben Isco a kapufát találta el. Aztán olyan történt, amilyet futballpályán ritkán látni. Kroos hosszú indítását Benzema nem érte utól, így Karius megfogta a labdát. Aki aztán azonnal dobta is ki, de pont a francia csatár lábára, ahonnan a kapuba gurult (LOL).
A Liverpool viszont nem esett össze, sőt. Négy perccel később Mané egyenlített.
Azt tudjuk, hogy amihez Zidane hozzáér, az arannyá változik, és így lett ez most is: egy óra játék után lecserélte az amúgy egész jól futballozó Iscót, és beküldte Bale-t, aki két perccel később akkora gólt ollózott, amekkorát Ronaldo a Juventus ellen.
A végére a Liverpool elkészült az erejével, de amikor tudott, ment előre (Mané egyszer a kapufát is eltalálta). Így viszont hatalmas területek nyíltak meg a madridiak előtt, és érezhető volt, hogy nem állnak meg kettőnél. Nem is álltak, de az újabb gólhoz kellett Karius újabb óriási potyája: Bale 30-35 méteres lövését beütötte a kapuba. Kész, vége, eldőlt.
A Real öt év alatt negyedszer, sorozatban harmadszor nyerte meg a BL-trófeát. Oh, és Zidane még mindig hibátlan: 12 BL-párharc az egyenes kieséses szakaszban, és 12 győzelem. Nem kérdés, ez a Real korszakos csapat.
Összefoglaló ITT.