2002. augusztus 14-én az Ilics – Csóka, Urbán, Budisa, Szamosi – Babati, Ljubojevic, Vincze O., Egressy (Molnár B., 65.) – Faragó (Balog Zs., 74.), Kenesei (Koplárovics, 83.) összeállítású magyar bajnok Zalaegerszegi TE világszenzációt jelentve Bozsik Péter vezetésével 1-0-ra győzte le a Manchester Unitedet a Puskás Ferenc Stadionban. Az ellenfélnél pedig olyan sztárok léptek pályára a magyar fővárosban, mint például
Laurent Blanc, David Beckham, Roy Keane, Juan Sebastián Veron, Ryan Giggs, Ruud van Nistelrooy vagy éppen Ole Gunnar Solskjaer.
Ennek ellenére a meccs hőse a csereként beálló, és győztes gólt szerző Koplárovics Béla lett, akinek neve örökre bevésődött minden magyar futballszerető agyába.
Bár azt gondolnák, hogy Koplárovics Béla szívesen emlékezik vissza a góljára, korábban éppen a Nemzeti Sportnak fakadt ki, mennyire unja, hogy mindenki erről kérdezi.
Na, már megint az a gól! Látja, ebből lett, és van is elegem! Mindig azért keresnek, mert a Manchester ellen... Hagyjanak már ezzel!
– mondta a legendás gólt szerző korábbi támadó.
A visszavágót egyébként a papírforma szerint az angolok nyerték 5-0-ra az Old Traffordon, azonban a zalaegerszegi csoda a kiesés ellenére örökre emlékezetes marad.
Ekkor még nem sokan gondolták, hogy a ZTE évekkel később nagyon hosszú időre megváltja a jegyét a másodosztályba,
és ott is örülnie kell, hogy nem esik ki az NB III-ba. Pedig idáig jutott a csodától a Zalaegerszeg, amelynél viszont most újra felcsillant a remény, hogy ha nem is az angol sztárcsapatot, de hamarosan legalább a Ferencvárost, a MOL Vidit vagy éppen az Újpestet vendégül láthatják.
Az 1920-ban alapított klub a 2001/02-es idényben nyerte fennállása egyetlen bajnoki címét, így jogot szerezve a Bajnokok Ligája selejtezőjében való indulásra. Ennek köszönhetően jöhetett létre a már említett Manchester United elleni bravúr, majd ezt követően még évekig meghatározó tagja volt az NB I-nek a ZTE, így nyoma sem volt annak, hogy később a poklot is meg fogja járni.
A bajnoki címet követően csak a 7. helyen végzett a Zalaegerszeg, annak ellenére, hogy Kenesei Krisztián a 32 meccsen szerzett 23 találatával gólkirály lett.
A gyenge szereplése miatt nem hosszabbítottak Bozsik Péterrel szerződést, végül mégis maradt, de a 2003/04-es idényben csak öt mérkőzésen ülhetett a kispadon,
ekkor menesztették, és Mihalecz István váltotta.
A csapat azonban nem igazán találta a helyét, csak a 9. lett. Ezt követően újabb edzők jöttek-mentek, az eredmények azonban továbbra sem alakultak úgy, ahogy akkor várták (6. és 11. hely).
A 2006/07-es idény újabb szép pillanatokat hozott a Zalaegerszeg számára, ugyanis Simon Antal vezetésével – Nagy Tamás váltotta a kispadon az utolsó pár fordulóra – a csapat bronzérmes lett. (Az már más kérdés, hogy a szezon végeztével újabb váltás volt a kispadon, Slavko Petrovicsot nevezték ki az egerszegi csapat élére). Ráadásul ehhez az időszakhoz kapcsolódik
még egy nagyon fontos dátum, méghozzá 2006.10.30., a ZTE ekkor vezette legutóbb a tabellát valamelyik magyar pontvadászatban,
ekkor még ugye az NB I-ben, a következő hasonló élményre közel 12 évet kellett várnia a szurkolóknak. Anno egyébként a Vasast verték otthon 1-0-ra, amire idén, december 2-án is lesz lehetőségük a másodosztályban.
Még az élvonalbeli szereplésnél maradva egy kicsit, a dobogóra többet nem sikerült felállnia a ZTE-nek, de sorozatban a 7., a 4., az 5., majd ismét a 4. hely sem vetítette előre a nem túl fényes jövőt. A 2011/12-es idény viszont a legrosszabb rémálmaikban jön elő a zalaegerszegi szurkolóknak. Csank János majd Prukner László irányításával
mindössze egyetlenegy sikert hozott össze az együttes harminc OTP Bank Ligás összecsapáson, így az utolsó, 16. helyen végezve búcsúzott az élvonaltól,
ahova azóta sem sikerült visszajutnia.
Tíz év alatt 12 edző az NB I-ben
2001–2003: Bozsik PéterNem könnyű egy dolgot kiemelni azzal kapcsolatban, hogy egy csapat hogyan juthat el viszonylag rövid idő alatt a bajnoki címtől, az MU elleni bravúrtól a másodosztályig, de egy biztos,
Zalaegerszegen a tíz év alatt tizenkettő edző fordult meg,
amely még magyar viszonylatban is elképesztően sok – ez a tendencia az NB II-ben is folytatódott. Persze nehéz lenne csak erre fogni a negatív folyamatot, a sokszor elhibázott igazolások, az utolsó évben elért tíz (!) döntetlen sem segítette a nagy múltú klubot. Ám talán ekkor senki nem gondolta volna, hogy hosszú időre kiírta magát a klub az NB I-ből.
A Zalaegerszeg tehát 2012–2013-as idényben az NB II Nyugati csoportjában indult, miután a 2011–2012-es OTP Bank Ligát a 16. helyen zárta és kiesett. A koncepció nem változott, a szakmai stábban is történtek cserék. Prukner László távozásával Preisinger Sándor lett a vezetőedző, aki ezt megelőzően a tartalékcsapat vezetőedzőjeként ténykedett. Mészáros Ferenc mint szakmai igazgató került a klubhoz. Azonban ez az együttműködés sem volt hosszú életű, 2013. március 25-étől már Simon Antal irányította az edzéseket.
A csapat a 4. helyen zárt, így nem sikerült egyből visszakerülni a legjobbak közé.
A következő nekifutásra még rosszabb eredményt produkált a csapat, csak a 9. helyen zárt a másodosztályban, Simon Antal helyét idő közben pedig ideiglenesen a klub korábbi legendás játékosa, Lendvai Miklós vette át. (Lendvai később még egyszer átvette a csapatot.)
Az NB II-ben is egymásnak adták a kilincset az edzők
2012–2013: Preisinger SándorÁm bárki is került a csapat kispadjára, egészen egyszerűen nem sikerült megtörni az átkot. A jelenleg is futó szezont megelőzően 2016-ban került ehhez a legközelebb a ZTE, de a Gyirmót és a Mezőkövesd mögött csak a harmadik helyen sikerült zárnia, így a feljutás ekkor sem jött össze.
2015-ben 8. lett az együttes, míg
a 2017/18-as idényben jött az utóbbi évtizedek legsötétebb zalaegerszegi korszaka,
amikor is a 16. helyen zárva, bár két ponttal megelőzve a már kieső Szolnokot megmenekült a kieséstől, és így az NB III-tól, de az utolsó fordulóig – a záró három körben az MTK-t, a Sopron és a Mosonmagyaróvárt is sikerült legyőzni – ott lógott a feje felett Damoklész kardja.
2017 végén például a korábbi válogatott labdarúgó, az együttes egykori edzője, Lendvai Miklós sem látta túl fényesen a zalaegerszegi jövőt, aki a Sport Plusz című hetilap „Hogyan tovább, magyar futball?” sorozatában adott hosszabb interjút, amelyben a ZTE-t is érintette.
„A ZTE NB II-es, elég jól szerepelnek és amilyen célokat a tulajdonos megfogalmazott, azt szépen építgetik. Ezt most úgy értsd, ahogy mondom.
Lassan a klub is megszűnik Zalaegerszegen... Szóval, botrány az egész.
De van már annyi szakmai igazgatójuk, hogy a ...uk egymásba ér. Magamban jókat nevetek, és egyben sajnálom azokat, akik tenni akarnak a nihil ellen, de nem engedik nekik, elnyomják őket.”
Ilyen előzmények után vágott neki tehát az idei szezonnak a Zalaegerszeg, amely nagy átalakuláson ment át.
A csapat 11 új játékossal, Nagy Tamás személyében új vezetőedzővel, illetve a sportigazgatóval, Sallói Istvánnal vágott neki az új feladatoknak.
Egyértelműen az első hat helyezés valamelyike a célkitűzés, ezen belül is egy olyan csapat, mely versenyképes és harcban lehet a feljutásért
– mondta Sallói István a bajnokság előtt, és egyelőre nem is kellett csalódniuk a szurkolóknak. A csapat 12 meccs után – 7 győzelem, 4 döntetlen, és 1 vereség – 25 ponttal az élen áll, erre pedig amint már említettük, legutóbb még az NB I-ben volt példa, méghozzá 2006.10.30-án, azaz közel 12 éve. A szurkolók pedig díjazzák is az együttes teljesítményét, az NB II-ben a legnagyobb átlagnézőszám (1763) Zalaegerszegen van.
Ám hiába a jó kezdés, így is voltak érdekes események a csapat körül. Az akkor harmadik helyen álló Zalaegerszegi TE vezetősége
menesztette posztjáról Nagy Tamás vezetőedzőt, helyére Dobos Barna került.
A szerződésbontás már csak azért is meglepő volt, mert ZTE a legutóbbi négy mérkőzéséből hármat megnyert, mielőtt távoznia kellett a trénernek.
Akkor egyébként nagy port kavart a szurkolók körében, de jelenleg úgy néz ki, nem hiába váltott Végh Gábor tulajdonos. Persze arra, hogy jó volt-e a döntés, konkrét választ majd csak a bajnokság végén kapunk.
Annyi viszont biztos, hogy már nagyon régóta tart a rémálom Zalaegerszegen, ám most, hogy 12 év után újra a tabella élén van a csapat, mindenki abban reménykedik a zalai megyeszékhelyen, hogy már nem kell sokat várni, és nyáron újra a legjobbak között mutathatják meg: a ZTE köszöni szépen, él és virul! Ehhez a következő lépést vasárnap, Kazincbarcikán kell megtenniük.